Bizonyíték nincs arra vonatkozólag, hogy a "meleg" sarkvidék elõsegíti a skandi AC létrejöttét.
De teória, gondolati játék van -nálam.
Azt szinte tényként fogadhatjuk el, hogy a tartós, erõs skandináv anticiklon annak a jele, hogy tõle keletre (az észak-eurázsiai térségben, Szibériában) nagy tömegû levegõ mozdul el a magasabb szélességek felõl az alacsonyabbak irányába. A dél felé mozduló légtömeget a coriolis erõ nyugat felé téríti, így az rátorlódik az ott (nyugaton) elhelyezkedõ levegõre -innen a légnyomás-növekedés.
A coriolis erõ nagysága függ a mozgó levegõ tömegétõl, délkör menti sebességétõl, méghozzá egyenesen arányos ezekkel (a föld forgási sebességétõl és a földrajzi szélességtõl is függ, azonban utóbbiakat nagyjából konstansnak vehetjük) Nagy coriolis erõbõl nagy rátorlasztó hatás, erõs északkelet-európai (skandináv) AC kell, hogy következzék.
Jelentõs szibériai hidegdepó esetén tehát erõs skandináv AC-k generálódnak, feltéve, hogy a felhalmozódott szibériai hideg alacsonyabb szélességek felé mozdul el.
Ezen a ponton jön a képbe az arktikus és a szibériai hidegbázis általam (és Szibéria által) feltételezett antagonizmusa.
Az én teóriám szerint: ha az arktikus hidegbázis gyenge, úgy kicsi a meridionális hõkontraszt, ezért a nyugatias áramlások egyrészt kevésbé gyorsulnak fel, másrészt kevésbé terjednek ki az alacsonyabb szélességek felé. A zonalitás északon marad, a nyugati áramlások nem "támadják oldalba" a szibériai hidegtömeget. Az északi zonalitás és a déli magashegységek (Pamír, Himalája) által közrefogott szibériai légtömeg advektív hatások híján zavartalanul hûlhet, fõképp, ha vastag hótakaró is van ott.
Erõs arktikus hidegbázis esetén a helyzet természetesen fordított.
Szibéria elmélete szerint: ha "meleg" a sarkvidék, nagyobb a jégmentes tengerfelszín, és onnan nagy mennyiségû víz párolog el. Ez a légnedvesség aztán hó formájában csapódik ki a hideg szibériai tájakon.(Bár nem tudom, hogy Szibéria hogy fogalmazott eredetileg -elgondolását egyik kollégánk tolmácsolásában ismertem meg)