"Öregkorra jellemzõ dolog a teknõ déli részének leszakadása is (magassági ciklon ill. hidegcsepp képzõdés), miközben a teknõ északi része tovább halad kelet felé. A leszakadt déli rész pedig gyakran alig helyezõdik át"

Szerintem ugyanazon a pályán haladnak a gondolataink (csak én nem vagyok olyan képzett a témában, mint amilyennek téged gondollak)
Az északi rész azért tud tovább haladni kelet felé, mert "fiatalabb" a délinél, ezért mozgásában még jobban megmutatkozik a polárfront zonális áramlása. Úgy képzelem, hogy ilyenkor a déli és az északi rész nem ugyanahhoz a hõcsere ciklushoz tartozik.
Az elsõ ciklusban már meridionálisra váltott az áramlás, a ciklonok és gyors áramlási zónák messze délre terjedtek, és megtörtént a meridionális hõkicserélõdés. Közben a polárfront "regenerálódik": újra megnõ ott a hõkontraszt, felgyorsulnak a zonális áramlások, majd az alacsony nyomás, a sebes áramlási szalag megindul dél felé. Ez összekapcsolódhat a déli alacsony nyomással, ami az elõzõ ciklus maradványa. Ekkor az északi rész természetesen még gyorsan kelet felé helyezõdik, míg a déli rész tényleg alig helyezõdik át.
Az elõbb próbáltam megvilágítani, hogy elképzelésem szerint miért nem mozog kelet felé a nagyon megnyúlt teknõ déli része, az ott elhelyezkedõ ciklon(ok). Feltételezem, hogy a polárfronton a zonális fázisban kumulatíve felhalmozódott mozgási energia, melyet jórészt lineáris (persze ez is körmozgás, csak a kör nagyon nagy átmérõjû) áramlás hordoz, a meridionális fázisban szétoszlik a kialakult teknõ területén, és az ott létrejött ciklonok forgási energiájává alakul át. Ezáltal a vonal menti mozgások (áthelyezõdés) visszaszorulnak a forgó mozgással (kisebb ciklonok) szemben. Emiatt az öreg, megnyúlt teknõk rendszerint nehezen helyezõdnek kelet felé (ld. a jelenlegi szinoptikai helyzet)
Véleményed szerint alapjában helyes, vagy helytelen az elképzelésem?