Az energiatárolási mechanizmuson alapuló üvegházhatása nagyon kicsi. A troposzférikus ózon döntõ része a minimuális anyagáramlás révén jut le a sztratoszférából a jetek mentén. Itt lent viszont az ide lejutú 1150nm-nél kisebb fény hatására bomlik, és ez domináns reakció. A troposzférában nem keletkezhet ózon, csak speciális helyzetekben.
A legfontosabb, hogy a troposzférikus NO és NO2 jelenlétében már a 425nm alatti tartományban is keletkezik ózon: (NO2+hv->NO+O ; O+O2+m->O3+M), azonban ezt az NO fogyasztja is (O3+NO->O2+NO2), így ez a mérleg kiegyenlítõdik (vagyis a nettó reakció az az, hogy nem történt semmi). Ha azonban a levegõ az NO-forrástól elsodródik, akkor az NO-bevitel megszûnése miatt a légelemben feldúsulhat az ózon. Ez a fotokémiai szmog. Namost ennek tér és idõskálája néhány tíz km. ill. szerencsétlen esetben max. néhány nap.
(Másik két O3-keletkezés CO és CH4 segítségével jöhet létre, ennek nettó reakciója már O3-dúsulás [co+2*o2+hv->co2+o3 ; ch4+4*o2+2*hv->hcho+2*o3+h2o], azonban itt olyan köztes anyagok (szabad gyökök) kellenek, melyek tartózkodási ideje több nagyságrenddel kisebb, mint az NO-ké, így az NO-k ennél gyorsabban fogyasztanak.)
Összefoglalva, klimatikus hatásai az ózonmennyiség változásainak nem nagyon vannak. Mindemellett a napciklus változása annyi más változást is elindít, hogy az ózon-változás okozta hatás részarányát igen nehéz (mondhatni lehetetlen) lenne kimérni. Maga az effektus azonban, amit kérdezel, létezhet. Bár az ózonréteg maga direktben nem nagyon ver vissza, hisz az ózon bontására fordítódik az általa elnyelt energia, így semerre "nem jön ki" késõbb sem az ózonrétegbõl (legalábbis fény formájában, ugyanis belsõ energiává alakul).
/Kissé bizonytalan vagyok a pontos történetben, lehet, hogy pontosításra szorulhat nevet ./