Bioszféra

Kalóz kap enni, de szinte semmi nem elég neki. Egyszer kíváncsiságból letettem elé egy frissen kibontott teljes - 1 kg 25 dekás konzervet, egyhuzamban kipiszkálta a felét. Órákig aludt utána, de felébredve újra enni kért A pókokat inkább vadászösztöne miatt abajgatja, említettem hogy minden számára elérhetõ óvatlan pókot leirtott. Élõ élettelen, bármi ami megmoccan zsákmány számára. Egyébként lerázhatatlanul ragaszkodó lett, mindenhová követ, ha teheti mászkál rajtam mint anyján a kölyökcica, néha már zavaró. Most is itt ül a lábamon, harsányan dorombol és nem zavarja hogy írás közben a könyökömmel lökdösöm Cira cica hozzá képest higgadt távolságtartó úrinõ, csak akkor keres meg ha enni kér

Sajnos sok kóbor és kinn élõ cica kap el mindenféle bõrfertõzést, gombásodást, amibõl csak spéci fürdetõkkel lehet (gyógyszer mellett) kivakarni õket. Van egy kedves ismerõsöm, aki maga is macskamentõ, hát, a kezei állandóan úgy néznek ki, mintha szederindából volna a kesztyûje... Akiket meg kiállításra hordanak, azokat a cicákat is kell fürdetni, fõleg a hosszú szõrûeket.
A Sámánnak nem kell fürdenie, ha belehemperedik a porba, egy nedves szivaccsal végigtörlöm a kabátját és már ragyog is. Az illata viszont ennek ellenére mindig tiszta, semmihez se hasonlítható üde cicaillat.
Egy kopasz cica haverunk viszont egyenesen imád fürdeni( Link ) - gondolom élvezi, hogy valami jó meleg veszi körül. :-))

Kíváncsi vagyok! Nekem egyre inkább az a gyanúm, hogy nem szeretik az esõt... A nagy tavaszi rajzás elõtt, amikor utolsó lárvastádiumban voltak, akkor jött a ciklon és alaposan kiirtotta õket szerintem. S mivel õk is elsõsorban fásszárúakon élnek, simán lemosta, eláztatta a következõ nemzedéket. A többi, máshol élõ katica meg kihúzta valahogy a rossz idõt. A nyáron a matricaria-k a Látóhegyen kilószám hordták a Hippodamia variegata-kat meg a hétpettyeseket is. De a többi falakó katicából is kevesebb van, mint tavaly. A kis Vibidia duodecimguttata-k egy éve hasonló tömegben voltak, mint a harlekinek, de idén keresni kell õket... Halyzia-t kettõt láttam idén összesen... Oenopia conglobata viszont nyár elején elég sok volt. Sajnos õket annyira nem ismerem, hogy tudjam, min is szeretnek élni.

Link

A tavaly kora õszi apokaliptikus élményem a nyúli kilátóban elborzasztó jövõképet festett elém, ám valóban, idén nem történt újabb robbanás, mint azt várni lehetett. Egy-egy példánnyal találkoztam idõnként, de tömeges elõfordulásukat nem tapasztaltam sehol. Vagy csak jókor voltam jó helyen..? Augusztusban jártam fent a kilátóban, kiváncsi vagyok, most is oda húzódtak-e telelni.. A hétvégén meglátom.

Maggot art, ez jó.
Mi is féregmûvészkedtünk az õsszel, amikor a Tanszéki Gombakiállítást rendeztük. Ugyanis a kitett kalaposok többségébõl a hétvégén távoztak a lakói, és a papírcédulákon, vászonterítõn cirkalmatos vargabetûket húztak maguk után saját, és az elfolyósodó gombák anyagaiból, majd gondoltak egyet, és bebábozódtak. Így aztán a hétfõn reggel a Tanszékre érkezõ elsõ látogatók spontán "maggot art" kiállítást is megcsodálhattak. Valószínûbb azonban, hogy mozgolódó gyomorral futva menekültek a helyszínrõl.

Varnyú koma szemmel láthatóan élvezi az önálló fürdõzés szépségeit. Ez a kismalac azonban elég kétségbeejtõen fest a kagylóban. Link
Öt évig voltak tengerimalacaink, de vizet hírbõl se láttak, mégis egészségesek maradtak. Macskát életemben kétszer fürdettem, annak is én magam láttam kárát, kézfejem úgy nézett ki, mintha rózsabokorban forgattam volna meg..

