Bioszféra

A legyes fotók valóban nagyon szuperek lettek, gratula!

Egy kicsit más "szögbõl" néhány rovar. Megosztom veletek az eddigi talán legjobb makró fotóimat. Tudom a legyek gusztustalanok, de nem sokszor adatik meg õket ennyire részletességében látni Sõt az egyik még egy kis minievolúciót is produkált, megpróbált felegyenesedni
A hangyákról mg csak annyit, hogy annyira izgágák, hogy ddig még normális képet nem sikerült róluk csinálni. Most pár cukor kristállyal bírtam rá õket pár mp-nyi egyhelyben maradásra.
Link Link Link Link Link

Lujó köszönöm az eligazítást Elkezdtem kutakodni a neten hogy eredetileg milyen állatfaj ellen védekezhetett ekkora tövisekkel. Nehéz lesz, mert igen széles körben ismeretik magyar és idegen nyelven egyaránt. Magyarul általában "lepényfa" néven emlegetik. Viszont a Terra alapítvány honlapján olvasom - "kerülendõ nevei: ~ " sorban elkerülésre ajánlja elterjedt neveit (amivel szemlátomást senki nem törõdik mert minden ismertetõ megszokott és közismert nevein említi a növényt). Forrás: Link
A pálinkát illetõen, MINDENBÕL lehet alkoholos italt készíteni ami erjeszthetõ (az egyes afrikai törzsekben szûzlányok köpetével erjesztett "pombe" is állítólag finom, ha nem gondol rá az európai ha issza). Mivel a maghüvelye édes és ehetõ, talán nem lehetetlen belõle "akácpálinkát" kotyvasztani aki ilyesmivel kísérletezik
Soraid olvasva most villant be, errefelé õsszel lovaskocsik hordanak/kínálnak fát eladásra a környéken. Nem tartom lehetetlennek hogy esetleg azzal is kerülhetett ide egy mag mert nálam is megállnak és megkérdeznek (villannyal fûtök, de egyébként sem vennék tõlük mert olcsóságát tekintve a felkínált tüzifa eredete sztem erõsen bizonytalan).

Gleditsia triacanthos, Lepényfa, Krisztusfa, Koronaakác. Ha arról van szó, jobb védelmi sövényként, mint a szögesdrót, csak sok nyûg van vele. Folyamatosan nyírni kell, különben fává alakul, mint a zsiráf rágta akácia. A fák törzsérõl hiába távolítjuk el a töviseket, újra kifejlõdnek. Magról szaporítani érdemben az akáchoz hasonlóan csak a magok forrázásával lehet. Valószínû, hogy a természetes élõhelyén a magoncok megmaradásához csak az erdõtüzek aljnövényzet takarítása után van esély. Ez óriási szerencse, mert az azonos termõterületre vetített magtömege többszöröse a búzáénak. Egy gyerekkorban olvasott emlékem szerinti történet: Egy ausztrál fafajnak csak 150 év körüli példányai voltak. Az életterületén akkoriban halt ki az emu. Mint néhány pulyka kényszertáplása után kiderült, hogy a fa gyümölcseit az emuk elfogyasztották, a magjuk az emuk emésztõ rendszerében történõ koptatás, enzimbehatás után váltak csíraképessé. A fafaj így megmenekült a kihalástól. Szerintem a nálad megjelenõ gleditsia magonc is valahogy így kelt életre, csak a közvetítõ magevõ madárfaj nem azonosított. Amit még a hsz-od után találtam valahol a neten: Az éretlen maghüvely cukortartalma 30 %-os. Nem tudom, milyen aromavilága lehet a belõle fõzött pálinkának? Mivel a növény a tövisekkel védekezik mérgek helyett, nem lehet nagyon rossz. Extra kuriózumként megpróbálkoznék vele, ha a gyûjtés nem volna a bõrfolytonosságra ennyire veszélyes
Leginkább meg arra lennék kíváncsi, milyen állatfaj ellen fejlesztette ki a növény a töviseit?
Nagyon hiányzik Noli a fórumon.

Megteszi azt a "krisztustövise-akác" is
A minap ástam ki egyet az elõkertembõl. Azt hittem elhullajtott cseresznyemag hajtása, a kerten belül is van pár, afféle "sövényként" meghagytam õket. Mivel az elõkerti kezdett kihuzakodni, úgy gondoltam kivágom mielõtt túl nagy lesz hozzá és zavart a fûnyírásban is. Kimentem a karos nagy gallymetszõvel hogy gyökeréig lecsonkolom aztán majd elhal. Akkor láttam meg méretes tüskéit ami a vastag munkavédelmi bõrkesztyût is simán átdöfi ha nem ügyelsz rá. Szentségeltem, de lecsonkolás után kiástam minden gyökerét is mert ha ott marad olyan szapora hogy senki nem bír majd vele, kártérítési perekbe meg nem akarok bonyolódni ha ember-állat-ruházat esetleg kerékgumi sérül hihetetlen hosszú és erõs tüskéi miatt. Hogy honnan került ide kilenc év "nemlét" után, rejtély mert messzi körzetben nincs ez az akácfaj. Vigyázok vele mert a vadkomlót is évek óta irtom de mindig felüti a fejét valahol. (Rusztikusan: "rosseb aki kitalálta" meg a szelet vagy madarat hogy épp idepottyantotta magjaikat)

Link

Köszi. Már csak meg kell keresnem, hogy a környéken hol szoktam belemenni.

