Érdekesek ezek a saját nómenklatúrám szerint "hátulról ható", azaz "hátulról jövõ", a leggyakoribb nyugat-keleti vonulási iránnyal szemben haladó csapadékzónák.
Különlegességüket az adja, hogy elõzmények nélkül, a "semmibõl" itt teremve órák alatt gyökeresen átalakítják az idõjárás arculatát.
Tegnap késõ délután itt Csopakon még csak erõsen felhõs idõ volt, mérsékelt széllel. Sötétedés után az északnyugati, északi szél szinte ötpercenként erõsödött, végül viharossá vált. Ezzel párhuzamosan az esõ is eleredt. Nagy cseppekben esett, egyre sûrûbben. Hamarosan csapóesõs, víztõl lucsogó, viharos, hûvös igazi "rosszidõ" állt elõ. Óriási változás a délutáni barátságos, többnyire napsütéses órákhoz képest! [esõ] hideg
Az esemény hatására újfent elgondolkodtam a "hátulhatások" sajátságain. Ha veszünk egy "elölrõl ható" felhõzónát, mely a szokott irányból -nyugatról- érkezõ hidegfronthoz tartozik, akkor azt látjuk, a változás nem olyan hirtelen, és sokszor sokkal kevésbé lehengerlõ, mint a hátulról ható esetében. Egyrészt a felhõzet érkezését órákkal, sõt napokkal megelõzi a prefrontális délies légmozgás megerõsödése, a légnyomás süllyedése.
Másrészt, hiába közeledik hozzánk maga a frontfelhõzet, az abban délnyugatról északkeletre mozgó erõsebb gócok gyakran "kicsúsznak észak felé", minket nem érintenek.
Hátulról ható esetben viszont az egyes felhõtömbök mozgási iránya megegyezik a zónáéval, tehát, ami "irányban áll", az hamarosan fölénk is kerül.
Szóval jópofák, számomra "értékesek" ezek a sekély ciklonos, hidegörvényes, keletrõl érkezõ csapadéksávok. nevet