Varjú pajti fürdõzik: Link

:-)
Nem feltétlen muszáj felmászni a fára, ha van ága alacsonyan.
(Gyerekkoromban én a körtefát másztam meg mindig, amin keresztül a garázstetõre lehetett feljutni, onnan meg a Liget fáira volt remek kilátás illetve a Liget felõl álló akácfa virágát lehetett enni.)

Gyerekkoromban nagyon szerettem fára mászni. Az udvarban levõ ecetfa volt a kedvencem, levelei között jól el tudtam bújni, s egyben pompás megfigyelõhelynek is bizonyult, a szomszéd néni baromfiudvarának gyanútlan alanyait fentrõl jól szemmel tarthattam. Ma már inkább csak erdõszéli magaslesekre hajt fel a vágy, ám ott nem katicákkal találkozom.
Öreg (és igen termetes) gyümölcsfáinkra életveszélyes a mászás, némelyiket a nyári viharok tizedelik, ágaik, törzsük belül odvasak. Almafánkba pár éve vadméhek költöztek. Következõ tavaszon ettem életem legfinomabb lépesmézét..

A falakó katicák falun is fán laknak, hidd el. :-) Különösen azok, akik bizonyos növényfajra specializált tetveket vagy gombákat fogyasztanak... Meglepõdnél, hogy egy átlag fának micsoda ökoszisztémája van, hányféle és milyen mennyiségû pók vadászik a leveleken, ágakon, akiket sose veszel észre, ha nem keresed õket. Majd jövõre tedd meg! Sok kellemes csalódás fog érni!

A városlakó tehát nem látja a falakót.. látod, mennyivel jobb a falu-lakónak: a falusi katicák iszonyodnak a magasságtól, lejönnek a földszintre.

Ok, jó hallani! Szerencsére idén SOKKAL kevesebb harlekint láttam, mint tavaly, a májusi iszonyat csapadék után egyszerûen eltûntek. Tavaly ilyenkor százszámra leltem õket, idén októberben eddig 5 db-ot láttam.
Azért abban reménykedem, hogy ez a csapadékosság olyan dolog volt, ami visszavetette õket, talán, s a hazaiaknak e szempontból könnyebb dolguk volt, s talán tud valamit visszavenni a helyébõl az õshonos gárda. Hazai katicából volt azért nyáron is, most is, bár a fajbõség kicsit alatta marad a tavalyinak, de ez betudható annak is, hogy pl. lenyírták a lakótelepi fák alsó ágait, így sok falakót nem láthattam, mert 4-5 méter magasba nem látok fel. Ettõl még ott lehettek.

Igen, mindannyian. Így aztán megúszták..

Hétpettyesek voltak???

Ma volt a idei szezon utolsó fûnyírása. (nagy sóhaj..)
Mindenfelé rengeteg katicát láttam, fõként a kút napsütötte falán gyülekeztek, s itták magukba az utolsó napsugarak ízét.
A fagyos reggelek megtették a magukét,a trombitafolyondár és hatalmas körtefánk az összes levelét egyszerre dobta le. A vörösfenyõ már sárgult, a szomorúfûz még valamelyest tartja lombját.
A kerti tó mellett a györgyike virág föld alatti hagymái leveleket hajtottak. Nem tudja tán, milyen évszak közeleg?

:-) Kalóznak meg adj enni! :-)))))))

Olyat sokszor látok, hogy pár fõs libacsapat nem kötelékben repül, 7-8 állat nem vesz fel V alakot. Valószínû õk totál rövidtávú utazók. De ha megnézel egy sok tucat, esetleg száz feletti létszámú csapatot, akik tuti nagyobb távolságra mennek, mindig megvan a V, illetve a V szárain sokszor látni kisebb V alakú ékeket is.