Mint mûszaki boltos Jani vagyok, sok vásárló fordul hozzánk gumiragasztóért, a tettes pedig a király dinnye termése,magja. Áttelelõ,akár most is lekösssszönti a kerékpár gumit.
Link
Nehéz ellene védekezni, mert hosszú, csontos a tüskéje, kerülni kell a termõhelyét.

Segítségetek kérném, hogy be tudjam azonosítani azt a növényt, ami ezt a tüskét produkálja:
Link

A háttérben egy vonalzó van, a tüske kb. fél centi nagy, 2 ágú. Évente 6-8 db-ot is összeszed a kerékpárom, be kéne azonosítani, hogy hol szerzem, mert már nem gyõzõm javítani a gumit. Volt már nagyobb tüske is.

Szép bevágott video, remélem nem lesz nagy veszteség, jön a meleg, nem olyan csúnya ez, mint a jeges árvíz.

Gemenci erdõ Link

galócával már én is találkoztam párral. Múlt héten még Esztáz-kõ felett párducgalócát fotóztam egészen picurka volt, de fentebb láttam citromgalócát? is. zöldes volt a kalapja, de a kalapja nem volt nagyobb még egy golflabdánál.

A gyilkos galóca is mutatkozik már, piruló bõven volt, illetve meglepõen sok párduc galóca.

A hétvégén egy kb. 20 m átmérõjû piruló õzláb boszorkánykörbe futottam bele (szószerint, mert edzésem volt ), amiben egymás hegyén-hátán nõttek a kalapok, jó 30 kg gombát biztosan össze lehetett volna szedni, a legnagyobbak 30+ centisek voltak! Eddig ez a legkorábbi és legnagyobb õzlábgomba találatom
Rókagomba is van már, és gyilkos galóca is.

A vargánya most lefutóban volt a héten, múlt pénteken voltam
a Bükkben kifejezetten gombász túrán. Vargánya nyolc db., kék, varashátú
galambgombák, némi tinóru, galócák bõven, és érdekes módon
avarbontó õszi gombafélék is. Utóbbiakat nem gyûjtöttem, a galóca
félékbõl az ehetõ pirulót sem. Rókagombával nem találkoztam, állítólag
már indulgat az is. Az utóbbi napokban még szerényebb a gombász
felhozatal az általam látogatott környéken, több infó is ezt támasztja
alá. A vargányára meleg kéne, és száradó erdõ, akkor talán egy tömegesebb
hullámra is számíthatnánk.

Óriással nem de bimbóssal rengeteggel találkoztam már a tegnapi túra során. Nagyon jó idõ van most a gombákra. fülledt, párás kellemesen meleg, jó nedves talajjal.

Megjelent az óriás pöfeteg, ajándékbe kaptam egy kézilabda méretû bébit. A tinórufélékre még várni kell felénk egy kicsit, de a hét vége felé már elõ fognak jönni.

Bubu köszönöm az aggódásod, a kedvedért lefotóztam a Duna szintjét (helyi idõ szerint 20:14)

Látható hogy a víz szintje lejjebb van, hiszen 06.04. elõtt a ráckevei Duna-ágban "leengedték" a vizet (neten olvastam). Nem kérdeztem meg a vízügyes rokont- miért, laikusként feltételezem hogy "legyen helye" a víznek ha végszükségben választani kell melyik a "kisebb rossz" (sok település víz alá kerülhet az ágban)
Ráadásnak a #32511. hsz. (GIF anim) párja ma estérõl. A vizen látható hogy az akkor ÉNy-i szél azóta átfordult, most D-DK felõl érkezik

Yakin - Susulyka - Lujó köszönöm a gomba-szakvéleményt
Még annyi, némi késlekedés után megmozdultak a yuccák és a fáklyalilom és remélem "hozzák a formájukat" mert egyenlõre még csak két fáklya- és négy yucca-virág kezdemény látható:

