Bioszféra

Ilyen is volt közte szerintem, de lehet hogy galóca is. Legközelebb viszek fotógépet
Thermometer: lemezes volt, nem csöves, és galléros is (na persze ettõl megint lehet galóca és õzláb is...)
Mindenesetre dögivel volt, de úgy tûnt, senki nem szedte le (a fejlõdés minden szakaszából volt belõle), így én sem kísérleteztem.

A trombita már szárad, jó illatos

Thermometer: én is iszonyú sok gyilkos galócát láttam, remélem nem lesz gond.

Rossmann: én eleve Bükkösben szedtem eddig is a vargányáimat

Cafrangos galócára is gondolhatunk:

Link

Persze, így sose fogjuk kitalálni, kép kellene róla.

Piruló õzláb? ( Link )
Vagy még erdei csiperke is lehet (bár az kisebb, és sötét spórás). Sajnálatos, hogy nincs fotó, enélkül nehezebb...

Csöves termõrétegû volt az a gomba? Ha igen, valószínûleg pikkelyes tinóruról van szó, ami általában fenyvesben terem. Nem mérges, de nem is jóízû.
Így néz ki:

Link

A gombász "mesterséget" igenis meg lehet tanulni jó könyvekbõl, csak nagy odafigyelés és óvatosság szükséges hozzá. Minderre én magam vagyok a példa: 13 éves korom óta nagy élvezettel elolvastam minden gombahatározót, nagyközönségnek szánt gombászkönyvet. A jellegzetes, nehezen összecserélhetõ, jó ehetõ fajok közül egyiket a másik után próbáltam ki -sok hezitálás után, "icirit-picirit" félve. Soha nem kaptam gombamérgezést.
Szerintem a hobbi-gombaszedésnek két aranyszabálya van: elõször is, csak az általunk kipróbált, biztosan ismert fajokat keressük és gyûjtsük. Szigorúan tilos mindenféle ismeretlen gombát összeszedni, és aztán azon agyalni, vajon melyik jó, melyik nem.
Ha nem találunk a biztosan ismert fajokból, gomba nélkül megyünk haza akkor is, ha utunk során több mázsa különféle gomba mellett haladtunk el.
A természet szeret játszani, mindig vannak furcsa, atípusos egyedek. A gomba nem mindig úgy néz ki, ahogy az a "nagykönyvben" meg van írva. Ezért, ha csak a legkisebb kétség is felmerül, hogy a talált gomba az, aminek véljük, akkor bizony el kell dobnunk!
A vizsgázott gombaszakértõkrõl annyit, hogy én ilyen szakemberrel még nem találkoztam. Régebben állítólag piacokon elõfordultak. Ha "magyar módra" még szórakoznak is a hatóságok (lásd elmeorvosi vizsgálat) azzal a kevés elhivatott emberrel, aki nyilván kevés pénzért ilyen óriási felelõsséget vállal, akkor nincs min csodálkozni... De megmondom õszintén ha elérhetõ lenne is, én az általam nem ismert, de a szakértõtõl jónak mondott gombát se merném megenni.
A gyilkos galócát pedig mindenkinek ismernie kellene, aki kijárta az általános iskolát! Hiszen olyan egyszerû... Zöldesbarnás kalapú, vékony húsú, fehér lemezû és tönkû, karcsú, nem túl nagy gomba gallérral, bocskorral (A bocskor nem mindig látható jól, gyanú esetén direkt "rá kell keresni")
Tölgyesekben terem a nyári és kora õszi idõszakokban, egyesével, de leggyakrabban több példány is egymás mellett.
Tegnapi gombász túrámon különösen sokat láttam a gönyûi erdõben. Isten az atyám, összeborzadtam...

