Meteorológiai esélylatolgatások

Ezért mondtam, hogy nem kell merev definiciókkal bajlódni. Azt meg úgyis látjuk, hogy a minket érintõ hosszú légpályák ny-k-i, vagy é-d-i irányúak. Látjuk továbbá
a ciklonok és anticiklonok elhelyezkedését. Rutinos amatõr az esetek döntõ többségében keni-vágja ezt.

Hát igen. De ha így vesszük, akkor olyan, hogy zonalitás, nem is létezik, hiszen az abban mozgó ciklonok elõoldalán déli, hátoldalán meg északi az áramlás, tehát tulajdonképpen meridionális... Ilyen megközelítésben csak hibrid áramlási kép létezik. Hiszen bárhova teszed a "megfigyelési ablakot", ott nem lesz folyamatos, egyenletes ny-i áramlás. De szerintem te is tudod, hogy nem az a lényege a zonalitás-meridionalitás definiálásának, hogy egy adott "megfigyelési ablakban", egy adott pillanatban éppen milyen az áramlás iránya....

"Szerintem a légkörben egy MAKROfelállást nem lehet "ránk nézve" - azaz tulajdonképpen MIKRO léptékben - értelmezni."

Ez nem egészen van így. Ugyanis a hemiszférán egyidõben, egymás mellett léteznek zonális és meridionális áramlási képek (olyan, hogy a nyugati áramlási gyûrû egyszerre hullámzik be, vagy egyszerre simul ki az egész "hemiszférán", csak a forgókádas kísérleti légkörmodellben van)
Tehát, hogy zonális, meridionális, avagy hibrid (mert ilyen is lehet!) áramlási képet látunk, az attól is függ, hogy a hemiszférán hova tesszük a megfigyelési "ablakot"
Például az típusos felállás, hogy az óceánon zonalitás van, Európa középsõ, é-d-i sávjában magasnyomású gerinc, melynek elõoldalán hideg, sarki levegõ áramlik a Kelet-Európai-síkságra ill. az Ural vidékére, hátoldalán viszont meleg, szubtrópusi levegõ áramlik Nyugat-Európa fölé.
Nos, akkor ez az Izlandtól az Uralig terjedõ földrajzi Európa vonatkozásában miféle áramlási muszter? Zonális vagy meridionális? Ez bizony nézõpont, megítélés kérdése. Leghelyesebb, ha hibridnek nevezzük.

Ok, így már világos, köszi. A januári térkép valóban kezd már színesedni.. persze sárgulni, nem kékülni.

"Az én olvasatomban a blokkoló kelet-európai AC, melynek nyugatról nekiszorulnak, északnak fordulnak az óceáni nyugatias áramlás izobárjai, bizony -legalábbis ránk nézve- meridionális helyzet"
Szerintem a légkörben egy MAKROfelállást nem lehet "ránk nézve" - azaz tulajdonképpen MIKRO léptékben - értelmezni. Ha az észak-atlanti-európai térségben Izlandtól az Uralig vonulnak a ciklonok, csak a legvégén kicsit északabbi pályára kényszerülnek, attól még az zonalitás, hiszen nagytérségi áramlás nyugati. De ezt te is pontosan így érted:
"Zonalitás az én szememben akkor van, ha a nagyjából ny-k irányú izobárok mélyen benyúlnak a kontinens fölé, és pl. az óceán közepétõl a Kelet-Európai-síkságig tart a nyugatias áramlási vonal"
Szerintem ez így van akkor is, ha K-Eu. sikság északi része a "mélyen benyúlás" végállomása.

"Az teljesen közönséges pl., hogy a grönlandi hideg "visszafelé", az észak-kanadai arktikus szigetvilág, ill. a Hudson-öböl irányába terjeszkedik"
Igen, ez a közönséges, és az, hogy utána leszakad délebbre, a közép-nyugati államokra is. Idén ez az, ami kevésbé jellemzõ, hanem a nyugati áramlás tolja vissza K-Ék felé. Pörgesd végig kérlek az aktuális GFS North-A-i elõrejelzését, jövõ héten is kb ez fog történni.

"Tehát, a kanadai hidegmaggal egyenrangú tényezõ az észak-eurázsiai hidegmag, és még az egész hemiszféra átlagos hõkontrasztja is számít. Nem olyan egyszerû dolgok ezek."
Pontosan így gondolom én is. Csak az a baj hogy az elsõ létezik, és jól fejlett, a második meg nem létezik, és még fejletlen is ... De persze az igaz, hogy még van ideje kialakulni

Nem, nem egészen A februári "elõrejelzésbe" azok az adatok kerülnek be, amik a használhatósági határ fölé esnek, az ábrázolt adatok nem beválást mutatnak, hanem T-anomáliát. Aztán ahogy halad a hónap elõre, úgy szinesedik a térkép, a februárban mért és a februárra nyersen elõrejelzett adatok korrelációja alapján.