A yuccákat sokáig "nem vettem semmibe" afféle zöld "kupacok" voltak. Pár éve "megbolondultak" és "ontják" a virágokat, nem is hittem milyen szépek ha kinyílnak. A fáklyaliliomok látványa természetes volt. Egyszer viszont meglepett az egyik. Akkor feltettem képeket a fórumra amint "elkülönül" társaitól ferde szögben kinõve közülük. A virágfej "gyors forgolódása" lepett meg. Nem gátolta semmi a növekedésben, mégis pár óra alatt többször állásszöget változtatott. Elõbb a szára ferdeségének irányát követte, majd lefelé fordult a föld felé, végül felegyenesedett függõleges állásba, mindezt pár óra alatt. Ennél gyorsabb növénymozgást csak a vadkomlónál láttam aminek "útkeresõ" hajtásvégei szinte szemmel követhetõ gyorsasággal változtatnak irányt. Kicsit KV+pipa elfilózva, a növények iránykeresése engem az álkaszás pókok "tapogatódzására" emlékeztetnek amikor fogódzót vagy zsákmányt keresnek. Tükrön figyeltem meg, egy álkaszás csak addig tud haladni amig korábbi fonalat vagy kapaszkodót talál, egyébként "megcsúszik" a lába (neki nincs "adhéziós papucsa" mint pld. a légynek) Zsákmányolásnál ha valami nagyobbacska rovar ragad hálójába, lassan "odaslattyog" és elvégzi a dolgát (azt viszont hihetetlen gyorsan mert videón is elmosódik ahogy még élõ áldozatait bepólyálva lábaival "motollál"). Muslicára vagy még kisebb/könnyebb rovarra általában nem reagál (kipróbáltam, látása rossz gyengébb hálórezgésre nem reagál, úgy vélem kesze-kusza hálója laza szerkezete miatt ami nem rezeg mint egy jól kifeszített háló). Amennyiben hosszabb ideje nem akadt zsákmánya, körbejárja hálóját és "tapogat", kinyújtogatva-magához húzva két hosszú lábát így néha ráakad egy korábbi zsákmányra is. A kúszónövények hajtásainak útkeresése erre emlékeztet engem, ahogy vaktában tekeregnek mindenfelé, kapaszkodót keresve. Elfilózva, az emberi életben is, általában a Földön, javarészt a vakvéletlen dönt mindenben, DE kellõ kitartással "Aki keres az talál"
Burgonya: hiányosak a haszonnövény-termesztõ ismereteim ezért nem tudtam hogy a krumpli áttelelhet szabad ég alatt. Korábban feltettem képeket a "balkonládás" krumpliról. A boltban vett krumplit zacskóstól félrelöktem egy szekrényzugba és ottfelejtettem. Elsõ pillanatban nem tudtam mik azok a "lila csápok", kiderült a zacskót is áttörve hosszú gyökereket növesztett minden gumó. Kísérletbõl balkonládákba ültettem a félig elrothadt gyökeres gumókat. Megfogantak kihajtottak, ekkor kiültettem a kertbe õket. Kb. háromszoros mennyiséget hoztak annak dacára hogy a vakond és a vakondokat megszállottan kergetõ Tomi rendszeresen kidöntött párat. Úgy véltem mindent kiástam amikor eljött az ideje. Idén fûnyíráskor fedeztem fel hat életerõs hajtást a kísérleti "krumpliültetvény" helyén, élnek virulnak és egyre szebbek. Eszerint simán átteleltek a földben
Említettem korábban a növények életerje nagyon erõs lehet hiszen a két éve kiszáradt, lecsonkolt betemetett ricinusféle illetve a vele egyidõben ugyancsak "bottá száradt" fügebokrom kihajtott idén. Egyre szebbek, mindkettõ "duzzad az erõtõl"

Lord Akela: A gombád korhadéklakó. Ha van tápanyag (pl. egy kivágott fa, bokor gyökérzete) a földben, visszatérõ vendéged lesz a gomba a kertedben addig, amíg a tápanyagforrást fel nem éli. A gombák szaporodását fõleg a termõhelyek korlátozott volta akadályozza, valamint az egymás közötti konkurencia. A gombák által termelt spóraszám azért olyan óriási, hogy a korlátozott számú, a fejlõdésükhöz megfelelõ helyen szinte telített legyen a környezet spórával, amikor annak csírázásakor megfelelõ az idõjárás.
Néhány éve láttam valamelyik természetcsatornán egy ilyen problémával foglalkozó mûsort. Amerikában, ahol egyes helyeken a kert úgy készül, hogy néhány nap alatt beültetik felnõttre nevelt konténeres növényekkel, beborítják gyeptéglákkal, egy tulaj azon nyávogott, hogy akármit csinál, esõ után elõjön a tintagomba. Van, amit pénzen nem lehet megvásárolni: pl. azt, hogy ahol a feltételek adottak, ne jelenjen meg az élet valamilyen formában. A szakértõ sem tudott mást javasolni, mint azt, hogy vagy várja meg, amíg a gomba tápanyaga elfogy, vagy fél méter mélyen szedje fel és rostálja át a kert talaját, eltávolítandó a faanyag maradványokat.