Tegnap délután megtörtént az elsõ igazán sikeres gombász-portyázásom ebben a szezonban. Az eredmény: csaknem kilónyi õzláb kalap és kb. ugyanannyi rizike. Találtam még egy barna érdestinóru példányt, elég sok fenyõtinórut, és felszedtem néhány gombát, melyeket én vöröses nyálkásgombaként azonosítottam.
Mindezt itt Gönyûn, barátságos vegyes erdõben, amit telepített erdeifenyõ és õshonos tölgyes alkot sovány, meszes homoktalajon.
Nagyon nagynak találtam a gombabõséget -ennek valószínû oka az, hogy ebben a községben nemigen szedik az erdei gombát. A gönyûihez hasonló vegyes erdõ a Kisalföldön nem gyakori, az itteni nép ezért inkább legelõn, réten gombászik. Nagy szerencse ez, mert például a Bakonyban, az amúgy elsõrangú gombászhelynek számító Fenyõfõ-Vinye-Sándormajor környékén a múltkor több levágott tönköt találtam, mint ép gombát. Sajnos, a fél Gyõr ide jár gombát szedni...
A gönyûi erdeifenyõ-tölgy erdõben a legtöbb gomba a vaddisznótúrásos helyek körül található, ahol vagy nincs fû, vagy kevés és alacsony, és moha is tenyészik. A sûrû, nagyra nõtt aljnövényzet egyébként se kedvezõ. Az ilyen helyeken nem nagyon érdemes keresgélni. A disznókra kezdetben haragudtam, mert helyenként valósággal felszántották az erdõ talaját. Feltételeztem, hogy õk is "gombásztak", felzabálták elõlem a gombát. Késõbb, a sok gomba láttán rájöttem, hogy nem ez a helyzet. Ha esznek is gombát a vaddisznók, nyilván csak keveset. Van valami csípõs tejnedvû tejelõgomba faj is a túrásos helyeken, méghozzá iszonyú tömegben. Ha ehetõ lenne, zsákszám lehetne szedni. Fehéres, vagy barnás kalapú, vaskos, zömök -van közte kistányér nagyságú is.
Nem tudom, gombász kollégáimnak is szöget ütött-e már a fejébe, nekem igen: érdekes, hogy a rizike színezete, naracs és répavörös, meg zöldes színei teljesen megegyeznek az erdeifenyõ "színvilágával", mellyel ez a gomba szimbiózisban él. Vajon a vak véletlen mûve ez? Talán valamiféle "mimikrirõl" van szó, hogy a gomba nehezen észrevehetõ legyen a hasonló színû lehullt kéregdarabok mellett?
A vörös nyálkásgomba külön téma, és ebben szeretném is a kollégák segítségét kérni. A gombászkönyv szerint igen jó, ehetõ gomba. Én sajnos még nem próbáltam ki, és most már aktuális a kipróbálás, annál inkább, mert elég sok van ebbõl a gombából az elõbb említett erdõben. A szakkönyv szerint ez a faj összetéveszthetetlen. A súlyosan mérgezõk között egy van szerintem, ami kissé emlékeztet rá: a mérges pókhálósgomba (másképpen mérges bõrgomba)
Igaz, ez utóbbinak nem mélyen lefutók a lemezei, és a termõhelye is más: tölgyfák alatt terem, míg a nyálkásgomba fenyõvel gyökérkapcsolt.
Mégis aggódok egy kicsit. Van valaki a kollégák között, aki találkozott már a mérges pókhálósgombával? Én még sohasem láttam. A szakirodalom szerint ritka, magasabb hegyvidéki faj. Másrészrõl azt írják, melegkedvelõ. Nekem ez nem áll össze.
Még annyit, hogy a rizikébõl pörkölt, az õzlábból rántott gomba lett. Bár "mesterem", Dr. Krébecz Jenõ azt írja Gombaatlaszában, hogy a rántott rizikénél különb ízû gombásétel nemigen van.
Biztos igaz, bár én rántva még nem fogyasztottam rizikét. A rántott õzláb kalapról azonban bátran kijelentem, hogy KIRÁLY. Maximálisan finom csemege.

Jó kis cikk: " Nagyon száraz volt a nyár, így most egyszerre nõ mindenféle gomba."

Pedig idén írták... nem is értem.

