S ha lassan el is telik az Ünnep, és karácsony másnapja van már, mindenkinek (!) szívből kívánok további meghitt, békés és boldog Karácsonyt, egészen Vízkeresztig! És persze utána is, a mindennapokban!
S mivel is festhetném ezt alá a legjobban, mint egy november utolsó napján, még az adventi időszak kezdetén készült fényképpel, amikor a fejünk fölé borult a szürke ködtakaró, és  már sárban, vizes avaron baktattunk az egy héttel előtte még fagyos, téli erdő ropogós hava helyett. És ezt a cuppogást élvezhettük egész decemberben.
Aznap, a már előtte napok óta tartó naposabb, szinte tavaszias időjárás, konstans 4-5 fokra váltott, 100-200 méteres látótávolság se volt helyenként, a völgyben folyó patak vize zúgva robogott az esőverte olvadt hólével keverten...
A Kis-Hanta pataknak van egy rejtett csodás zúgója, egy éles kanyarulatában, közvetlenül meredek hegyoldal tövében, mely igazi vízesésként - a nagyobb vizek idején - jó másfél métert bukik alá, a sodrás által kimélyített 2-2,5 méter mély kőmedencébe, ahonnan tovább kanyarog délnyugat felé.
A zúgó a környék egyik legvadabb fagyzuga, az a pár tíz négyzetméter, a fennakadt uszadék-hordalék fákkal és a bedőlt ágakkal, páratlan mikroklímával rendelkezik. Ennek megfelelően páratlan jégpalotát épít, ha éjjel elég keményen fagy pár napig. És képes napokig megőrizni azt, szinte pinceszerűen, mivel a nagy erejű víznyomás nem engedi ki a beszorult fagyott levegőt a zúgó teknőjéből. 
Mindig felkeressük, de ez a látvány november 30-án még minket is meglepett. S ha hó nem is, remélem legalább ezek jégcsodák újra megjelennek majd az éjjeli fagyok nyomán a tél jeleként. Itt lenn a hegylábon is. Legyen így! (Hogy a Magas-Börzsönyben mi van az egy másik tészta..)

beillesztett kép