Vakond: új infót kaptam a távoltartásukhoz: Utálják az erõs szagokat. Naftalinra kaptam ötletet, vízben oldhatatlan és elég lassan párolog, ahhoz hogy tartós hatása legyen. Kevésbé mérgezõ, mint a hörcsögtabletta. A kocsibejáróm kétmázsás betonlapjai alól túrják ki az ágyazatot. Homokban könnyebb alagutat készíteniük, mint az agyagos, szikes öntéstalajban. Én vagyok a hibás: ha kavicsos ágyazatot készítettem volna, abban nem tudtak volna járatot készíteni. Így marad a rabszolgamunka: ha megbillen egy betonlap, nem kis munkával megemelem és sóderre cserélem az ágyazatot. Míg élek, lesz munkám a bejáróval saját tudatlanságom miatt.

Más, Szarvas, Arborétum sor: Tegnap két zöld küllõ támadott, üldözött hosszan egy csókát. Nem tudom, mit követett el, valószínû a harkályfiókákat vette kezelésbe.

Biztos, hogy tintagomba (Coprinellus v. Coprinopsis spp.), de biztos, hogy nem ráncos.
Elképesztõ helyeken tudnak megjelenni. Vasúti kocsiról még eddig nem hallottam, de ezentúl figyelni fogom.

Egy csapadékos nyáron (asszem 2008-ban), miután felújítás miatt megbontottuk a tetõt, alaposan beáztunk. Néhány nappal késõbb a mennyezeten, a stukatúrnádból bújtak elõ, "fejjel lefelé" a tintagombák.

Leginkább ráncos tintagombára emlékeztet engem, az meg képes bárhol megjelenni. Egyszer a rossz, felhúzhatatlan ablakú fülkés (Bp-s) 2. osztályú vasúti személykocsiban, a linóleum alól kinõve találtam rá.
Igazi "vasgyúró" szaprofita gomba

Bubu szerencsére nincs vészhelyzet a környékemen (ha lesz, jövök a képes beszámolókkal). A helyzet nem változott feltûnõen a #32511 bejegyzésem Link óta. Nyugalom honol, kicsit olyan érzés mint amikor a fél ország hó fogságába esett de errefelé jelentéktelen hóréteg keletkezett. Az ember szinte szégyenli amikor pár kilométerrel arrébb tragédiákról hall mert itt a nagy melegtõl eltekintve ritkák a természeti szélsõségek. Nem reklám: sok évtized "hétvégis" és kilenc év helyben élés tapasztalata: Kevi egy kis "mediterrán paradicsom" ami fölött "elzúgnak a nagy vészek". Ez talán reklámízû lesz: régebben egy meglehetõsen kényes kolleganõm pár napot töltött az itteni Wellnessben. Utólag bevallotta, nem gondolta hogy Kevi ilyen kellemes és hangulatos (az esti vízparti-városi fények fokozzák a hatást). Nem õ az egyetlen, régóta számos mûvész és tudós kedvence Kevi (ideértve zeneszerzõ néhai apósom is, a õ telkére járva kedveltem meg a helyet, családunk szétrobbanásakor feladva édesapám telkét Szt.Endre-Pismányban, itt vettem házat. Szívmûtémig innen jártam Pestre dolgozni mert Kevi tiszta levegõjû csendes "alvóváros" aktív dolgozónak, az üdülõövezet szinte szanatórium, karnyújtásnyira a Természet. Lakóhelyem távol esik a fényektõl, ideális meteorológiai-légköroptikai-csillagászati megfigyelésekre).
Emellett egy nagy hun-római összecsapás helyszine. Bendegúz (Attila apja Mundzuk néven is), fia Béla, kapitányai Keve és Kadosa vezérletével csaptak össze a római Macrinus seregével. Komjáthy István "Mondák könyvében" Torda táltos szavai:
"Paripák nyihogtak, csattogott a fegyver, amikor elõvágtatott Bendegúz szerecsen lován, menekült már a gót, az alán, csak a szász állt meg rendületlenül. Bendegúz vette ekkor észre a királyt, s felajzotta nyilát. Süvöltve, sziszegve röppent a vesszõ, nekicsapódott a sisakrostélynak, és felhasította Detre homlokát. Mély sebet vágott, de mintha vasból lett volna Detre csontja, a vesszõ kettétörött, és homlokából csak a csonka szárny meredt ki. Minden szem a két hõsre pillantott. Õk merevül farkasszemet néztek, aztán kiröppent kardjuk a hüvelyébõl. Megdobbant a föld, remegett az erdõ, mikor összecsapott a két legerõsebb. Dárda dárdát ölelt, kard csókolt kardot, szikrázott a jó damaszkuszi penge! Egyikök sem hátrált, jobbra-balra sem léptek, vér gyöngyözött domború homlokukon, a két hõs még verekedett volna, de paripájuk megbicsaklott. Rettenetes Bendegúz és Detre szász ekkor leeresztette a kardot."
Forrás: Link 221.oldalon (gyerekkoromban kaptam édesapámtól, ma is beleolvasok ha a kezembe akad)
Arany János "Keveháza" versében így folytatja: "És Bendegúz és Detre szász, Kezet kézben ropogva ráz." A vers címérõl: "Örökre hát a vérmezõn Bátor Kevének háza lõn; Hol õ hadával nyúgoszik, A temetõt így nevezik." Forrás: Link Keveháza c. verse A János vitéz témáját is valós alapú helyi történetbõl merítette Arany.
Tudomásom szerint az egykori Keveháza a bevándorolt szerb telepesek miatt lett Ráckeve. Egy Vujicsics Tihamér megzenésítette dalban (gondolom a rím és az énekelhetõség miatt) "szerbesen" Kevi-Rác: "Duna vizén lefele úsz a ladik, a ladik, Róla hejjehujja, szitok-átok, dávoria hallatik: Juhaj! közel már Alexinác, Knyazevác; Engem Kevi-Rác, többet ugyan sose látsz!" Forrás: Link
Nem helytörténeti ismertetõbe akartam fogni, kérlek nézzétek el de ha már leírtam itthagyom, T. Modik ha gondoljátok nyugodtan töröljétek, nincs neheztelés[off]
Amiért jöttem: sok év "tünetmentesség" után újra "gombásodik" a kert:

