Ez a Wilkins-jégmezõ egy hatalmas, a sarok felé mélyen benyúló öbölben van, így ez a jégmezõ - bár kapcsolatban van természetesen a szárazföldi jégtakaróval - gyakorlatilag tengerjégként viselkedik: olyan vékony úszójég, mely a Földrészrõl kapja az utánpótlást, így tolódik az óceán felé. Ennek következménye, hogy egyrészt nyáron jobban olvad, mint máshol az Antarktisz szélén, míg egész évben könnyebben törik a szelek is. A tengerjég meg emiatt alapvetõen állandóan töredezik a szélén, függetlenül attól, hogy nõ vagy visszahúzódik.
Annak, hogy itt nem csak kis méretû jéghegyek törnek, hanem nagyok is, egyéb mechanikai okai is lehetnek (gondolok itt a speciális elhelyezkedés miatt a jég belsejében kialakuló egyedi feszültség-tenzormezõre).