Újabb érdekesség: az életrevaló házipók odahúzta zsákmányát közvetlen rejtekhelye elé és a repedésbõl félig kilógva-kinyúlkálva teszi a dolgát. Úgy tûnik megunhatta a macskaveszélyt és fedezékbe rohangálást Parányi ösztönlénytõl érdekes "megfontolt" óvintézkedésnek tûnõ viselkedés amivel egy sereg kellemetlenséget megelõzhet

Többek között ezért nem értettem a "különcködést" és feltûnõ zûrzavaros (emberi vitára emlékeztetõ) gágogást. Távcsõben szemlátomást is erõs fizikumú magányos lúd kiabált a vele egy magasságban egy irányban de tõle D irányban 30-50 m-re párhuzamosan repülõ elkülönült csapatnak, mely egyébként vezérmadár nélkül is V formát tartott és lármásan "egymás szavába gágogva" feleselt vissza neki. Emberi szemmel nézve nagyon olyan hatást keltett mintha vitatkoztak volna - a vezér hívta maga mögé õket, õk hívták a vezért a csapat élére. A teljes pályaíven felbukkanásuktól eltûnésükig folyamatosan lármáztak elkülönülve (a vezér helye végig üres volt a V szárai nem értek össze) Sok vándorcsapatot láttam már lemaradozókkal, de ilyen jelenetet még nem

A parancsmegtagadásból õk vesztenek többet, ugyanis a vezér "farvizén" (szárnycsapásai által keltett örvénysorokon) repülve a többi madár mérhetõen kisebb energiabefektetéssel tud repülni, a vezérmadarat ezárt is cserélik rendszeresen.

Noli szép fotók, érdemes megnézni, köszi a csatolást. A napokban csináltam pár hasonló darázsfotót lehet hogy most felteszem A kerti pókok elbújtak, az "életrevaló" házipók tegnap este fogott valami testméreténél kétszer nagyobb barna cincérfélét. Szépen eszegette amit eredménytelenül próbáltam fotózni. Ez a példány fajtársaihoz mérten kiemelkedõen óvatos (mióta Kalóz többször próbálta sikertelenül levadászni) most is hipp-hopp elsunnyogott a csemperésbe. Áldozatát lefotóztam de semmi érdekes rajta.

Ebben az idényben ma reggel láttam elõször vándormadarakat. Két lúdcsapat haladt el K-rõl Ny felé tartva. Az elsõ csapat rendezetten, a szokásos ("V" alak, élén a vezér) formációban haladt el csendben, alig néhány kiáltással. A második csapatban valahogy nem volt egyetértés, mert vezetõjük tõlük jóval északabbra repült egyedül, a csapat vele párhuzamosan de 30-50 méternyire délebbre "csúszva". A magányos vezérlúd igen lármázott mintha felzárkózásra sürgetne, a csapat szaporán feleselt, de nem zárkóztak a vezérlúd mögé. Emberi szemmel nézve nagyon úgy tûnt hogy "megtagadják a parancsot" és mivel ugatni nem tudnak, "jól legágogták" a vezért
Ma reggel megint felélénkültek a környéken fészkelõ madarak, mozgásuk élénk és erõsen zajonganak virradat óta.

Pókbarátoknak: Link
Fotó és videó szekciót érdemes végignézni, szenzációsak!

Ezt ne reggeli közben nézzétek: Link

Döglégy lárvákkal festenek - vagyis a festékes lárvákat másztatják a papíron, vásznon, s így készülnek a mûalkotások. :-)))
A kivitelezõ/kiötlõ csajok bûnügyi entomológusok lesznek, így meglehetõsen jól ismerik a különféle lebontó rovarokat.

Lehet...
Ez 2 hetes fotó, holnap megnézem mire jutottak!

Ilyen öreg fákra fanyalodtak??? Vagy mega-hód, aki mamutfenyõn nevelkedett. :-)))

Rég találkoztam már ilyen "faragott" fatörzsekkel Link

Gyönyörûek!!!

Fent a dombon, a 86-os fõút két oldalán nagyon szép színesek most az erdõk, így ma délután felbicikliztünk oda a tesómmal körülnézni.

Fák: Link Link Link Link Link Fiatal csemeték: Link Az erdõ széle a fõút mellõl fotózva: Link Gombák, makkok: Link Link Link Plusz még egy bónuszkép, ami tegnap készült, egy másik erdõ szélén: Link
A galéria: Link

Sziasztok!

A tegnapi rövid zempléni túrám képei: Link

Link
Farkasok a Bükkben - "kissé" negatívra sikerült a cikk.........

Forrás: Veszprémi 7nap, 2010. 10. 22-ei száma.

Ezek a szömörcék csodásak!!! Gratula és köszönet!

Lada 2104 lesz az, a 2401 a Volga egyik típusa.

