2021. november 30., kedd
Elindult a légszennyezettség mérő hálózatunk! Olvass róla bővebben itt.

Apollo: egy kalandos és hosszú életű medikán

Szélsõségek - Publikálva: 2021-11-07 17:25 | Becsült olvasási idő: kb 8 perc.

2021 októberének utolsó napjaiban egy meglehetősen különleges életutat bejáró és szokatlanul hosszú élettartamú "medikán" tevékenykedett a Földközi-tenger középső medencéje felett, mely a térség légköri forgatagában kétszer is szubtrópusi, majd trópusi viharrá alakult. A ciklon elsősorban a kiadós csapadékkal hívta fel magára a figyelmet, Szicíliában és az olasz csizma déli részén sok helyen több 100 mm eső zúdult le néhány nap alatt, súlyos árvizeket okozva.

Az Apollo ciklon 6 óránkénti útvonalának és intenzitásának (szélerősség)
elsődleges becslése - a számok az adott napi éjféli (00 UTC) pozíciót jelzik

 

A ciklon első szakasza:

A "medikán" kialakulása nem az általában megszokott úton, egy európai ciklon behullámzó frontrendszerén keletkező, majd arról leszakadó mediterrán ciklon átalakulásával történt, hanem egy Tunézia felől a tenger fölé kimozduló alacsony nyomású mezőből jött létre. Ez október 24-én már kiterjedten okozott zivatarokat a Földközi-tenger középső medencéjében, viszont ekkor a ciklont még több középpont jellemezte. 25-ére virradó éjszaka ugyanakkor egy határozott központ fejlődött ki Tunézia partjainál, de eközben a ciklon átmenetileg frontális jelleget öltött, a felcsavarodó okklúziós- és hidegfrontja mentén sokfelé okozott záporokat, zivatarokat Tunéziától Szicílián és Dél-Olaszországon át Líbiáig. Napközben a ciklon központi része fokozatosan leszakadt a frontálzónáról, és eközben tartósabb konvekció indult meg előbb annak keleti, később az északi részén. Ez által a ciklon szubtrópusi viharrá alakult.

Az Apollo ciklon néhány órával a szubtrópusi viharrá alakulása előtt október 25-én 14:00 UTC-kor

 

A folyamatot a műholdas szélmérések is megerősítették, melyek alapján a ciklonközpont 25-ére teljesen leszakadt az okklúziós frontról, illetve a mérés idején, késő délelőtt már a korábbi hidegfront is inkább csak egy összeáramlási- (vagy más néven konvergencia-) zónaként volt analizálható. Emellett kissé erősebbé vált a ciklon, de még nem érte el a Saffir-Simpson skálán a (szub)trópusi vihar kategória alsó határának számító 65 km/h-s (35 csomós) szélsebességet.

Az ASCAT-B szenzor által mért széladatok csomóban (1 csomó = 1,852 km/h) a jelzett időpontokban

 

A ciklonközpont körül az éjszaka második felében átmenetileg legyengült, megszűnt a konvekció, de 26-án napközben újabb zivatarok fejlődtek ki, elsősorban ismét a kis méretű, de jól fejlett örvény keleti oldalán. Ezek estére intenzívebbé váltak, és átmenetileg jobban a központ fölé helyeződtek. Mivel időközben a környező frontális felhőkarok teljesen feloszlottak, a ciklon ezzel rövid időre trópusivá alakult, és feltételezhető, hogy az erősebb konvekció által már trópusi vihar erősségű, 65 km/h körüli szélsebességek is előfordultak benne, bár konkrét mérések ebben az időben nem voltak elérhetőek, amik ezt megerősítették vagy cáfolták volna.

Az Apollo ciklon kis méretű trópusi viharrá alakulva előtt október 26-án 15:30 és 15:20 UTC-kor (X jelöli a ciklonközpontot). A jobb oldali nagyított képen jól megfigyelhető a központ északkeleti oldalán zajló intenzív konvekció, illetve a körülötte jellegzetes spirálkarokba rendeződő záporok, zivatarok is.

 

A ciklon második szakasza:

