Szakinak nem nevezném magam, de azt tudom, hogy egy izmosabb zivatarfelhõ teteje 12, 15 km magasságig hatolhat (különösen egy SC amelyben a cella maga az erõs feláramlásban túllövi az üllõt), azaz a benne levõ feláramlások a nedvességet eddig emelik benne. Az is biztos, hogy a jégesõ éppen a fagyhatár felett alakul ki ahol a megemelkedett, és feláramlás által hízó esõcseppek megfagynak, épp egy SC ben a túllövés és erõs feláramlás miatt alakulnak ki durva jégdarabok. De minden zivatarcella jócskán a fagyhatár fölé nyúlik, tehát a zivatartevékenység a jég jelenlétéhez kötõdik (Ezért sem túl tanácsos keresztülrepülni rajta). Síkvidéken azért tapasztaljuk a jégesõt, mert odáig nem olvad el, ez alapján a TSZF magassággal egyértelmûen nõ a jégesõ valószínûsége hiszen kevesebb az esélye elolvadni. Bizonyosan létezik olyan zivatarcella, amelyben még 5000 m felett jelentõs csapadék található, s mivel fagyhatár felett vagyunk, ebben az esetben ez tisztán jégdarabokból állhat. Miért ne alakulhatna ki ilyen éppen a Himalaja területén különösen hogy esetleg még az orografikus hatások növelhetik a valószínûségét (a tó elhelyezkedését nem ismerem pontosan). A Himalaja nem éppen szélesség szerinti fagyos klímán, hanem hegyvidék miatti fagyos klímán fekszik, ahol a nap beesési szöge + monszunhatások épphogy jókora feláramlásokat tudnak összehozni nyáron arrafelé.