Régen többezer víztározó létezett a folyók mentén. Kis csatornák - fokok - kötötték össze õket a folyóval. Amikor jött a zöldár, kinyitották a tavak torkánál lévõ zsilipeket és teleengedték a tározókat. Amikor elkezdõdött az apadás, azon nyomban bezárták a visszafolyást megakadályozó zsilipkaput. Ezeket a tározókat úgy hívták: halastó. Nemcsak vizet tároztak bennük, de töméntelen mennyiségû halat is kifogtak belõlük.

Olyan szar volt ez a rendszer, hogy inkább leszabályozták a folyókat, betemették a holtágakat, mellékágakat, áthelyezték a folyómedreket, átvágták a fokokat, föltöltötték a halastavakat, égigérõ gátakat emeltek többmillió köbméter földet talicskáztak át egyik helyrõl a másikra. Mindezt azért, hogy búzával be lehessen vetni az egész Alföldet. Biztos megérte...