A helyzet valóban sokkal bonyolultabb. Tény, hogy már hosszú évek óta jellemzõ, hogy a kiadós, nagy területre kiterjedõ (nem konvektív) csapadékot szinte kizárólag mediciklonokból kapjuk.
Ez az ország déli, délkeleti részeinek kedvez. Északnyugatnak a zonális, vagy félblocking helyzetek jók csapadékügyileg, friss, gyorsan átvonuló frontokkal.
Viszont a jelenlegi klimatikus "kiskorszakban" valóban "szupermeridionalitás" van. Ennek több megnyilvánulását figyelhetjük meg -ezek közül az egyik, hogy mindjárt mélyre nyúló teknõk képzõdnek, melyeknek a légkörfizikai szabályszertûségekkel összhangban a déli része marad aktív, az északi ellenben gyorsan gyengül és/vagy visszahúzódik magasabb szélességekre. Ráadásul ezek az alacsony szélességeken kialakult ciklonok sokszor stagnálnak, ezért az általuk érintett területet kegyetlenül "megszórják", míg északabbra nagy coki van. zavarban
A meridionális túlsúly másik jele, hogy eltolódás van a zonalitás/meridionalitás földrajzi határvonalában. Az Atlanti-óceán felett rendesen a zonális-félblocking képek a gyakoribbak, a kontinensen ellenben, kelet felé haladva fokozódó mértékben, a meridionalitás dominál.
Mostanában a meridionális áramlási muszterek nyugatabbra tolódtak, és ott is -pl. Nyugat-Európa felett- ahol zonálisabb korszakokban félblocking, északnyugati drift volt nyáron, most mélyre nyúló teknõk képzõdnek. Ezek aztán az elõoldalukon felhúzzák ránk az afrikai forró légtömegeket (ld. az idei június elejét) laza