Utoljára akkor szaporodtak el csoportokban amikor a Tata mellett élõ exnejem meglátogatott, mivel vizsgázott lelkes gombaszedõ õ hozhatta a spórákat ruházatával de hamar kihaltak. Több év után megjelent ez az egy, tán a szél hozta spóráját

Ez jó hír,köszi!

Gemencrõl egy hír, a vadakról már napokkal ezelõtt elkezdtek gondoskodni. Link

"vigyázó szemetek elõre vessétek"
Nagyon megviseli a dunai árvíz mostan a felsõ szakaszt, megértem Lord Akela aggodalmát is, ott Ráckevén.
De mi lesz az alsó Dunai szakasszal? Nagyon aggaszt engem is az amúgy is árteres Szekszárd-Mohácsi rész. A Gemenci ártérrõl kezdik-e "elvezetni a vadakat"? Egy hét múlva ott is tetõzés áll be. Léteznek most is olyan túlélõ szigetek, de ezek megemelését jó volna elkezdeni, vagy kivezetõ gyalogutat csinálni a biztonságos magaslatokra.
Myloth kolléga mi a vélemény? Igaz, Te is elvagy most foglalva a Dunakanyar mentén.

Vakond... minden évben télen-nyáron hadakozok a vakondinvázióval kevés sikerrel. Télen is képesek akkora túrásokat csinálni hogy egy közepes "szakajtó" se fedné le õket

