Kísérlet a két elképzelés (Szibériáé és az enyém) közös nevezõre hozására:
A "meleg" sarkvidék miatt eleinte északi zonalitás van, és a Jeges-tengernek Eurázsia északnyugati partvidékén fekvõ melléktengerei nem, vagy csak tökéletlenül fagytak be.
Fentiek következtében nyugat-délnyugat felõl gyakran érik el nedves, enyhe léghullámok Észak-Szibériát, ezért ott sokat havazik.
A nedves léghullámok közötti szünetekben viszont kiderül az ég, megerõsödik a fagy.
Közbevetõleg megjegyzem, hogy a többé-kevésbé szabályos egymásutánban érkezõ atlanti-óceáni léghullámok (futószalag) néhány napos periódusidejû ingadozást vált Észak-Szibéria (pl. a Sarki-Ural) vidékének idõjárásában: szárazabb, erõsen fagyos napok váltakoznak enyhébb, havas napokkal. Ezt szinoptikai térképek tanulmányozása során vettem észre.
Ez a hullámzás affelé tendál, hogy ingadozásokkal ugyan, de egyre erõsebb lesz a hideg AC, és mind nyugatabbra terjed ki. Végül észak teljesen blokkolódik, az alacsony nyomású, enyhe észak-atlanti léghullámok már csak a szárazföldi AC-t délrõl megkerülve képesek kelet felé jutni.
Ez élénk ciklontevékenységet vált ki a Mediterráneumban. Ugyanakkor a nyugatias légmozgásoktól megfosztott Északnyugat-Szibéria, valamint a kapcsolódó melléktengerek (Kara-tenger) vidéke erõsen lehûl, így ezek a tengerek késõbb befagynak.