A sarki major warming (fõként az alsó sztratoszféra melegedése, lefelé úgy 200 hPa-ig) és annak hatása az áramlási rendszerekre azt eredményezheti, hogy középtávon az erõsen meridionális irányítottságú idõjárás lehet jellemzõ. A ciklonok és anticiklonok ennek megfelelõen sokkal inkább észak-déli, mint a "szokott" nyugat-keleti pályán mozognának, sõt, nem zárható ki a retrográd rendszermozgás sem; hasonlóan alakulhat a légtömeg-advekció is, azaz a poláris légtömeg és a szubtropikus Ferrel-cella kölcsönhatása.
Ez elsõsorban az igencsak aktív idõjárásban nyilvánulhat meg, gyakori légtömegcserével, sõt, akár stacionárius légtömeghatárokkal. Kérdés ilyenkor, hogy elõoldali vagy hátoldali a helyzet. Ez még azonban nyitott, mivel több tényezõ is befolyásolja. Ha a poláris légtömeg Rossby-hullámában egy hullámhossznyi nyugati eltolódás következik be, akkor garantált (lehet nevet ) a tartós elõoldal. Ha nem, akkor akár egy újabb komoly téli idõszak is következhet. Mindenesetre legalább a változás elõjele látszik már nevet