Romantikával tekintek azon vízivilág felé amirõl te is írsz! Nincs túlzás benne, ha azt írom a fénykorban Kövesdrõl Debrecenbe el lehetett jutni ladikkal az áradások idején. A borsodi mezõséget ismerem. Most komoly projektek vannak fõként a madárvilág életfeltételeinek javítására, csatornákat duzzasztanak, magas fokú természetvédelmi tevékenység folyik ott, mindez úgy, hogy a legelõk, állatállomány is nagy számú. Remek dolog ez. Az igazság valahol a középúton van. Kellenének az ilyen irányú tevékenységek, több víz, víztározó, csatorna, morotva, tehát visszaadni többet a vízivilágnak, és komolyan csökkenne az árvízveszély. Ugyanakkor ott a másik oldal, jogos kritikával, ez bizony emeli a belvíz szintet, stb. Ha megkérdezed az egyszerû borsodi mezõségit, aki világ életében ott élt, nagyon ellenséges a víz térhódításával szemben! Sokat küzdöttek a vízzel, mert belvíz képében kíméletlenül vissza akarja hódítani azt, ami az övé volt mióta világ a világ. Én nagyokat hallgatok, velük sem értek egyet, de a szélsõséges természetvédelemmel sem. (Mondom, most nem az van a borsodi mezõségen, hanem szerintem egy értelmes törekvés). A ma ott élõ emberek sem nagyon értik már mi az a foki gazdálkodás, de még él a népi emlékezetben: "más se volt csak hal". Nagyon sok emlék õrzi ezt a világot. Nincsenek azonban elragadtatva a vízi világ gondolattól, legalábbis én ezt tapasztalom. Halászatból néhány ember élt meg egy faluban, a többi a mezõgazdaságból . Elkúrt egy világunk van, és ez mostanában csak rosszabb lett. Nézd mire adnak úniós, és egyéb támogatást, réteket , legelõket törtek fel az utóbbi években is, ahol az életben nem volt földmûvelés, hanem csak állattartás. Nagyon messze van ez a világ attól, amit az itt élõk megélhetésére, a természeti környezet kialakítására ki lehetne aknázni belõle. A térségben a Török idõkig virágzott ez a gazdálkodás (foki), abban az idõben pusztult el, és utána abban a formában már nem is tért vissza. Szebb jövõt! kacsint