A méretek érzékeltetésére (piros nyil) lefektettem a hóba egy 35 cm-es vonalzót ami talajszintig lenyomva nem érte volna fel a túrás tetejét. Teljes magasságához hozzá kell adni a 15~20 cm hóvastagságot is. További arányításhoz a beton járólapok szélességét is megadtam. A jobb felsõ képen látható hogy télen is valóságos "hegyeket" túrnak. Bosszantóak, de nem mérgezem õket, riasztót se használok.
Három természetes dolog hoz átmeneti (elmenekülnek de mindig visszajönnek) eredményeket.
Alapvédekezésem az aljnövényzet gyakoribb nyírása mert idegesítheti õket a fûnyíró zaja. Eldugottabb zugokban, bokrok alatt ritkábban nyírok mint a nagy nyílt felületeken. Rendszerint ott jelennek meg elõször a túrások. Nyílt felületeken csak akkor, ha hosszabb szünetekkel csapom le a zöldet illetve télen amikor nem nyírok. Az erõsebb fûnyíróm lecsapja-elsimítja a buckákat, egyúttal be is tömi a járat száját amit eleinte letapostam vagy kapával ledöngöltem de nyomuk sokáig megmarad, vélhetõen az összetömörített föld miatt.
Második, gyakoribb védekezésem ha nagyon elszemtelenedtek hogy a kerti kút szivattyúját bekapcsolva elõbb "visszamosom" a túrás földjét a járatba amig elõbukkan a járatszáj majd a "slagot" bedugom valamelyikbe és elárasztom az egész labirintust amig mindenütt feltör a víz. Nem féltem õket mert számtalan járatukban el tudnak menekülni amit bizonyít hogy évek óta él és virul "vakondtenyészetem". Egyfajta "mozgóháborút" vívunk, ha végre kitakarodnak a kertbõl felbukkannak az elõkertben (ott békén hagyom õket) vagy a szomszédos telkek valamelyikén a ritkábban megjelenõ hivatásos kertgondozók szívbõl jövõ "fohászkodásaiból" ítélve.
Ezek "békés" megoldások, a harmadik a "vérengzés" amit Tomi kutya "sportból" végez nagy lelkesedéssel Link Ahol megmozdul a föld, odaront és kirántja a "kiskertészt" vagy hatalmas gödröt kapar hogy elérje. Mivel a vizes elárasztás után bokatörõ lyukak, Tomi kaparása után mély gödrök maradnak, betömésükre én is Meteo eljárását alkalmazom azaz a túrás földjét a levágott zölddel keverve töltöm fel. Elõnye hogy hamarabb kizöldül a vakond nyomán keletkezett kopár folt mintha letaposom. Eltávolításuk elõtt a vakondtúrások tiszta "aprószemû" részét olykor leszedem lapáttal és komposzttal keverve bolti virágföld helyett használom fel "balkonládás" zöldségtermesztéshez (a kertben elültetve tönkreteszik a vakondok a veteményt mert nem ások le vakondhálót alájuk, nagy munka már nekem). Okát nem tudom- de úgy tapasztalom a "cserepes vakondföldbõl" ritkán bukkan fel gyomnövény viszont a haszonnövények jól érzik magukat a porhanyós földben. Hasonló jelenség, ahol kísérletbõl otthagytam de a vakond is elhagyta már, oda nem települ semmi növény és egy idõ után hangyák költöznek a túrása.
Legjobb védekezésnek a gyakoribb fûnyírás tûnik, több év távlatából felmérhettem hogy nem kedvelik a fûnyíró zaját és odébbállnak (két hosszabb fûnyírás-szünet között visszajönnek). Ha mégis marad egy makacskodó, azt "kiöntöm mint az ürgét" és megy amerre jónak látja az elõkertbe vagy valamelyik szomszédhoz annak "õszinte" örömére. Elárasztásnál elképesztõ látvány hogy milyen sok helyen bugyog fel a víz olykor 8-10 m távolságban is, nyilván a "nemzedékek ásta" föld alatti labirintusok összeköttetései miatt.
Tomi erõs vadászösztöne nemcsak a vakondokat veszélyezteti. Sajnos a repülni tanuló vagy fészekbõl kiesett madarakra is rátámad. Tegnap éktelen madárribilliót hallottam, kimentem megnézni. Addigra már ott haldoklott a fûben egy rigófióka amit a minden mozgóra rátámadó (a bolond legyet és darázsat is "eszik" röptében; utóbbi miatt egyszer a feje dagadt "bucira", nemrég pedig napokig köhögött egy "félrenyelt" darázs miatt) Tomi a levegõbõl ránthatott le. Külsõ sérülések nem látszottak rajta, de megroppanthatta a madárkát. Amikor megnéztem, láttam tollazata sértetlen, pár csepp vér volt a csõrén. Még mozgolódott de hamar kiszenvedett. Korábban fotóztam hasonló sorozatot. Akkor a rigópapa elkergette Tomit, harcias elszántsággal csapongva feje körül kevés hiján kiverte a kutya szemét végül Tomi fogta menekülõre. Sajnos a fiókán nem segített. Látszólag hasonló sértetlen állapotban volt mint a tegnapi. A "rigópapa aggódása" szinte megható volt de végezetül "könyörtelenül természetes". Miután elõléptem és felvettem a kismadarat, a rigó azonnal lecsillapodott, tõlem nem messze letelepedve figyelmesen nézte mit csinálok kicsinyével Link Az semmi életjelet nem adott, apja mégis ott figyelt percekig. Nem tudom milyen jelbõl, de halálát elõbb meglátta mint ahogy én felfogtam. Ekkor, emberi beleérzéssel szinte közönyösen elrepült dolgára mint akinek "itt már nincs több dolga" és valóban akkor kezdett megdermedni/hûlni a pici teste. Hogy mibõl mérte fel a halál pillanatát a mozdulatlan testecskén, nem tudom megítélni mert én semmilyen jelét nem láttam. A tegnapi fióka végig mozgolódott, felismerhetõ volt kiszenvedése pillanata.

Nálam is megjelenik minden évben, általában többször is. Én is hadüzenetnek tekintem és teszek is ellene....

Egyik ismerõsöm igen büszke az udvarán lévõ füvére, meg arra, hogy sikerült állhatatos munkával elûzni a vakondokat. De ha a Tiszára akarok menni harcsázni, akkor az õ rovarjáratos kertjében szedem a lúférget is

Lásd a hozzászólásomat lentebb, én jól megvagyok vele, nekem több hasznom van vele mint károm.

Õõõ, védett állatról van szó. Ha van egy kis ideje az embernek, ásóval kifordíthatja, majd elviheti néhány száz méterrel arrébb, mi így szoktuk. Ha nincs... Egy kis víz a friss járatba, nem szokták jó néven venni.

Visszatömködtem a lukát, várok, hátha elmegy...

