Ebbõl az aspektusból persze hogy nem kézenfekvõ (egyébként hangot is adtam kételyeimnek: "nincs két egyforma tél!) Viszont mégis a tapasztalat azt mutatja, hogy vannak az idõjárásban tipikus helyzetek, és azok sokszor (de korántsem mindig!) hasonló kimenetelekkel járnak. Hogy messzebb ne menjünk: a tél közepi dühögõ zonalitás rendszerint január közepére, harmadik dekádjára cseng le.
Feltételezem, hogy a cirkuláció hosszan fennálló "keretkörülményei", um. száraqzföldi hófelhalmozódás, sarki jégtömegek elhelyezkedése kényszerít arra hosszasan fennálló, vagy ki-kiújuló "mintázatot".