Szerdán hazafelé Veszprém és Márkó között csináltam ezt a pár õszi képet a Bakonyról. Sajnos megint nem volt idõm megállni és ezért a minõség nem a legjobb. Link Link Link Link

50 felett már én sem merek felmenni Pestre, mert az egészségem nem bírná ezt a stresszes közlekedést.
Pedig elárulom, 72-ben Autóforgalmi Szakközépiskolát végeztem,nem a Ripl Rónaiban, hanem a Gömb utcai suliban.Akkor még a Szoc.Kgst. autói szaladgáltak szép komótosan, meg a füstös 4-es busz hasította a Népközt.útját. Apám jött fel Pestre, a ballagási ünnepélyre, de látszott rajta az izgalom, nehogy baj legyen, meg akkori új Lada 2101-es szedan kocsival. Akkor.. az volt a sláger a Merkúrnál. Most 2010-ben most is Ladám van,2401-es kombi, de ha még egy egyszerû falu-közti országúton is haladok, 90-95 tel, akkor is meg kell elõzni engemet egy nyugati kocsinak.Nem tudom mi az oka ennek, nem tudják egyesek elviselni, ha egy öreg autó halad elõttük, nem a biztonság az elsõ, hanem a márka.. Szomorító. Pedig az a 90-95 km/h.sebi épp a biztonság határa - erre felé.

Az erdõs utakon pedig a 40 km/h is sok lehet az állatok védelmében.

Noli, még szerencse hogy megúsztad. Ilyen köz- és önveszélyesekkel szemben nehézgéppuskára gondol az ember, de legfeljebb utánaküld egy cifrát (amin esetleg jót röhög) viszont mi emberek vagyunk és azok is tudunk maradni. Eseted sajnos nem egyedi példa. Hosszas betegeskedés után idén elhunyt Gyöngyi barátnõm pár éve Hozzád hasonló helyzetbe került. Õ is megúszta, az alig karnyújtásnyira utána igyekvõ már nem. A régi ferihegyi terminál akkoriban védetlen kanyarodója mindig veszélyes volt gyalog és kocsival egyaránt. Gyalog indult haza. A zebra szélén állt, a belsõ sávban Vecsés felõl érkezõk becsületesen megállva felsorakoztak és vártak. Egy Vecsés felõl száguldva közeledõ kocsi viszont nem állt meg, az üres jobb szélsõ sávban elõzni kezdte a várakozó sort, Gyöngyi épphogy elugrott elõle. Az utána igyekvõt kapta telibe és eldobta 60 méterre. Szegény fiatal nõ a helyszínen meghalt, azon a hétvégén lett volna az esküvõje. Rajta már nem segített hogy a baleset után õrlámpát telepítettek oda. A nehéz, terjedelmes és gyors mercivel nemigen arcoskodtak teherautók sem, mégis ugyanott Pest felõl érkezve este, az egy sávra leszûkülõ jobb sávból valaki mögém állt a balra kanyarodó sávba és reflektort villogtatva nyomult rám mert lassítani kezdtem. Nem törõdtem vele, lassulva gurultam tovább a kanyarodó felé. Erre balról szorosan kicentizve megelõzött és elém vágva egyenesen belerohant a sávvégi terelõtáblába. Bevittem Gyöngyit, megittam egy kávét, megvártam míg a hibbant (jellemzõen) kiskölök összeszedegeti kocsija szétrepült darabjait. Bár engem is veszélyeztetett, nem tanúskodtam, mert a vezetõ nem sérült meg, egyértelmûen õ volt a hibás, a kocsiját vihette bontóba de az õ dolga hogy számol el biztosítójával. Autózásban különösen tapasztalható hogy a figyelmetlenség rosszindulat és közöny határtalan, néhány pánikra hajlamos kivételével akik krízishelyzetet elõidézve gondolkodás nélkül cselekednek. A szívmûtét óta nem vezetek fõleg az eszement bunkók miatt. Nem indokolatlan, szigorú pszichológiai vizsga IS kellene a jogsihoz akár a fegyverviseléshez. Repülõre se kap mindenki jogosítványt. Agresszív, elmeroggyant, könnyen pánikoló ne ülhessen kocsiba, az autózás is "veszélyes üzem". Tágabb értelmezésben a gépkocsi is lehet fegyver, károkozásra emberölésre alkalmas gyorsan mozgó tonnás vasdarab. Felgyorsult könnyû autó is viselkedhet úgy mint fába fúródó ágacska orkánban, szétrepülõ darabjai akár a gránátrepeszek. Valamit tenni kellene, egyre több vezetésre alkalmatlan ember ül száz és száz lóerõkre amitõl nemhogy óvakodna, de istennek érzi magát. Saját szomorú példa: a merci elõtt 16 szelepes Mazdám volt ami robbanékonyan gyorsult, ezért óvatosan jártam vele. Akkor suhanckorú egyik fiam engedély nélkül elvitte (a veszélyesen gyorsuló kocsitól tiltottam minden fiamat) és egy órán belül országúti fának perdülve totálkárosra törte. A képeket alkalomadtán feltolom érdekességnek, mert riasztó és tanulságos látvány, kész csoda hogy kölköm épségben megúszta csupán lefejelte a kormányt.
Ami az állatokat illeti, egyes állatoknak "csak állatok" nomeg bíznak az ütközõsínben, gallytörõ rácsban. Elfelejtik hogy az ütközõsín sem minden esetben véd (egyik fórumkollegánk tett fel képet szélvédõn "berepülõ" szarvasról) Az ütközõsín típusfüggõ lécecske vagy komoly vasdarab. Saját élmény: sötét téli este mellékutcában haladva keresztezõdés elõtt megálltam mert közeledõ reflektorfény látszott a házfalakon. A jeges út miatt óvatosan fékeztem. Már álltam, lábam a féken a féklámpa virított, mégis a mögöttem nyomuló messzirõl belém rohant nehéz kocsimat áttolva a keresztezõdésen. A keresztbejövõ már elhaladt akkor, a mercit megóvta a szerencse és a hátsó ütközõsín, hátracsapódó fejem a fejtámla. Nagyot durrant, feldühödve ugrottam ki de végül elnevettem magam. A siheder vezetõnek semmi baja, viszont az Opel eleje látványos rommá tört de hátsó karosszériámat el se érte, terjedelmes robusztus ütközõm rugalmas mûanyagborítása csupán megkarcolódott. Figyelmetlen volt, a papával számoljon el õ, kézfogással búcsúztam mert elpityeredett szegényke legényke. Bocs a hosszas filóért, ha egyszer feltörnek az emlékek nehéz leállni, sajnos lenne mirõl mesélni napestig