Sajnos véget ért a gyertyán - tölgy régióban a kb. egy, Miskolc térségében 1,5 hónapja tartó gombaszezon (egyelõre?) Bükkös, magasabban fekvõ régiót nézd meg, ott még szerintem most is van vargánya, és még lesz is, hiszen az ízletes vargánya a hûvösebb idõben is elõjön. Sajnos ez a gomba csak foltszerûen, helyenként fordul elõ nagyobb számban a Bükk hegységben. Nyári vargánya is lehet még ha az idõjárás kegyes lesz hozzánk, még októberben is van, ha nem is minden évben. (Ez egy sokkal gyakoribb, sokkal több helyen nagyobb számban elõforduló vargánya.Bronzos vargányára szeptember második felétõl már általában hûvös az idõ...) Tavaly november 20 .- a körül voltak napok, amikor melegebb délies tölgyesekben találtak, (nyári vargányát) pl. Kisgyõrnél egy furikkal szedett valaki. Persze ezek igazi ritka elõfordulások felénk ilyen késõi idõszakban. Aztán jönnek az õszi fajok, az igazi fajgazdagság csak most kezdõdne, ha esõ lenne.

Ebben az esõs idõben tényleg sok gomba terem. Vigyázatok a megevésével, mert erre délen is sok gomba "üti fel a fejét" és sajnos vannak balesetek.
Link

Sziasztok,

Tegnap felugrottam a Bükkbe, de sajnos a régebbi szerencsés helyeimen sajnos nem volt se vargánya, se varashátú galambgomba. Végül szedtem egy jó adag trombitagombát, már száradnak.

Rengeteg gyilkos galóca volt viszont, a fenyves részen pedig valami nagyra növõ, pikkelyes hátú gomba, ami hasonlított kicsit a piruló galócára és az õzlábra is, valahogy mintha a kettõ között lett volna kinézetben. Ez mi lehetett? Sajnos nem volt nálam gép.
Volt még pár elöregedett óriáspöfeteg, sok kicsi tüskés, meg egy helyen sok sárga korallgomba. Ja és egy pár hatalmas döggomba is

A telekrõl hazaindulás elõtt 37 nagy kócsag egerészett a szomszéd maglucerna táblán. A szürke gémeket km-es távolságról nem tudom számolni: nem látszanak. A rágcsáló invázió olyan mértékû, hogy a madarak beállnak a tábla embertõl legzavartalanabb közepébe, majd szinte lépniük sem kell és jóllaknak. A tábla széle felé nem is láttam õket.

Útszéli bokrokon látok rengeteg pókhálót. Legutóbb barátnõmet vártam a suli elõtt elsõ nap. Tele volt a bokor hálóval. Tiszta nat geo. Simán el lehetne nézelõdni rajtuk órákig. Míg ott vártam épp fogott is az egyik pók egy legyet. Mamáméknál a szõlõben telepedtek meg páran. Ott el is szórakoztam az etetésükkel

Nagyon szép együttélés, a növényekkel. Nagyon hasznosak, sok szúnyogot,rovart esznek meg. A hálóban elfoglalt helyzetük általában fejjel lefelé. Ha menekülni kell, akkor a fõfonál felé általában felfelé pozicionálnak.

Van a kertünkben egy nagy buxus bokor. Link Minden évben pókok tucatjai lelnek itt élõhelyet. Idén kb 60-80 pókháló lehet. Link Link Többen borzonganak a látványtól, mi is mindig körültekintõen közelítjük meg a bokrot. Vannak köztük akik vízszintesen Link ,mások inkább függõlegesen szeretik élni az életüket. Link Kedvenc foglalatosságunk, amikor elkapott legyekkel etetjük õket, a gyerekeim tátott szájjal szokták bámulni a pókok mozdulatgyorsaságát.
Õ pedig ma reggelre szõtte össze a hinta kötelét a tartó oszloppal... Link

Köszi a választ, így már érthetõbb. Tudok a kaszói viperáról, idén sajnos csak átutazóban jártam arra, ezért nem találkoztam velük. A zalai és az országos sajtó is tele volt azzal, hogy "elszaporodtak" a kígyók, mindenféle ökörséget összehordtak. Vannak (vagyunk) néhányan, akik sokat dolgoznak azért, hogy megõrizzék a viperákat, és eloszlassák a rossz hírüket. A marásuk sem olyan vészes, mint hiszik, persze azért nem kell kipróbálni. Sokszor az ellenszérumnak károsabb hatása van. Nekem ma egy gyönyörû fiatal rézsiklóhoz volt szerencsém.