A ciklon felett a magasban 27-ére virradó éjszaka egyre inkább megerősödött a nyugatias áramlás, mely növekedő szélnyírást idézett elő, így reggelre teljesen megszűntek a zivatarok, és egész nap "csupasz" maradt a ciklonközpont, melyet a spirálisan keringő alacsonyszintű felhők jelenítettek meg a műholdképeken. Ráadásul a ciklon összeolvadt egy hosszan elnyúló konvergencia-zónával, melyet Görögország domborzati viszonyai miatt az Peloponnészoszi-félsziget déli része és Kréta közötti tengerszorosban megerősödő, és a Jón-tengerre messze kifújó kelet-északkeleti szél - kék nyíl a bal oldali ábrán - idézett elő. Ebben az erősebben szeles zónában előfordultak 65-75 km/h közötti szélsebességek, ezek ugyanakkor már nem a ciklonhoz kapcsolódtak, az konvekció híján legyengült, és átmenetileg sem szubtrópusinak, sem trópusinak nem volt besorolható. A konvergencia nyugati ágán ugyanakkor egy közép- és felső-troposzférikus zavar (rövidhullámú teknő) jóvoltából egyre kiterjedtebb konvekció zajlott, mely 28-ára virradóan átterjedt a keleti oldalra is. A rendszerbe szerveződő zivatarok kezdetben intenzívek voltak, ám többnyire a tenger felett tevékenykedtek. A reggeli órákban ugyan gyengülni kezdett a konvekció, ám a ciklon gyorsan "bepörgött", és a déli órákra már egy szemszerű képződmény is kialakult a központjában. A néhány óra alatt bekövetkező fejlődéshez feltehetőleg hozzájárult a ciklontól északnyugatra a magasban hosszan elnyúló úgynevezett szétáramlási csatorna - sárga nyilak a jobb oldali ábrán -, melyet a széttartóan mozgó fátyolfelhők "festettek meg". Az ilyen képződmények a trópusi ciklonok esetében jellegzetesek, és rendszerint kedvező (erősítő) hatást fejtenek ki rájuk. Apollo ugyanakkor a műholdképek alapján ebben az időben még kapcsolatban állt az említett magassági teknő maradványával és a korábbi összeáramlási zónával is, ezért inkább szubtrópusiként lehetett újra kategorizálni - a ciklon állapotát a későbbiekben, reanalízis adatok segítségével lehet majd pontosabban meghatározni.

Az Apollo ciklon legyengülve október 27-én 12:30 UTC-kor, valamint újra szubtrópusi viharrá alakulva 28-án 10:45 UTC-kor

 

Az esti órákban átmenetileg ismét legyengült a konvekció, éjszaka azonban egyre több zivatar alakult ki a ciklonközpont körül. Ezek reggelre a nyugati oldalon teljesen körbetekeredtek, míg a keleti oldalon egy különállóbb spirális csapadéksáv alakult ki, mely még a korábbi összeáramlási zónához tartozott, ami időközben beleolvadt a ciklon áramlási rendszerébe. A nyugatra lévő konvergencia-ág azonban feloszlott, és a magassági szétáramlás is határozottabb lett a ciklon felett, mindezek pedig arra utaltak, hogy az átalakult trópusi viharrá. A több órán keresztül kitartó intenzív záporok, zivatarok ismét jelentős csapadékot okoztak Szicíliában, Dél-Olaszországban és Máltán, egyes helyeken 100 mm körüli csapadék zúdult le rövid idő alatt.

Az Apollo ciklon már trópusi viharként, szervezettebb struktúrával 29-én 06:15 és 08:30 UTC-kor

 

Apollo ebben az időszakban jelentősen meg is erősödött, amit a központja közelében elhaladó hajók mérései alapján lehetett tudni. Az 'EUMDE34' hívójelű hajó órákban óránként jelentett adatokat, miközben elhaladt a ciklon déli oldalán. A központhoz 7-8 UTC körül volt a legközelebb, és az előbbi időpontban mérte a legerősebb szelet: az átlagszél elérte a 104 km/h-t, míg a széllökés a 122 km/h-t. A légnyomás ekkor 999,8 hPa volt, de ez a 8 UTC-s méréskor 999,4 hPa-ra csökkent. Mögötte egy hasonló útvonalon közlekedő másik, 'WMHA' hívójelű hajó szintén 104 km/h-s átlagszelet, valamint 998,7 hPa-os légnyomást jelentett 11 UTC-kor, miközben akkorra a ciklon már kissé északkeletebbre mozdult. Mindezek alapján Apollo a legnagyobb intenzitását a déli órákban érhette el erős trópusi viharként, 110 km/h körüli szélsebességgel és 995 hPa körüli központi nyomással, mellyel egyébként nem sokkal maradt el az 1-es kategória .

Az EUMDE34 hívójelű hajó mérései térképes és grafikonos formában

 

Ezen a napon délelőtt és este is elérhetőek voltak műholdas szélmérések. Ezek egyrészt mutatták, hogy a ciklon cirkulációja a korábbinál szervezettebb lett, körszimmetrikus maggal, a legnagyobb szélsebességek pedig közvetlenül a gyengén szeles középpont köré koncentrálódtak, amely szintén a trópusi ciklonok jellegzetessége. A délelőtti mérés a hajók adatainál némileg gyengébb, 85 km/h (45 csomó) körüli maximális szélsebességet mutatott, míg este már csak 60-65 km/h (30-35 csomó) közöttiek voltak a legerősebb szelek. A délelőtti mérés szélmezejében határozottan kirajzolódott az említett konvergencia-zóna is a ciklonközponttól keletre, délkeletre.