Most elképzeltem, ahogy te utánasietve megkínálod egy szelet csokival.

Jesszusom... Ezek szerint nem tudtál utánarohanni?

Egyébként nálam a legcsúnyább az volt, amikor a Lágymányosi utca és a Bartók sarkán a zebrán, úgy hogy nekem volt zöldem, az egyirányúban tolatva elütött egy félõrült. Hamar el is iszkolt.

Köszönöm!

Mai délelõtt Link
Mai délután Link

Ehhh...

Lordom, engem zebrán akart a szegény kutyeszhoz hasonlóan eltenni láb alól egy tahó... Megállok, mert mindig megállok, mivel félek a kocsiktól, akkor is megállok, ha messzi van és át tudnék menni, de inkább megvárom, míg elhúz és tiszta lesz az út. Ahogy állok a zebra elõtt, két kocsi jön, az elsõ lefékez és int, hogy menjek át. OK, ma már ez a szabály, hogy meg kell állniuk, de én szerencsére gyanakvó vagyok. Szóval elsõ kocsi megáll, erre a mögötte érkezõ második ELÕZ A KÖRFORGALOM ELÕTTI ZEBRÁN... Ha nem elég jók a reflexeim és nem tudok visszaugrani, úgy elcsap, mint egy nyulat... Hát mit gondolt az a népi tejföltartó cserépedény, hogy mi a frászért áll meg az elõtte lévõ autó a zebránál? Kedvem lett volna beleereszteni egy aknagránátot.
Ja és egyedül ült benne egy hím, tehát nem szülõ nõvel sietett a kórházba (ami amúgy az ellenkezõ irányban is van).
Az állatok elütésébõl sokan sportot ûznek, na õk is tökéletesen érdemesek az aknagránátra.