Elterjedést az ország többi részéhez viszonyítva gondoltam. Nem tudom mennyire vagy jártas a környéken, látom a viszonylag közeli Letenyérõl írsz. Itt a Baláta-tónál (természetvédelmi terület) és környékén elõfordul keresztes vipera, és igazából különösebben nagy szerencse sem kell ahhoz, hogy találkozz vele.
Szóval én sosem nyúlok kaszói erdõben olyan helyre amit nem látok rendesen, épp ezért a gombát sem vágom ki a talajból. Véletlen sem szeretnék vipera marást az erdõ közepén.
És mint már mondtam, szerintem nincs jelentõsége, hogy a tönk alja talajban marad e vagy sem.

Azt meg mire alapozod, hogy elterjedtek a viperák? Vannak korábbi és mostani állományadataid? Jól jönnének a terület fenntartási tervéhez.
És ennek mi köze a késsel gombaszedéshez? Esetleg megvárja a vipera a gombaszedõt, és orvul megmarja?

Természetesen a gombák spórákkal szaporodnak, csak egy kicsit másképpen, mint ahogyan sokan képzelik. Nem véletlen a milliárdos spóraszám: A kedvezõ - továbbélésre alkalmas hely elfoglalása a cél. A konkurencia nagyon nagy, más gombafajok is pályáznak ugyanarra a helyre ugyanazzal az elárasztásos módszerrel. A hab a tortán, hogy két, eltérõ ivarú spórának kell kicsíráznia (amelyek növekedési képessége önmagában egy-két mm) ugyanazon a helyen ahhoz, hogy az ellenivarú fonalak összenõve két sejtmagos sejteket alkotva életképes telepeket hozzanak létre (bazídiumos gombák), vagy két ellenivarú, önállóan is életképes egyednek azonos helyen élése, majd a fél kromoszómaszámú sejteknek a termõtestképzéshez a termõtestekben való összeolvadása szükséges a szaporodáshoz (tömlõs gombák). Ne menjünk nagyon bele a gombák nemi életébe

Szerintem ettõl nem sérül a telep. Sosem értettem azokat akik ezt mondják, ezek a gombák spórával szaporodnak. Akkor mi baja lenne a terepnek ettõl? Tönköt itt a környéken úgy nagyjából senki sem hagyja a talajban, mégis tele vannak az erdõk, csak sajnos rengetegen járnak és nehéz jókor menni. Sokan ebbõl élnek, hallottam olyat aki tavaly 1,5 milló Ft értékben adott el vargányát. Kaszó környéki erdõkben nem is ajánlott késsel kivágni a talajból, elterjedtek a viperák.
Egyébként az erdõben szoktam megtisztítani kiszedés után azonnal, hogy ne legyen földes egyik a másiktól..múltkor itthon maradt a kés.

A legeltetõ állattartás visszaszorulása is oka a mezei gombák csökkenésének. Bizony nálunk is ez a tendencia, jó 15 éve még több volt a legelõ, és a mezei gomba is.

A Kelet-Mecsekben nincs ilyen kõbánya terep, a Bükkben annál inkább. Egyébként a Kelet-Mecsek után a Bükk a kedvenc hegységem, kár, hogy messze van és ritkán jutok oda.

A szegfûgombát a tönkjén körömmel elcsípve szedem én is. Az oka nem a gomba vegetatív részének a védelme, hanem az így biztosítható tisztaság. Idõben sem hosszabb, mint kitépni a gombát, utána lecsípni a tönk végét. A szegfûgomba felénk tizenéve gyakorlatilag eltûnt, de tavaly õsszel és az idén ismét tömegesen megjelent. Az eltûnés oka nem a nagy tömegû gyûjtés, hanem az a fránya idõjárás.

A szedés módja közömbös, hogy a gombát kifordítod, vagy a tönköt vágod el: Kinek a pap, kinek a papné. Egy lényeges dolog van: a kosárba/szatyorba már tisztán, mondhatni konyhakészen kerüljön be a gomba. A lemezek közé kerülõ föld, korhadék kínkeservesen távolítható el. Sok felesleges munkától megkíméli magát az ember, ha tisztítva szedi a gombát.

Nagy kedvencem a lilatönkû pereszke, örülök hogy õ is így "viselkedik". A szegfûgomba felvetésemre mi a véleményed? Ott valahogy túl brutális tönkkel szedni, nagyon sérül szerintem....
Váraljamet! Egyes savanyú talajú, meredek terepen nem találsz avart, ott az avatott szemnek minden feltûnik. A kiemelt tönk helyét én is be szoktam takarni.

