Meteorológiai társalgó
Hasznos linkek (és egy infó)
>> Sat24 műholdképek>> Sat24 Magyarország mozgó műholdkép
>> Magyarországi radarképek archívuma
>>Tippelek az előrejelzési verseny aktuális fordulójában!
>>Rádiószondás felszállások élő követése!
>>Észlelés (közeli villámlás, jégeső, viharos szél, villámárvíz, szupercella, tuba, porördög, tornádó, víztölcsér, viharkár) beküldése a szupercella.hu-nak!
----------
Képek beillesztése esetén kérjük azokat megvágni, reklámok, mobilok fejléce, stb. csak feleslegesen foglalja a helyet és áttekinthetetlenné teszi az oldalt - a vágatlan képek ezért törlésre kerülnek.
Fotózáskor kérjük a mobilt fektetve használni, egy keskeny de magas kép egyrészt szintén sok helyet foglal, másrészt a kép sem túl élvezetes.
Köszönjük az együttműködést és a megértést.
"Ha ugyanis a 7-10 napos intervallumon túl már nem láthatóak a makrofolyamatok sem, valóban felmerül a kérdés, hogy akkor minek öntik ki azt a rengeteg pénzt az ablakon, ami ezeknek a pocsék elõrejelezéseknek az elkészítéséhez szükséges."
Azért ez koránt sem ilyen egyszerû. Vannak teljesen elméleti levezetések a légköri folyamatok elõrejelezhetõségérõl, illetve van az ebben az értelemben vett "gyakorlati oldal", a modellezõk, akik megpróbálnak a légkört minél jobban leíró modelleket fejleszteni és ezeket folyamatosan ütköztetve a valósággal ebbõl következtetéseket levonni arról, hogy mit lehet és mit nem.
Ez nem megy egyik percrõl a másikra, több évtizedes fejlesztésekrõl van szó, és senki sem garantálhatja a jövõbeli jelentõs eredményeket. Ezek a fejlesztések jelentõsen túlmutatnak a középtávú idõjárás modellezésen, mert itt már csatolt légkör-óceánmodellekrõl van szó, mert ezen az idõskálán már az óceáni folyamatok sem hanyagolhatók el.
Egyébként nincs túl sok központ, mely komolyabban foglalkozik hosszútávú modellezéssel (a jelentõsebbek: ECMWF, Met Office, NCEP), az egyes met. szolgálatok pedig ezen modellek kimeneteit kapják meg, s értelmezhetik azokat.
Amit feszegetsz pénzügyi támogatás ügyben, az a kutatás, mint olyan támogatását kérdõjelezi meg. Akarjunk-e fejlõdni? Ha nem garantált eleve a siker, akkor neki se kezdjünk...?
A középtávú elõrejelzések lassú fejlõdése jó példája annak, hogy érdemes volt erre áldozni. Egy gyakran bemutatott ábra: Link (7. oldal tetején), arról, hogy az elõrejelzések nagy térskálán hanyadik napig tekinthetõek megfelelõnek (megfelelõség itt a legalább 80%-os anomália korrelációval van definiálva). Ez az ECMWF modell esetén az 500 hPa-os geopot. mezõre az ábra szerint a 80-as évek közepén átlagosan még csak 4,5 nap körül volt, manapság pedig már a 7. napot közelíthetjük (12 hónapos mozgó átlag), sõt havi átlagban nyáron a 8. nap is összejöhet.
Az ábrán nem látszik a modell elsõ 10 évének teljesítménye (1975-85), ami biztosan sokkal rosszabb volt, nem beszélve az 50-as, 60-as évekbeli korai próbálkozásokról.
Nos, megérte pár évtizedet belefeccölni?
Hosszútávú elõrejelzés témában nem a kutatást magát tartom rossz iránynak, hanem azt, hogy ebbõl a nagyközönség számára bármit is "kiadjunk", mert itt egyelõre még nem tartunk. Nem beszélve arról, hogy amíg a valószínûség fogalmával nincs tisztában valaki, addig ilyen elõrejelzést esélye sincs helyesen értelmezni.
Azért ez koránt sem ilyen egyszerû. Vannak teljesen elméleti levezetések a légköri folyamatok elõrejelezhetõségérõl, illetve van az ebben az értelemben vett "gyakorlati oldal", a modellezõk, akik megpróbálnak a légkört minél jobban leíró modelleket fejleszteni és ezeket folyamatosan ütköztetve a valósággal ebbõl következtetéseket levonni arról, hogy mit lehet és mit nem.
Ez nem megy egyik percrõl a másikra, több évtizedes fejlesztésekrõl van szó, és senki sem garantálhatja a jövõbeli jelentõs eredményeket. Ezek a fejlesztések jelentõsen túlmutatnak a középtávú idõjárás modellezésen, mert itt már csatolt légkör-óceánmodellekrõl van szó, mert ezen az idõskálán már az óceáni folyamatok sem hanyagolhatók el.
Egyébként nincs túl sok központ, mely komolyabban foglalkozik hosszútávú modellezéssel (a jelentõsebbek: ECMWF, Met Office, NCEP), az egyes met. szolgálatok pedig ezen modellek kimeneteit kapják meg, s értelmezhetik azokat.
Amit feszegetsz pénzügyi támogatás ügyben, az a kutatás, mint olyan támogatását kérdõjelezi meg. Akarjunk-e fejlõdni? Ha nem garantált eleve a siker, akkor neki se kezdjünk...?
A középtávú elõrejelzések lassú fejlõdése jó példája annak, hogy érdemes volt erre áldozni. Egy gyakran bemutatott ábra: Link (7. oldal tetején), arról, hogy az elõrejelzések nagy térskálán hanyadik napig tekinthetõek megfelelõnek (megfelelõség itt a legalább 80%-os anomália korrelációval van definiálva). Ez az ECMWF modell esetén az 500 hPa-os geopot. mezõre az ábra szerint a 80-as évek közepén átlagosan még csak 4,5 nap körül volt, manapság pedig már a 7. napot közelíthetjük (12 hónapos mozgó átlag), sõt havi átlagban nyáron a 8. nap is összejöhet.
Az ábrán nem látszik a modell elsõ 10 évének teljesítménye (1975-85), ami biztosan sokkal rosszabb volt, nem beszélve az 50-as, 60-as évekbeli korai próbálkozásokról.
Nos, megérte pár évtizedet belefeccölni?
Hosszútávú elõrejelzés témában nem a kutatást magát tartom rossz iránynak, hanem azt, hogy ebbõl a nagyközönség számára bármit is "kiadjunk", mert itt egyelõre még nem tartunk. Nem beszélve arról, hogy amíg a valószínûség fogalmával nincs tisztában valaki, addig ilyen elõrejelzést esélye sincs helyesen értelmezni.