1866-ban Kruspér István, a Magyar Tudományos Akadémia tagja kiadta a Gellérthegyi Obszervatórium 1841-48 között végzett napi bontású megfigyeléseit, teljes terjedelmükben. Az éppen kezemben lévõ, megsárgult könyv elõszava megdöbbentõ:

Ilyen észleletek ma már a polgáriasodott népek közt az egész föld kerekségén nagy szorgalommal tétetnek, nálunk pedig bizonyos fontosságra emelkedtek, azon szomorú tapasztalás következtében, melynél fogva a szárazság évrõl évre behatóbban kezd mutatkozni, s melynek okát némelyek az erdõk kipusztításában, mások a mocsárok lecsapolásában keresik. [...] Vajjon az aszályosság állandó-e? vagy csak - a mit óhajtunk és reménylünk - átmeneti jellemû. A régibb hasznavehetõ adatok felkutatása s közzététele tehát a tudomány barátai által hálás köszönettel fog fogadtatni...


Mintha napjaink elsivatagosodással riogató klímamodellezõit hallanám, akik most éppen 147 évvel ezelõttrõl szólnak hozzánk. A helyzet az, hogy mindig is "divat" volt az ember tetteit okolni a természet meg nem értett szeszélyeiért. A könyvet kiadták 1866-ban, 10 évvel késõbb megkezdõdött a csapadékos idõszak, 1879-ben Szegedet elvitte az áradat: Link