Mindenki úgy szedi, ahogy megszokta, maradjunk annyiban. Én is több mint 15 éve szedem.
Ha idejönnél a helyeimre, akkor itt se látnál levágott tönköket, mert betakarom falevéllel, földdel, hogy az utánam jövõk legyenek abban a hitben, hogy arra most nincs semmi.

Semmi jelentõsége nincs a gomba szempontjából, hogy levágod és bennhagyod a tönk tövét, vagy kiemeled mindenestõl a földbõl. A termés mennyisége szempontjából viszont nem mindegy, hogy leszeded-e, vagy sem. Ha a helyén öregszik el, addig, amíg el nem pusztul a termõtest, folyamatosan veszi fel a tápanyagot a vegetatív gombafonalakból. A gombász ember szemével nézve "elpocsékolódik" a tápanyag. Ha nincs, ami a tápanyagot felvegye, kedvezõ idõjárás esetén újabb és újabb termõtestek képzésére serkenti a gombát.

A mezei gombák közül a lilatönkû pereszke kedvezõ idõjárás esetén (tartós nyirkos ködös idõ, éjszaka 1 - 2 oC, de fagymentes) képes folyamatosan teremni, ha 4 - 5 naponta leszedjük. Ha a helyén öregszik el, kb. két hetes ciklusidõvel, hullámokban terem.

A gomba tönk berohadása is károkkal jár, ezért nem ajánlják a bennhagyását a tönknek. Ne felejtsd, hogy nem elöregedett gombát szedsz, ami már széthulló állapotban van, hanem fejlõdésben lévõt, így teljesen más a tönköt bennhagyni, mintha elvégezte volna a tényleges funkcióját a termõtest. Különben mint írtam nem az aktuális módi utána megyek....

Cirka húsz éve így szedem, ugyanazokon a helyeken (is). Alig látok mostanában talajban hagyott levágott tönköt , nem mondhatnám jellemzõnek a tönk bennhagyását. A "mostanában már nincs annyi gomba" a "bezzeg régen micsoda telek voltak" nép hiedelem testvére. A viszonylag jó gombászév ellenére voltak helyek ahol szinte semmi nem volt, más években azok is jók általában. Rengeteg tényezõn múlik a gombák mennyisége, ebbõl egy dolog hogy mennyien szedik. A népszerû, könnyen megközelíthetõ , sokak által járt helyeket soha nem volt célszerû látogatni. Vargányánál pedig igaz (lehet) a tétel, ezt más rendszeresen gombászók is állítják: A rendszeres szedéssel több termés takarítható be, mint a rendszertelenül szedett , hanyagolt helyekrõl. Egy átlagos falu széli tölgyes is ontja a vargányákat évszázadok óta, kedvezõ idõszakban , ott sincs kevesebb, mint a soha nem járt vadonban, más kérdés, hogy leszed(het)ik elõled.. A rókagomba más téma, az lassabban reprodukálja a termõtestet. Míg a vargánya már másnap szedhetõ, sõt nagy melegben kifejlett méretû gombát ad, a rókának legalább napok kellenek szedés után.

Szakvélemény is lehet marhaság. A tönk kiemelésével, lehet óvatós és nem, mindegy, mindenképp a földben levõ gombafonalak károsodásával jár. Galócák határozásánál lehet haszna a kiemelésnek, hogy a tönk alját jól lássuk.
Szedd évekig azon a helyen így és akkor majd meglátod. Nálunk a "népszerû" helyeken, ahol még tíz éve hemzsegtek a gombák, mostanában már finoman szólva sem.
Pl. csak idén 6-szor szedtem rókagombát egy kb. 50*30 cm-es foltban, vargánya pedig egy kb. 5 m^2-en 4-szer! Ennyit arról, hogy "a tönköt bennhagyva, levágva, mert az olyan, mintha ott öregedne el a gomba, úgy nincs fokozottabb termõtest produktum".
Én mindig a késsel történõ gombaszedést fogom javasolni.

