A mai erõs gomolyfelhõ-képzõdés során viszonylag magasra törõ és sötét alapú gomolyok egyaránt elõfordultak szép számmal. Azonban a vártnál talán erõteljesebb lett a horizontális áramlás az alacsony szinteken (illetve divergencia is jelen lehetett), így a termikek nem tudtak tartósan fennmaradni. Kialakulási helyüktõl elsodródva általában bekerültek olyan területekre, ahol a talajalapú energia-utánpótlásukhoz kedvezõtlenebbek voltak a feltételek, így a gomolyok egész egyszerûen "visszafejlõdtek" (nem szétterültek, nem összeestek, nem elfüstöltek, csak olyan volt, mintha még csak akkor kezdett volna kialakulni). A labilitással és a nedvességgel a felhõk kinézete alapján nem volt gond.