Rendkívül utálom az enyhe telet, ennek az érzelmi fûtöttségnek az okán jól emlékszem minden vacak télre a 70-es évek közepe óta. Elég hamar felfigyeltem arra, hogy mikor nálunk kifejezetten, tartósan enyhe a tél, akkor máshol paradoxon-szerûen nagyon gyakran mélyre szakad a hideg, és egzotikus, délszaki helyeken hideg van és havazik, míg nálunk a +10 fokok röpködnek. Fõleg a tõlünk keletre fekvõ tájak érintettek: Dél-Görögország, Izrael, Egyiptom északi része, néha még Észak-India is.
Az Istennek nem értettem, hogy van ez. Most már világosnak látszik a dolog: ha egy bizonyos téli szezonban fejletlen a sarki hidegbázis, akkor kicsi a hemiszférikus hõkontraszt, a nyugati áramlások gyengék. Ahol viszont mégis kialakul hidegmag, ott éppen a gyenge zonális hajlam miatt a hideglevegõ tartósan nagyon mélyre szakadhat. A rendellenesen hideg területek keleti elhelyezkedése is érthetõ. Úgy tûnik, a szibériai hidegdepó minden télen kialakul, ebben sokkal kisebb az évrõl-évre való ingadozás, mint pl. a minket érintõ Svalbard-kara-tengeri régió esetén.