Egyáltalán nem a mindenáron való ellentmondás kedvéért, de némi ellenvéleményt kell megfogalmaznom. Régi megfigyelésem, hogy az a hideg légtömeg, mely Nyugat-Európán áthaladva lehatolt Ibériáig, vajmi ritkán jelentkezik nálunk valamikor is. (Legfeljebb kerülõúton, délnyugat felõl és elsõsorban a magasban tud a Kárpát-medence fölé jönni)
Az atlanti partoknál húzódó, dél felé nagyon megnyúlt teknõk nem szoktak keletre áthelyezõdni, az ilyeneknek mi mindvégig az elõoldalán maradunk.
Elméletem az, hogy a teknõsödés során a polárfront lineáris légmozgásai egyre cirkulárisabbaká válnak, ahogy a hõcsere ciklus zonális fázisa meridionálisba fordul.
Ennek megfelelõen vannak fiatal, középkorú és öreg teknõk. A fiataloknál még sokkal kifejezettebb a lineáris, nyugatias légmozgás, azaz a keletre való áthelyezõdés. A fiatal teknõ még nem nyúlik túlságosan délre, az alacsonyabb szélességek (Mediterráneum) ciklontevékenysége még nem nagyon kifejezett. Az öregeknél mindez éppen fordítva van.
A mi spanyol teknõnk öregnek néz ki, stagnál, a ciklonok egy helyben pörögnek, legfeljebb igen lassan mozdulnak ék felé.
Nem ez a teknõ hozza majd a fagyosszenteket, ha egyáltalán... Ehhez makroszinoptikai átrendezõdés kellene.
Az igaz viszont, hogy a délnyugat-európai ciklontevékenység biztosítja az alacsony nyomású, meleg, de nedves légtömegek gyakori fölénk helyezõdését. Ilyen esetben hosszan tartó, perzselõ hõség nem valószínû. zivatar