Akkor fel kell venned a kesztyût ellene. Ismerõsömnek ez bevált Link

Az még elmegy, de nekem a sziklakertet túrja, ahol ugye csak egy kis rész van a kövek között és minden növényt kitúr..

Igen nálunk sincs egy lúféreg sem Vakond van azonban, de jól megvagyunk egymással. Nekem is szokott a paprika és paradicsomágyásban dolgozni, de egy-két palántát szokott kidönteni az 50-60-ból csak. Cserébe szépen behálózzák a járatok a földet és a gyökerek jobban fel tudják venni a vizet. Ahol vakondok vannak ott mindig nagyobbak a termések. Vannak akik csak azért csöveket vezetnek le a földbe és így locsolnak hogy jobban felvegye a növény a vizet. Link A vakondtúrásokat mindig a komposztba szoktam rakni keverem a fûnyesedékkel, kiváló anyag lesz jövõre belõle.

Egy fórummal feljebb meg a lúféreggel (lótetû) küzdenek. Legalább így neked ezzel nem kell.

5 évig nem volt vakondom, most, hogy megcsináltam a sziklakertet és a veteményest, betámadtak. Egy a sziklakertet túrta össze, a másik a paradicsomágyásban csinált féregjáratot a kinti világba...
Ezt háborús cselekménynek tekintem...

Tarajpuszta: tegnapi tesztgombászat eredménye 5 db tejpereszke + 3 erdõszéli csiperke 5 km bóklászás után. Hiába esett elég esõ, hiába a magas páratartalom, a hûvös idõ nem kedvezett a mezei gombáknak. Leöregedett példányokat sem találtam. Gomba már csak a kaszálás után várható, ha lesz egyáltalán. A fû kb. 1,2 m magas, a boszorkánykörök alig látszanak.

Astral: Jelentkezek, ha találni valamit.

Kérésre itt is feltüntetem a társalgóban elindult párbeszéd kapcsán a következõ linkeket. Távolról kanyarodtunk ide a társalgóban, ez a cikk neuroanatómiai indíttatású kutatásokról szól. Szeretettel ajánlom azoknak, akik szívesen olvassák. Egy beszélgetés Dr. Mezey Évával: Link
És a cikk végén linkként is szerepel a hosszabb, eredeti változat is: Link

A mi papagájunk több nyelvet tanul egyszerre. cinege az elsõ, de a verébbel is próbálkozik. Van egy harmadik fütty amire még nem bírtunk rájönni kitõl tanulhatta

Én kiteszem kalickástól a hullámos papagájaimat a füves kertbe. Tanuljanak "verébül"!
Különben szépen kiteleltek a belsõ szobában, absz. T.min:+4 fok, a nem lakott házban.

Végre-végre, láttam - zöldike! :-) Ott szaladgálunk a teraszon körülötte, de nem bánja, melegíti a tojásokat, nagyon aranyos. :-) Alig pár méterre innen a kertünkben egy ezüstfenyõn szintén egy zöldikepár fészkel - kész állatkert lettünk. :-)

Talán fürj? Link

A teraszunk oldalára felfuttatott vadszõlõben találtunk egy kis madárfészket, melyben 5 aprócska fehér, 1-2 mm-es szabálytalan barna foltokkal tarkított tojás van. Mindez kb. másfél méterre a teraszon lévõ asztaltól, ahol azért napi rendszerességgel mozgunk, és kb. három méterre az elõszobából teraszra nézõ nagy ablaktól, ahonnan - remélem - majd megfigyelhetjük, ki is találta teraszunkat megfelelõ helynek a következõ nemzedék kiköltéséhez. :-)

Szarvas: Három éves komposztkazlam az idei esõs idõszakban (májustól augusztusig heti fél m3 nyírt fû szaporítja) felére esett össze. A rigók megbontották körben az oldalnál: úgy látszik, a rovarélet is beindult benne. Volt a tövében egy félöklömnyi idei lódarázs fészek, annak a lebontását is nyom nélkül elvégezték. Szerencsére nem nekem kellett eltakarítanom: allergiás vagyok a darázscsípésre.
A kirakott mûodúmat egy verébpár foglalta el. A cinkék és a rozsdafarkúak elsõ költése kirepült.
A jövõ héten kiköltözünk a párommal a telekre. Vízpart, nyugalom, reggel a világ összes énekesmadara ad ébresztõt.

