A légkörzési modellek alaptulajdonságait és fõbb jellemzõit felületesen ismerem csak, és el kell ismernem, hogy a numerikus modellezés fejlõdéstörténetérõl még kevesebbet tudok. A CDAS modell legutóbbi értesülésem szerint egy olyan alkotás, amelyet az 1980-as évek közepe óta szándékosan nem fejlesztettek, nem korrigáltak. Amennyiben jól sejtem, ennek tudományos értékét az adhatja, hogy a 80-as évtized szûkös számítási kapacitásaira méretezett szoftver könnyedén elfut manapság szinte bármilyen UNIX rendszerû gépen, és a jelenben éppen használatban lévõ modellek kiindulási állapothoz képesti fejlõdését egzakt módon mérni lehet általa (pl. mekkora a térbeli korreláció az elõrejelzett és a tényleges nyomási elrendezõdés között a GFS vagy az ECM vagy az UKM esetében). Pontosan megmondhatjuk általa, mennyivel lettek numerikus modelljeink "okosabbak" 30 év alatt nevet


Én amúgy személy szerint oly mértékben GFS pártinak számítok (és ezzel senkit nem áll szándékomban megsérteni az "ellentáborba" tartozó idõjáráskedvelõk közül), hogy automatikus elõrejelzõ-programot is írtam a GFS ingyenes adatbázisára alapozva. A még tesztverziós program a helyi viszonyokra számítja át a 48.0 északi szélességi és 20.0-dik keleti hosszúsági fokra kiszámított paramétereket, ez alapján próbálja "megjósolni" - hány cm hó fog esni Mátraalmáson holnap, vagy mennyi lesz a 3 nappal késõbbi Tmax ugyanitt. Az algoritmus részben beépíti a modell és valóság között a múltban tapasztalt eltérések áltagát, és ez alapján korrigál pl. a hõmérsékleten vagy a csapadékon. Tesztváltozat megnézhetõ itt: Link A GFS-re épülõ elõrejelzõ programot az itt mért adatokkal vetem össze: Link Link