Ismereteim szerint a kisebb termikus ellentét esetén áll fenn a zonalitás, a légtömegek ideális esetben szinte egymással párhuzamosan áramlanak. A helyzet akkor változik meg, amennyiben vagy a meleg levegõ melegszik erõteljesebben vagy a hideg levegõtömeg hûl jobban. Ekkor keletkeznek hullámok a zonalitás határán, mélyülnek ki ciklonok (Bjerknes alapvetõ elmélete) és épülnek fel anticiklonok, s formálódik mind nagyobb görbületû határvonal. Ez a meridionalitás. Vagy mégsem?
Esik az esõ egy DNY felõl érkezõ felhõrendszerbõl, annak legalsó rétegébõl, az Altostratus-ból. Folyamatosan, de szerencsére gyengén. Még soha nem vártam napfény után annyira, mint mostanában - utoljára 1978. novemberében, amikor is egy hideg légpárna miatt három hétig egyáltalán nem láttam/láttuk központi csillagunk korongját.