A legújabb szakvélemények szerint a tönköt óvatosan kimozgatva, kevés sérülést okozva kiemelve kell a gomba termõtestet szedni. A vargányát mindig is így szedtem, akármi is volt a módi. Gyakorlatilag egy hónapja járok ugyanarra a helyre, eleinte naponta, kétnaponta, késõbb már ritkábban, most a szél, és csapadék hiány miatt már nem mentem több mint egy hete. (Szárított róka lenne még.) . Folyamatosan volt termõtest képzés a nyári vargányánál, késõbb megjelent a bronzos is, volt egy négy - öt napos igazi tömeges jelleg, amikor egy jó foltra érve pár négyzetméterekrõl lehetett szedni. Csak szedtem és tisztítottam egy helyben sokáig. Ugyanez ismétlõdött, a következõ alkalmakkor, majd szórványosabbá vált a gomba termés. Ekkor már az addig nem járt helyekre is ellátogattam, és még annyi gomba sem volt mint a sokat szedett helyen. Nyugodtam mondhatom, a vargányának nem hogy nem árt, de még "használ" is a szedés, mert több termõtest képzésre serkenti. Számos más gombász osztja ezt a megállapítást. Viszont nem a tönköt bennhagyva, levágva, mert az olyan, mintha ott öregedne el a gomba, úgy nincs fokozottabb termõtest produktum! Természetesen határa mindennek van, szétdúlt, széttaposott helyeken azért megsínyli a nagy igénybevételt, és azért nincs mindig ilyen erõs növekedés, termõtest képzés mint az extra ideális idõszakban volt. Szerencsére ezt a helyet nagyon kevesen látogatják, nem egy barátságos, igazi zergés rész.
A Miki 17 gombaszedése nem túl szerencsés szvsz, mert ha tisztán szedjük, a helyszínen lehámozva a tönkrõl a szennyezõdést , otthon sokkal kevesebb vele munka, nem kenik össze egymást. Régen rossz ha mosogatni, fõleg ha áztatni kell. Komoly minõségrontó tényezõ.

Vannak általam látogatott szegfûgomba telepek, azokat viszont ollóval szedem. Helyes eljárás ez, hogy a tönk ott marad? (mondjuk úgy tapasztalom nem sínylik meg ....)

Úgy is mondhatjuk, de egy idõ után már neki se marad semmi a jó helybõl. Az eltüntetéshez elég egy kevés levéllel letakarni.

Olyan jó gombászós helye van, hogy nyomát sem akarja hagyni, amit onnan felszedett - nehogy mások is megtudják a tuti helyet. Lehet, hogy el is gereblyézi maga után a földet.

Elég rondán szedsz gombát. Késsel kéne levágni, mert így eléggé sérül a telep.

Tele az erdõ vargányával: Link
Egész nyáron sok volt, de kukacos.. Most végre jó, szép egészséges a nagy része.

"a sok baromság nyugatról gyûrûzik be": Túl szoktunk lihegni mindent a nagy megfelelési kényszerben. Akár most nyugat, akár régebben kelet felé. Esetleg a gondolkodás nélküli "kevés van belõle - védeni kell" szokásos emberi hülyeségrõl van szó. Pl. a hörcsög Romániában védett, ha nálunk megjelenik, hatalmas károkat okoz.

A császárgomba nálunk és északabbra nem azért ritka, vagy idõszakosan megjelenõ, mert kihalás szélén lévõ faj, hanem azért, mert nem ez a klíma a faj klímaigénye, klímaoptimuma. Olaszországba pl. Marokkóból importálják.

Ennél nagyobb baromság pl, hogy a Fekete tenger tokféléit már régen védelem alá helyezték Mo-on: A Vaskapu szabályozása miatt felgyorsult vízsebesség miatt nem voltak képesek a felsõbb ívóhelyekre feljutni. Ha az egy - két feljutó példányt a halászok, horgászok véletlen kifogják, a faj szempontjából teljesen érdektelen volt: - már régóta a román szakaszon ívnak. Jelenleg ez az indoklás már nem érvényes: világszerte védelem alatt állnak.

