Örömmel tölt el, hogy mind diplomás meteorológusaink, mind az idõjárás után élénken érdeklõdõ "lelkes amatõrök" között növekszik azok tábora, akik tisztában vannak a korábbi mérési adatok feldolgozottságának sajnálatosan alacsony szintjével.

A 19. század közepéig minimum át kéne nézni a napi szintû megfigyeléseket is, mert jellemzõen már az 1860-as évtizedben is 10-12db állomáson végeztek rendszeres megfigyeléseket társadalmi észlelõk, akik mûszereikhez az osztrák meteorológiai intézet (a ZAMG) jogelõdjével való együttmûködés során jutottak hozzá. Kezdetleges árnyékolókat pedig már az 1780-as években is használtak a korabeli csillagvizsgálók észlelõi, azonban az elsõ rendszeresített formát (bádogernyõ fehérre festve, északi fûtetlen falra szerelve) csak az osztrákok alkották meg 1850 körül. Ezt követõen évtizedeken át használatban voltak ezek az eszközök, 1910 és 1930 között állították fel a napjainkban is ismert, Stevenson-féle, kétszeresen lamellázott hõmérõházak döntõ többségét.

Terveim között szerepel, hogy a jövõben lehetõségeimhez mérten én is segítsek az adatok feldolgozásában, meglátjuk mi lesz ebbõl...