Na, akkor nézzünk Floo-ügyben pro és kontra érveket! Annál is inkább, mert az õ személye különösen alkalmas arra, hogy a profi és az amatõr viszonyát boncolgassuk.
Azt mindjárt elsõben leszögezhetjük, hogy a mûkedvelõ nem tarthat igényt arra, hogy okosabbnak, tájékozottabbnak gondolják, mint az iskolázott szakembert. Aki az illetõ egyetemi szakot el nem végezte, annak általában fogalma nincs arról, micsoda háttértudással végzi a profi a dolgát. Az egyetemi képzés a legkeményebb "kiképzés", ami végletes szellemi erõfeszítést igényel, ha elismerjük, ha nem. A hallgató -intellektuális téren- más emberré válik 5 év alatt. Ha például a meteorológus a napijelentés elkészítésekor csak annyit használ is fel a tudásából, mint mi, amatõrök, akkor is alapjaiban más a tevékenysége, mint a mienk. Azért más, mert mögötte a szakismeretek óriási "hátországa" áll.
Másrészrõl ott van az amatõr elhivatottsága, lelkesedése, motivációja. Ez a szenvedély határát súrolhatja, ami nagy hajtóerõ a munkájában. Erõs érzelmi motívumok, csipetnyi fanatizmus nélkül elég nehéz magas szinten mûvelni bármit is. Sajnos elõfordul, hogy éppen ez hiányzik a tanult szakemberbõl. Lehet, azért ment meteorológusnak, mert gimnáziumban jó volt fizikából és matekból. Kérdezem én: ez elég?
És azt hiszem, mindannyiunk, aki a felsõoktatásban részt vett, látott unalmasan az orruk alá motyogva elõadó docenseket, adjunktusokat, akik láthatólag cseppet sem lelkesedtek tudományukért. (Meg persze kiváló, lelkes tanárokat, akiket öröm volt hallgatni)
Én a Floo-ban épp ezt a lelkesedést szeretem. Nála megvan a "benzin" -és ha néha kicsit "túl is pörög a motor", ezt nem kell zokon venni. A túlzott, fanatikus lelkesedésbõl lehet farigcsálni, de a motiválatlan, érdektelen emberrel nincs mit tenni!
A másik dolog, amit nagyra értékelek kollégánkban, az a közvetlen megfigyelésekre való hajlam. Amit csinál, a legkevésbé sem "tankönyvszerû", annak éppen az ellenkezõje. Apró részleteket is észrevesz. A tárggyal való "közvetlen kontaktus" pedig nagyon fontos. Az akadémikus tudomány közkeletû tévedései korrigálhatók ezáltal. Hogy ilyen tévedések nincsenek? Fájdalom, nagyon is vannak. Ennek belátásához persze közelebbrõl kell ismerni a tudomány világát, a publikációk, szakcikkek, szakdolgozatok, disszertációk természetrajzát.
A szobatudósok forrásanyagokból dolgoznak, azok tévedéseit beépítik a maguk publikációiba.
Ezeket a publikációkat viszont mások használják majd forrásul, így a tévedések hosszan "tovább öröklõdnek"
Egy jó szemû, elfogulatlan amatõr közvetlen megfigyelései friss levegõt vihetnek az áporodott klímába.
Gondoljuk meg, mi lehet a mûkedvelõ öntevékenységének, "önfejûségének" az alternatívája itt a Metneten. Tisztán reproduktív megnyilvánulások, jó esetben szakírások meddõ interpretálása. Rossz esetben érdektelen információk közlése, csetelés. Ennél többre vagyunk hivatva, a magam részérõl nem fogadom el, hogy "meteorológiai óvoda" vagyunk.