Talán emlékszel a februárban hosszasan fennálló szinoptikai elrendezõdésre: skandináv blokkoló AC, ennek peremén ény-dk irányú "csúszópályán" az izlandi-brit térségbõl a Mediterráneumba jutó ciklonok. E felállás mellett jelent meg egy idõ után a hidegmag Novaja Zemlja környékén, illetve attól kissé nyugatra.
Kézenfekvõ a gondolat, hogy a blokkoló AC hosszú idõn át megakadályozta az alacsony nyomású, enyhe, nedves atlanti légtömegek északkelet felé terjedését -hiszen azok rendre a Földközi-tenger medencéjében "kötöttek ki". Ezért a hosszú szubarktikus éjszakákon a levegõ háborítatlanul kisugározhatta a hõt a késõbbi hidegmag területén. Könnyen lehet, hogy öngerjesztõ folyamat is elindult: a lehûlõ levegõ miatt végre rendesen befagyott nemcsak a Kara-tenger, hanem egy viszonylag keskeny, part menti sáv attól délnyugatra. A tengeri jég, és az azt borító hó elszigetelte a "meleg" tengervizet a fölötte elhelyezkedõ levegõtõl, így ez robbanás-szerûen tovább hûlt.
Hirtelenjében nekem ezek jutottak eszembe magyarázatképpen.