Szerintem semmi különös nincs benne.
Ha meg vannak a légköri feltételek, simán kialakulnak Cb-k, akár igen erős Cb-k is ( igaz többnyire alacsonyabb felhőtetővel ) a téli félévben is.
Sőt, némely esetben pl. hasonló erejűek a téli félév zivataros helyzetei, mint a nyári félévben kialakultak. 
Az ok abban kereshető, hogy a nyári időszakban ezek talaj alapú konvekcioban jönnek általában létre  ( időnként emelt ), viszont a frontális rásegítes általában gyengébb, mint a téli félévben. 
A téli félévben viszont igaz, hogy általában gyenge a talaj alapú konvekcio, sőt sokszor nincs is, és ha általában van, az emelt, viszont a téli félév dinamikusabb időjárása miatt a nyári félévinél általában erősebb frontális rásegítések tudnak a nyári időszakot idéző vad SC-kat, diónyi jegeket, nagyobb területen pusztító squall-line általi szélvihar károkat, F1, F2-es tornádókat okozni.
Néha még a látvány is beéri a nyári félévet, vagy akár veri is. 
Egy valami hiányzik általában a téli zivataros helyzetekből (  csak nagyon ritkán fordul elő) : a tavasztól - nyárig tartó időszakra jellemző felhőszakadás, a rövid idő alatt lehulló pl. 30-60-100 mm-es összegek. 

Az egyik legdurvább példa szerintem a 2004. nov. 19-i Quimburga orkán ciklon, a 2008. március 1-i Emma orkán, vagy akár a 2008
 okt. 30-i Bükk egyes részeit letaroló squall-line.  Pedig akkor az előrejelzések alapján nem is volt várható ekkora szervezett viharredszer.