Tegnap este 7 óra körül intenzív hószállingózás kezdõdött, ami kisebb szünetekkel a mostani órákban ért véget. A fõ és mellékutakra egyaránt hullott a hó, de a közterület-fenntartó megfeszített munkájának (minimális részt a pozitív hõmérsékletnek) köszönhetõen, nem lett káosz a városban. Napközben a pelyhek egymáshoz relatíve közeli távolságuk miatt fellépett a hósurlódási energia, ezért a túlhevült hópelyhek az aszfaltra érve azonnal ráolvadtak a felületre. A vizes utak tükrözõdése (zebránál napszemüveg viselési riasztást adott ki az OMSZ) és az 1 km feletti látótávolság miatt a közlekedõket és a gyalogosokat egyaránt kihívás elé állította eme váratlan hóömlés. Mindenki fejében ott motoszkált az erõs szél lehetõsége is, ami az 1987-es szintû hótorlaszokat is emelhetett volna, mely végül elmaradt. A szüntelen égi áldás végül több mint 33%-kal (nem elírás!!!) megdöntötte az idei szezon legvastagabb hótakaróját, így a 3 centirõl 4 centire nõtt a rekord. Szóbeszéd szerint, aki a megfelelõ idõben ébredt fel, az akár 5 centit is láthatott, bár ez alaposabb kivizsgálást igényel, amit az intézet munkatársai már meg is kezdtek. A hó súlya miatti tömörödés még beláthatatlan mértékû zsugorodást is eredményezhet. A vastag hótakaró az elõrejelzések szerint, egy kellõképpen szigetelt és áram alá helyezett hûtõszekrény egységben, akár hetekig is képes megõrizni a fehérségét. Viszont a szabad ég alatt még meglepetést is okozhat (!!).

Részemrõl jöhet a tavasz. Januárban még biztosan nem mondtam ilyet.