Keszthely környékén jártam ma, így felkerestem az egyetem cserszegtomaji szõlészeti labor mellett lévõ 57 éves kákifát Link Link
Megkérdeztem, szedhetek-e róla, mondták, hogy nyugodtan Link
Így szedtem egy szatyorral Link
A Fekete-tenger vidékérõl való a fa, jó nagyra megnõtt Link , a gyümölcse kisebb, mint a mi fajtáink.
Voltak rajta a fán megérett gyümölcsök is Link , kettõt-hármat meg is ettem, nagyon finom.
A madarak is elkezdték megdézsmálni Link

Aztán Keszthelyen, a város alsóbb fekvésében egy udvaron egy másik kákit pillantottam meg, roskadásig gyümölccsel Link Link
Nagyon szép látvány volt, de közelebb érve láttam, hogy a szépségnek ára van.
Ugyanis a gyümölcsök döntõ része meg volt fagyva Link Link Link
A képeken is látható, hogy meg vannak barnulva a gyümölcsök felsõ részei, de nincsenek megpuhulva, kemények a fagyás helyén.
Sikerült tönkretenniük ezt a szép mennyiséget.
Csak azok a gyümölcsök maradtak épek, amik egy-egy nagyobb csokor alatt voltak, azokat (mivel kisugárzási fagy volt) megvédte a felettük lévõ gyümölcstömeg
De a legtöbb jól meg volt fagyva.
A cserszegtomaji egyetemi káki gyümölcsein fagyásnyom egy szem sem volt, ékes bizonyítékul szolgálva az inverzióra (is).
Ha a keszthelyi káki gyümölcseit leszedték volna idõben, nem fagyott volna meg.

Végül saját káki és saját palacsinta = kákispalacsinta Link Link
Illetve saját fügelekváros palacsinta Link Link
Finom mindegyik!