Hát-hát.... Van ilyen, amit leírtál, de hogy ezt általánosan rá lehessen húzni a "teknõsödési folyamatra", az kicsit erõs szerintem.
A zonális és meridionális blokkok váltakozása tényleg a teknõk és gerincek kialakulásához kapcsolódik, de ezekkel elég sok minden történhet: kelet felé helyezõdhetnek át, egy helyben is állhatnak, ki is terjedhetnek dél felé (teknõ) / észak felé (gerinc) vagy akár retográd mozgással nyugat felé is helyezõdhetnek.

A zonális alapáramlásra (csak nyugati sebességkomponens) rakódó perturbációk (kis észak-déli sebességkomponensek) megfelelõ baroklin instabilitás esetén gyorsan továbbfejlõdhetnek és egyre nagyobb amplitúdójú hullám jön létre. Ha nem elég a b. instabilitás (ez a meridionális hõmérsékletkülönbséggel arányos), akkor a kezdeti perturbáció fokozatosan visszafejlõdik és a hullám ki sem alakul. Ugyanez történik az elöregedõ hullámokkal is, melyek öreg korukra már megszûntették a jelentõs meridionális hõm.különbséget, épp azt, ami létrehozta õket.

"Öregkorra" jellemzõ dolog a teknõ déli részének leszakadása is (magassági ciklon ill hidegcsepp képzõdés), miközben a teknõ északi része gyakran tovább halad kelet felé. A leszakadt "déli rész" pedig gyakran alig helyezõdik át, illetve ki van téve az újonnan kialakuló friss teknõk/gerincek "játékának".

A Földet körülfolyó hullámzó rendszer különbözõ alrendszerei állandó kölcsönhatásban állnak egymással, aminek eredményeképp igen összetett mozgás/fejlõdés jön létre. Ebben megfigyelhetõk bizonyos jellegzetéssegek, de csupán ezen tapasztalatokra alapozva nem lehet megmondani, hogy pl. egy adott teknõvel pontosan mi is fog történni a következõ 2/4/7 stb. nap folyamán...
Ellenben a globálmodellek a légkör matematikiai-fizikai leírásán keresztül ilyen nagy planetáris skálán az esetek jelentõs részén már nagyon jól látják elõre a dolgokat akár 7, olykor 10(-14) napra is.