Az ASCAT-B szenzor által mért széladatok csomóban (1 csomó = 1,852 km/h) a jelzett időpontokban

 

A ciklon esti legyengüléséhez feltehetőleg hozzájárult, hogy 1,5 nap alatt alig változtatta helyzetét, miközben reggel gyorsan erősödött meg, és ezek együttes hatásaként lehűtötte maga körül a tengert, amivel lecsökkent a konvekcióhoz szükséges látens hő utánpótlása. Erre utalt az is, hogy csak másnap napközben kezdtek újra erősebb zivatarok kialakulni hozzá kapcsolódva, amikor délkelet felé indult meg, ahol még melegebb volt a víz. Estére egy intenzív konvektív tömb alakult ki a keleti oldalán, mely azonban már nem tudott "körbeforogni" a központ körül, mivel a magasban időközben megerősödött a nyugatias szél a ciklon felett, ami rendre elsodorta a frissen kialakuló cellákat kelet felé. Ennek ellenére a felhőtető-hőmérséklet több órán keresztül -60, -65 °C körül alakult.

Az Apollo ciklon 30-án 14:35 és 19:00 UTC-kor (nagyított műholdképek, X jelöli a ciklonközpontot). Bár az erősödő magassági szél miatt a konvekció a ciklon keleti oldalára korlátozódott, a napnyugta előtti látható tartományú képen még a jellegzetes spirális csapadékkarok is analizálhatóak voltak a zivatarok csúcsai által.

 

A ciklon utolsó két napja már az erős magassági széllel való "harc" jegyében telt, de időnként kisebb közép- és felső-troposzférikus peremháborgások is hatással voltak rá, amik rövid időre kedvezőbb légköri feltételeket teremtettek számára. 31-én napközben néhány órára érintette a légörvény Líbia északi partvidékét, és abban az időben legyengült, de este átmenetileg ismét visszaerősödött. Akkor még a központ felett is kialakultak zivatarok, a legnagyobb szélsebesség pedig a műholdas mérések alapján újból 85 km/h (45 csomó) körül alakult. Rövidesen azonban megint csak elsodródtak kelet felé a zivatartömbök, és 1-jén reggelre nagyrészt meg is szűnt a konvekció Apollo környezetében, ami napközben sem tért vissza. Záróakkordként 2-ára virradóan viszont életének legintenzívebb zivatarképződését produkálta a ciklon Törökország déli részét megközelítve, nem voltak ritkák az igen magasra nyúló zivatargócok sem, -70 °C körüli felhőtető-hőmérséklettel. A ciklon végül Alanya közelében ért partot kora hajnalban, és a hegyvidéki terület felett néhány óra alatt fel is oszlott.

Az Apollo ciklon 31-én 20:35 és 2-án 01:05 UTC-kor (nagyított műholdképek, X jelöli a ciklonközpontot). Ezekben az időszakokban átmenetileg még szervezettebbé tudott válni a trópusi vihar az erős magassági szél ellenére.

 

Csapadékadatok:

Ahogy már korábban említésre került, Apollo sokfelé okozott jelentős, néhány nap alatt 100 mm körüli vagy meghaladó csapadékot útja során. A ciklon e téren leginkább Szicília keleti részét sújtotta, ahol a keleties áramlás miatt a helyi domborzati viszonyok torlasztó hatása is érvényesült, ráadásul a ciklon mindkét szakaszában kialakultak ott intenzív, lassan mozgó záporok, zivatarok. 25-én és 26-án Catania térsége és az attól északra fekvő területek, míg 29-én az Augusta-Siracusa-Avola vonal térsége volt a leginkább érintett, néhol 200-300 mm-es napi csapadékhozamok is előfordultak. A legnagyobb napi csapadékösszeget az Avola és Siracusa között fekvő Cassibile városában mérték 29-én, mely 323,3 mm volt, míg összességében Avola-ban esett a legtöbb, 458,9 mm eső. A hirtelen lezúduló csapadék súlyos (villám)árvizeket okozott a térségben, melyeknek sajnos halálos áldozatai is voltak, illetve jelentős károkat okoztak.

Az alábbiakban a ciklon által okozott csapadék látható néhány kiválasztott településre, régiókra bontva (a *-gal jelölt településeken amatőr automata mérőállomásról származnak az adatok, a mérési idő pedig 00-24 UTC között történt - egyébként 06-06 UTC között -; az üresen hagyott napok esetében a ciklon még/már nem befolyásolta az adott települések időjárását; a kék vastag számok a ciklon két szakaszának szicíliai napi legmagasabb értékeit jelzik).

Az adatok forrása: Ogimet, Infoclimat, WeatherUnderground

Elárasztott utca Catania-ban a 25-26-ai esőzések nyomán (forrás: SkyNews)

 

Műholdkép-animációk a ciklonról:

 

 

Felhasznált műholdképek, adatok: EUMETSAT, Kachelmannwetter.com, ASCAT, UKMet

Vissza a hírek főoldalra