A csapadék mérésekor azt akarjuk meghatározni, hogy egységnyi vízszintes felületre (talajra) mekkora mennyiségû csapadék érkezik (mindegy, hogy milyen beesési szöggel).
A csapadékmérõ megdöntésével nem az elõbbi definíció szerinti mennyiséget mérjük. Ha a csapadék felé döntjük a csapadékmérõt akkor felülmérés, ha a csapadék irányától eldöntjük akkor alulmérés következik be.
Extrém példa: teljes hófúvás, a szél a talaj felett vízszintesen fújja a csapadékot. A talajra ekkor nem érkezik csapadék, tehát a mért csapadéknak nullának kell lennie. Ezzel szemben, ha befordítjuk függõlegesre a csapadékmérõt, akkor az összes havat felfogjuk, ami le sem esett volna az adott területre.
Ugyanígy nyári zivatarkor sem forgatjuk a csapadékmérõt, pedig akkor sem függõlegesen esik a csapadék.
Tehát a csapadékmérõ beforgatása hibás, halva született ötlet.
Vagy másik hasonló példa. Van egy 1m2-es napelemünk, amit leteszünk vízszintesen a földre. Ekkor a talaj 1 m2-re jutó beesõ napenergiát fogjuk fel vele. Ugyanezt feltesszük a déli tetõre a nap felé fordítva. Ekkor sokkal nagyobb mennyiségû napenergiát fogunk fel vele, ami köszönõviszonyban sincs a talaj 1 m2-re jutó napenergiával.