Még annyit, hogy a tartós blokkoló AC Skandinávia felett az Ural vidéki, végsõ soron a szibériai légnyomási maximumhoz kapcsolódott.
Ennek kialakulása az észak-eurázsiai (szibériai) toldalék-hidegbázis légtömegeinek dél felé mozdulásával függ össze, melyeket a coriolis erõ nyugat felé fordít. A nyugat-délnyugat felé mozgó hidegtömeget az óceáni enyhe áramlások vagy dél, vagy észak felé kerülhetik ki.
Ha észak felé kerülik ki, akkor e légtömegek az arktikus vidéket melegítik, nem engedik befagyni a Kara-tengert (tavaly februárban ez volt a helyzet)
Amennyiben dél felé, a Mediterráneum irányába kerülnek, úgy nálunk sok lesz a mediciklon, viszont az Eurázsia északnyugati peremén elhelyezkedõ sarki tengerek
"fûtés" nélkül maradnak, ott nagy hidegtömegek képzõdhetnek.(Lásd: idén februárban)
Hogy miért kerül egyszer észak, máskor dél felé az enyhe atlanti áramlás, nem tudom megmondani. Talán a nyugat felé mozgó kontinentális hideglevegõ elhelyezkedése a kérdés nyitja. Lehet, ha ennek pályája északabbra tolódik, akkor válnak hajlamossá az atlanti áramlatok dél felé megkerülni azt, "beszorulni" a blokkoló észak-európai AC alá.