Jó helyen kapizsgálsz, de a lényeg talán kimaradt.
Az elörejelzéshez felhasznált kiindulási állapot sosem tökéletes, mindig több-kevesebb hibával terhelt (mérési hibák illetve a mérések nem elegendö száma miatt). A numerikus elörejelzö rendszer (matematikai egyenletrendszer) viszont rendkívül érzékeny a kezdeti állapotra, azaz ha kicsit is más kezdeti állapotból indítjuk az elörejelzést, az akár rövid idö alatt teljesen eltérö eredményhez vezetHET. Igy nem tudhatjuk, hogy a legjobbnak (= a valósághoz legközelebb állónak gondolt) kezdeti állapot milyen hibákat rejt és ezek milyen késöbbi elörejelzési hibákhoz vezetnek, ha csak ezt az egyetlen elörejelzést futtatjuk le.

Ezért a legjobbnak tartott kezdeti állapot kis változtatásaival uj kezdeti állapotokat állitunk elö, mintegy a lehetséges hibákat szimulálva (pl. adott rácspontban valójában 6,2°C van, s nem 5,8°C a kezdeti állapotban...), majd ezekböl az uj kezdeti állapotokból is elörejelzést készitünk (ensemble tagok), amelyek adott esetben jelentösen eltérhetnek a "fö"-elörejelzéstöl. Ha kellö számú ilyen új kezdeti állapotú elörejelzést készitünk, és jol választjuk meg a kezdeti állapot lehetséges hibáit, akkor a sok-sok elörejelzés "ráérezhet" a majdani valóságoshoz legközelebbi idöjárási helyzetre, még akár úgy is, hogy eleinte csak egyetlen, a többi tagtól jelentösen eltérö, "kilógó" futásként jelentkezik.