Igen, ha védeni akarják a császárt ez, és hasonló erdõvédelmi intézkedések érhetnek valamit. Semmiképpen nem a termõtest védelme. Ilyen meleg , nedvesebb években közönséges ez a gomba a bükki dombvidéken,az itteni melegebb hegyvidéki tölgyesekben. Nonszensz, olyan mintha egy fának a termését védenénk a fát magát nem. Ha kiebrudalnák a pestisként terjedõ akácot, és a nyomorult, semminekvaló kéttûs fenyõket legalább a BNP területérõl, és az õshonos tölgyet telepítenék vissza a helyére máris többet érne minden termõtest védelemnél. (Vannak ahol a tájidegen fafajták fontos szerepet töltenek be, más nem nagyon él meg, pl. homoki erdõk.)Egyébként a sok baromság nyugatról gyûrûzik be. Ott az északabbi területeken igen ritka a császár, tehát védjük mi is, onnan jött az állami erdõkben szedhetõ 2kg/nap/ kopp gomba limitálás is. Számos jóval ritkább gomba van ami nem áll védelem alatt.

Császárgombát nem pár közönséges? csillaggombát találtam.
Link

Emellett már találkoztam az út melletti réten õszi kikericcsel is.

Elõbújt (viszonylag nagy tömegben) a császárgomba is a Bükkben (ami elvileg itt nincs is a "tudósok" szerint). Lassan 1 éve védett ez a gyökérkapcsolt gomba. Az én értelmezésem szerint azt jelenti: Nem szabad felõle kivágni az erdõt !!

Gomba, a nemesebb fajából.

A hétvégén bele tellett pár órámba, mire valamennyire helyreállítottam a kertünkbe a gyepet. Ugyanis pár betolakodó vadmalac jól feltúrta. És nemcsak a kert végében, a háztól 10 méterre is idemerészkedtek, pedig csak a kicsik juthattak át a kerítés alatt.

Ki tudja milyen kincs lehet a felszín alatt, amirõl nem is tudok.

De aranyos, sunyi nézése van!Egy karcsú fiatalember, és milyen tiszta állat.
A holló a róka után áttérhetünk a sajtokra.

Rókakoma Link Link Link

Madarak gyümölcsevése megerõsítve: felénk a verebek már harmadik éve tönkre teszik a Csabagyöngye szõlõnket. Gyakorlatilag nincs olyan fürt, amibe bele nem kóstolnának. Korábban ilyen nem fordult elõ. Érdekes, hogy a késõbbi fajtákat, fõleg pedig a színes bogyójúakat nem bántják.

A pocokmennyiség olyan, hogy minden fûnyíráskor élve ledarálok egyet-kettõt. Természetes elhullásuk is jelentõs, sok dögöt találok a nyírt füvön is. Remélem, ez már a populáció összeomlásának a jele. Az ölyveknek kirakott T fák szinte üresek: elteltek, jóllakottak a madarak is.

A rókaszaporulatnak is jelentõsnek kell lennie. Valahol olvastam, hogy a tél végi rágcsálómennyiségbõl bevitt hormontartalom határozza meg az alomszámukat. A nagy rágcsálómennyiség nyáron pedig a mezei nyúl populációt is védi: háromszor jóllakik a róka egerekbõl, pockokból, míg belebotlana egy kisnyúlba. Vadászok, mi a tapasztalat?

Szarvas: az egyik gólyánk itt maradt. A párja aug. 23-án ment el. Tavaly is itt telelt egy gólya a halastavaknál. A szomszéd maglucerna táblát hamarosan aratják. Tavasszal is kócsagok és gémek tömege egerészett rajta folyamatosan, most õsszel sem lesz másképpen.

A pocok még az elmúlt évek aszályainak hozadéka, a sok csiga meg az idei csapadékos nyáré.
Azt tudom, hogy a madarak nagyon különlegesen reagáltak errefelé az elmúlt száraz nyarakra.
Egy adat: 2011 és 2012 Nagykanizsán 1900 óta, tehát 112 éve biztosan (de mivel nem valószínû hogy pont 1899 volt hasonlóan száraz, így 150 éve mondjuk) a két legszárazabb nyár egymás után.
A múltévi is elég száraz volt.
A madarak elkezdték enni nyáron az éretlen gyümölcsöket, hogy nedvességhez jussanak, mivel nem voltak egész nyáron tócsák, a patakok majd kiszáradtak.
Elképesztõ károkat okoztak, idõsebb ismerõseim azt mondták, ilyet soha nem tapasztaltak, hogy az éretlen körtét, almát lezabálják a fáról.
2012 júliusa Link
Azt vártam, hogy az idei nyáron a sok csapadék miatt ezek a kártételek elmaradnak, de nem!!
Ugyanúgy esznek mindent a madarak, tehát valószínû, hogy rászoktak.
Azok a fiókák, akik a szülõktõl az elmúlt években azt látták, hogy az éretlen gyümölcsöt enni kell, azok nyilván továbbviszik a szokást.
3 nyár alatt megszokták, hogy gyümölcsöt kell enni, ráéreztek az ízére.
Elég volt 3 száraz nyár, és a madarak szokásai módosultak, változtak.
Kíváncsi vagyok, a jövõben változik-e a helyzet!