Az eddig kinyílt virágok mellé újabb társult Ez "csak" egy vad "madárhozta" csipkebokor. Érdekessége hogy csonkig levágtam mert tüskéi zavartak ha kutyakennelbe kellett bejutni. A csonkig levágott tõ nem halt el hanem számos vesszõt növesztett, tele van virággal és bimbóval (õsszel bõven lesz "hecsedli" teának). A kép jobb sarkában lent Tomi kutya "mûvészbejárója", látható csak mélyen meggörnyedve lehet bejutni ha az ember nem akar tüskékbe akadni. Link
Kicsit elfilózva, hihetetlen a növények élni akarása. Volt a kertemben egy embernél vastagabb, térdmagasságú kiáshatatlanul nagy tuskó. Elõdeim a hatalmas fát kivágták mert félõ volt hogy vihar miatt rádõlhet a házra. Ezzel a tuskóval évekig bajlódtam, minden évben bokornyi mennyiségû életerõs hajtást hozott. Négy éven át minden tavasszal levágtam hajtásait míg végül "feladta" szegény és elhalt, azután taplók telepedtek rá és valósággal fûrészporrá õrölték tövig, ma már nyoma sincs. (Korábban tettem fel a fórumra fényképeket és GIF animot amikor egy "rigópapa" használta fiókái reptetésére. Akkor láttam rigót "harkálymódon mászni". "Gyalog" felkepesztettek rá és onnan "leugorva" gyakorolták a siklást és szárnyhasználatot. Az akkoriban legdominánsabb rigó felnõtt fiókái ma is itt élnek a kertben, felismerem õket testi jegyeikrõl melyet megõriztek. Néha arra gondolok, azért hallok jó ideje máshonnan "területjelzõ" rigóéneket mert a környék rigói "tudomásul vették" hogy a kert "foglalt".)
Kicsit eltérõ téma, néhány érdekesség a ma reggeli "netszemlémbõl".
Úgy tûnik a gördeszkát felváltja egy újabb hóbort a "görkarika" Link Úgy vélem nem is olyan eszement ötlet, sajnos csak fiataloknak való, öregeknek marad a járókeret és bringa, esetleg a 2001 óta tõlünk nyugatabbra elterjedt kétkerekû eszköz (a Segway) mely lépcsõkön is fel tud mászni Link
Ez a szerkezet pedig Link engem fiatal korom sci-fi novelláinak jármûveire emlékeztet, de már "itt kopogtat"
Végül egy sztem eléggé agyament ötlet, az "önbefûzõ cipõ": Link
Mindez szép és olykor megmosolyogtató, az ember örül a haladásnak de felmerült bennem: mi következik be elõbb - a Föld nyersanyagkészletének kimerülése vagy a megtérülõ ûrbányászat kifejlesztése. "Minden szép minden jó...." csakhogy kevesekben merül fel, bár csodálatos eszközök kerülnek az ember kezébe DE mindehhez nemcsak az energia kell melyet olaj-földgáz híján Napból-szélbõl-vízbõl is nyerhetünk, hanem a fogyatkozó alapvetõ nyersanyagok és ritkaföldfémek kellenek melyek nélkül nem lehet legyártani a manapság már elterjedt és megszokott és kényelmes elektromos eszközöket (PC, mobil, HiFi, vezérlõk autóktól mosógépekig, nem sorolom). Igaz végül szuperfegyvereket sem, de errõl eszembe jutott Albert Einstein egyik mondása: "Azt nem tudom, hogy a harmadik világháborút milyen fegyverekkel fogják megvívni, de a negyediket biztosan botokkal és kövekkel." Errõl nemigen beszélnek, bõven van mivel elterelni az emberek figyelmét de a világ vezetõi ismerik a nyersanyagproblémát. Sztem nem véletlen merült fel nemrég egy aszteroida Föld-közelbe vontatásának gondolata...
Csodálatos idõ van, jó napot jó kedvet Mindenkinek

És kikeltek már a picik?

Sajnos ez az idõszak nem kedvez az allergiásoknak.
Szongáriai cselõpók asszonyság csemetéi még nem bújtak ki, napoztatja a petezsákot. Ma is egész kijött, de félig a bejáratnál maradt. Sikerült lefényképeznem is.
A kép url-t adjátok már meg légyszives, mert elkallódott, amit pár éve leírtam, hogy hogy kell feltölteni!

Kutya benge-kéreg, vagy valami más. A sok ugatástól lehet hogy allergiás a virágporokra, mint én is. Akácvirágzás környékén kap el a köhögés, és a nátha. Már múlóban van nálam is.

Érdekes jelenséget láttam melyet hajlamos vagyok "öngyógyításnak" vélni Tomi kutya két napja, ha sokat ugatott utána párszor köhögött. Már orvost akartam hívni hozzá, de "magától" kezdte elhagyni a köhögést. Azt hittem talán félrenyelt valamit és végre kiköhögte. Viszont ma reggel a konyhaablakon kinézve megláttam hogy a kutya "füvet legel" a kertben, mégpedig nem sima füvet mint amikor baj van a gyomrával hanem "kiválogatja" (sima füvet Cira cica is rendszeresen eszik egyébként) Amennyire távolabbról fel tudtam becsülni, Tomi a kamillára emlékeztetõ szárú (a virága más) növényeket tépkedi és eszi. Nem tudok szabadulni a gondolattól hogy a kutya "pontosan tudja" mi kell neki mert a "legeléssel" paralel köhögése múlóban van