Ha valaki veszi a fáradtságot és kilép a 3-4 évtizedes idõskálából és átlép a 3-4 évszázados idõskálába, akkor észre fogja venni, hogy a hely, ahol élünk alapvetõen és döntõen (egyébként évezredek óta) vizes élõhely volt. A gabonakonjunktúra és a nagyüzemi gazdálkodás szempontjából persze borzalmas a mostani helyzet, de az is kétségtelen, hogy a táj megerõszakolása, azaz a tavak, lápok lecsapolása, a fokok betemetése, a folyószabályozás, folyók szûk gátak közé szorítása büntetlenül nem volt megvalósítható. Az eredeti táj a csapadékos idõszakokat egy-két kivétellel nem hogy jól viselte, de még betevõt is adott az embereknek. Lásd a fokgazdálkodásos halastavak ezreit a folyók mentén az Árpád-korban.

Ezzel szemben ma mi a folyó? Mi az árvíz? Valami rossz, amitõl égig érõ gátakkal védekezünk, horribilis pénzekért. Ha meg jön az aszály, akkor mint valami skizofréniás, elõveszik a Duna-Tisza fõcsatorna jellegû lázálmokat. Föl kéne már ébredni sokaknak... hogy itt valamit nagyon elbaltáztak a folyók szabályozásakor és a fokgazdálkodás felszámolásakor.