Noli mentségemre szóljon, az úttesten sikertelenül átkelni igyekvõ élõlények láttán ugrott be a filmbõl a kisteknõsök lomhaságukhoz mérten igencsak sebes sprintelése a vízig. Természetesen össze sem hasonlítható a Természet ésszerû és az Ember oktalan "ragadozása"
Bubu hihetetlen nagyot "szólnak" kocsinak csapódva. Nekem sikerült egy varjút frontálisan elkapnom mert a felrebbenõ többitõl más menekülési útja nem volt (azt vélem madáron is meglátni a rémületet pld. feltettem a fiókájáért aggódó aparigó fotóját, neki is más a tekintete mint semleges helyzetben) és nem felejtem rémülten tágra nyílt szemét ahogy a motorház fölé vergõdött majd kétségbeesett igyekvését hogy a kocsitetõ fölé kerüljön. Hajszál híján sikerült is neki, de én 100 km/ó körül jöttem, a kocsitetõ pereme csak elkapta.
Egy kukoricásból kiröppenõ fácán Latvija mikrobusz szélvédõjének csapódott. A sofõr csak 60-al ment, de a szép megtermett fácán akkorát durrant mint az ágyúlövés és a szélvédõt is betörte.
A rémült és segélykérõ tekintetrõl eszembe jut még az a szép német-juhász, amit mellettem-elõttem ütöttek el. Ahogy pörögve elsodródott mellettem, vele is "összeakadt" tekintetünk. Nem vagyok túlzottan érzelgõs, de szívszorító volt a derékba kapott elsodródó kutya fájdalmas és kétségbeesettnek tûnõ tekintete. Elõtte néhány másodperccel még peckesen, szinte büszkén sétált az autók között, õ is át akart kelni a túloldalra (gazdáját nem láttam). Láttam mi lesz, én lassítottam de a mellettem haladó sebességcsökkentés nélkül elcsapta. Felmerült bennem, ha már az állatot nem sajnálja, a kocsiját se félti? Ez van

Nálam nem kell ahhoz kocsiban ülnie egy embernek, hogy velem szembe jõve ne ismerjem fel..

De jó ez a megfogalmazás! Nekem pont fordítva mûködik az agyam. Csomó ismerõstõl kapok letolást, hogy állok a zebránál, megáll, integet, átmegyek, de észre se veszem, hogy ki volt a kocsiban. Egyszerûen képtelen vagyok arra, hogy a kocsit egy átlátszó tárgyként kezeljem, egyszerûen csak egy veszélyes doboz számomra, és tök mindegy, hogy az anyám vezeti vagy a szomszédom, nem fogom felismerni, hogy hús-vér ember van a szélvédõn belül, akkor se ha dudál vagy letekeri az ablakot...

Kérem az Ésszerû Embert arra, hogy lássa már meg, mi folyik elõtte, a szélvédõs üvegen túl, olyan 5-500 méterre, vagy azon is túl.
Én már borzongtam azon is, amikor egy fácán-tyúk nekireppent a Ladának olyan 50-65 km.sebinél. Sajnáltam nagyon.

Amíg a teknõsökre vadászó ragadozók és a teknõsök versengésére volt párszázezer év, addig a kisállatok és traktorok / kocsik versengése mindössze pár évtizede áll fenn. Nem gondolhatod komolyan, hogy ez a két dolog összehasonlítható? Ennyi erõvel evolúciós versengés lehet az is, ha egy géppuskás sorfal elõtt kell elfutni minden évben az egész lakosságnak - aki életrevaló, túléli...

Tegnap bringázás közben halálra gázolt felnõtt sünöket is láttam. A lefotózott elgázolt siklók még aránylag "egyben maradtak", de a kilapított sünik szinte csak tüskéikrõl ismerhetõk fel, nem fotóztam le. Valahányszor szántóföldi munka folyik (szorgalmas gazda, gondozott föld) felriasztott élõlények serege igyekszik a hétvégi házak körzetébe menekülni átkelve az aszfaltos úton ahol sokan halálukat lelik, kezdve hernyókkal, csigákkal a nagyobb testû lassan mozgó élõlényekig. Nincs megoldás, senki nem kárhoztatható érte. Élni kell, a gazda dolgozik hogy legyen mit enni (nekünk is) a földjén megtelepedett kis lények menekülnek amerre szabad az út, ez a Sors a szerencsések és életrevalók megmaradnak. Menekülésük nagyon emlékeztet a frissen kikelt kisteknõsök élet-halál versenyfutására ragadozók között a tengerpartig.