Akkor miért verik dobra, hogy az idén sok a mezei pocok, meg a rengeteg csiga? Nedves nyár van, remélem az õsz szárazabb lesz.
A madártani kutatók tényleg megvizsgálhatnák, hogy egyes állatok, de még a növények is hogy reagálnak ebben a kivételes évre. Lesz még mit figyelni a hátralévõ hónapokban, ami ilyen eltolódás, és kiugró csapadék, esetleg hõmérséklet- napfénytartam még megjelenít.

Az enyhe telek miatti hollószaporodás biztos nem igaz, mert havas telek épp gátolták a rágcsálófogást, mivel a hó alatt nehéz pockot fogni.
A mezei rágcsálók sokkal inkább a száraz nyarak miatt szaporodnak el.

Még az is eszembe jutott a hollóról, hogy azt olvastam Schmidt Egon (az élõ természet ihletett írója, csaknem olyan jó, mint Fekete István vagy Bársony István) könyvében, hogy ezt a madarat nem is olyan rég tûzzel-vassal irtották, elsõsorban a vadászok. Minden vadgazdálkodási szakkönyv a kíméletlen gyérítést javasolta, mivel a holló állítólag nagy kárt tesz az apróvad szaporulatában: nyúlfiakban, fácán és fogolycsibékben.
Talán ennek számlájára is írható, hogy ez a dekoratív, érdekes madár jó idõre szinte eltûnt országunk faunájából.
Késõbb kiderült, hogy ilyen jellegû kártétele elenyészõ. S mivel nagyon megritkult és védetté is nyilvánították, mostanság nem vadásszák.
A kemizáció erõs lecsökkenése mellett valószínûleg ez is hozzájárul a napjainkban tapasztalható örvendetes terjedéséhez.
A holló intelligenciájáról: ha jól emlékszem, Konrad Lorenz, a neves etológus írta le a következõ esetet: egy olyan patakot kell elképzelnünk, mely egy darabon zárt csõben folyik, aztán újra kibukkan a napvilágra. A holló a csõrében tartott élelmet véletlenül a patak vizébe ejtette, és az besodorta az említett csõbe. A holló erre lelépdelt a folyás irányában a csõ alsó végéhez, és türelmesen megvárta, míg a vízzel sodródó kaja kibukkant a csõbõl -és újra csõrébe kapta "zsákmányát" Ez egyszerûen fenomenális!

A kerecsen általában a holló által épített fészekben szokott költeni.

Nekem is tetszik a holló. A feleségemnek azt szoktam mondani, hogy ha lát egy varjút, amely akkora, mint egy sas, az holló. Bírom a méltóságteljes, "basszus" károgását is.
Bár elõfordulása ma nem ritka, azért minden bokorban (akarom mondani, fa tetején) nem lehet találkozni vele. Megcsodálni való, szép madár -nem véletlenül lett a humanista király címerállata.

Végül is örvendetes dolog, nem lehet kártékony, elvégre egy okos madár, az volt Mátyás király, Hunyadiak pallos madara itt a Bácskában is.

Szerintem nem az elmúlt, enyhe tél a fõ oka a hollók elszaporodásának, mert már közel 10 éve is volt egy pár Gönyûn, pedig az itteni erdõ nem éppen háborítatlan õsvadon (A holló állítólag nem tûri az ember közelségét, csak elhagyatott, csendes helyeken fészkel)
Amit írsz, az "rásegíthetett" a dologra. De már azelõtt is elég rendesen megjelent hazai erdeinkben a holló, ahonnan pár évtizede szinte már kiveszett.