A meridionalitás vs zonalitás vita is közhely a Metnet-en. Szemléletmód kérdése, definiciókkal való játék, szõrszálhasogatás. Ha sok szinoptikai térképet átnézel, észre fogod venni, hogy tartós, mélyre nyúló teknõ az észak-atlanti térségben ritkaság. A leggyakrabban ott látjuk a többé-kevésbé fejlett azori AC-t az óceánon, tõle északra az izlandi ciklon(okk)al. Emiatt roppant ritka, hogy az óceánon a mi szélességünk környékén ne legyen legalább rövidebb szakasz nyugatias áramlás. Ennek hiánya tehát nem kritériuma a meridionális áramlási képnek. Az én olvasatomban a blokkoló kelet-európai AC, melynek nyugatról nekiszorulnak, északnak fordulnak az óceáni nyugatias áramlás izobárjai, bizony -legalábbis ránk nézve- meridionális helyzet. Az ok egyébként talán az észak-atlanti meleg tengeráramlásban keresendõ: ez nagy területen elég egységes hõmérsékletet teremt, a kis hõgradiens miatt nem tudnak az Izland környéki anyaciklonok mélyre nyúló teknõket kifejleszteni.
Zonalitás az én szememben akkor van, ha a nagyjából ny-k irányú izobárok mélyen benyúlnak a kontinens fölé, és pl. az óceán közepétõl a Kelet-Európai-síkságig tart a nyugatias áramlási vonal.
A hidegmag "északkeleti csücsökbe préselése" szerintem helytelen elképzelés. A hidegmagok ugyanis szubarktikus elhelyezkedésük folytán többnyire a sarkvidéki keleti szélrendszerben mozognak -nyugat felé. Az teljesen közönséges pl., hogy a grönlandi hideg "visszafelé", az észak-kanadai arktikus szigetvilág, ill. a Hudson-öböl irányába terjeszkedik.
A kanadai hidegmag és a csigagyár összefüggésébe is érdemes kissé mélyebben beleásni. Fejlett észak-amerikai hidegmag esetén egyrészt az amerikai kontinensen lesz nagy hõgradiens, stabil ciklonosodás és hidegleszakadás. Másrészt a hemiszférikus általános hõkontraszt is megnövekszik, gyorsul a jet, a nyugatias áramlási gyûrû. Ha ezután a Grönland-Kara-tenger régióban nincs számottevõ hidegdepó, úgy Európában a gyors polárfronti áramlás mély, gyorsan mozgó anyaciklonokat (viharciklon) generál, de a kis hõgradiens folytán nem lesz a környékünkön stabil teknõképzõdés, hidegleszakadás. Tehát, a kanadai hidegmaggal egyenrangú tényezõ az észak-eurázsiai hidegmag, és még az egész hemiszféra átlagos hõkontrasztja is számít. Nem olyan egyszerû dolgok ezek.

macitesi: A GFS igaz, hogy "ellát" jan. 20. utánra is, de mivel ez 240 órán is túl van, nagyon rosszul "lát" Amit 10 napnál, meg a fölött találsz, annyira bizonytalan, hogy kár komolyan venni.
És a téli zonalitás ritkán tart 10 napnál rövidebb ideig. A zonális fázis elején és közepén mindig "reménytelen" áramlási képeket látunk, melyek késõbb gyakran igen hirtelen válnak biztatóvá. Tehát, a jelenlegi elkeserítõ állapot egyáltalán nem jelenti, hogy pl. 2 hét múlva nem fogunk ki király makrofelállást. Továbbra is tartom, hogy nagy valószínûséggel ezúttal sem a tavasz elérkeztével, hanem csak átmeneti, télközi zonális idõszakkal van dolgunk. Véleményem az, hogy a hónap 3. dekádjában (de legkésõbb február legelején) fordul majd a kocka. Még ne búcsúztassuk a -10 fokokat!

Oké, köszi. De akkor ez a térkép tulajdonképp valamilyen idõszakra (gondolom, évekre) visszamenõleg egy statisztikai beválás alapján mutatja meg azt, hogy milyen lesz a februári elõrejelzés várható beválása, és nem azt, hogy enyhe lesz-e a február, vagy sem. Az általad nyers kimenetnek mondott térkép az, amit a modell vár az adott idõszakra. Csak azért kérdezem, mert te arra linkelted válaszként. Hogy aztán az a nyers használható, vagy sem, arról tényleg marha sokat lehetne vitatkozni. Én az utóbbi idõben határozott javulást látok, a tendenciákban nem téved nagyot, és nem csapong annyira, mint pl. 2-3 éve.

Igen, nagyjából errõl van szó.

Tehát az alapja az, hogy adott területre a múltban készült elõrejelzések mennyire váltak be, és ezek alapján a jelenben készülõ elõrejelzéseket valamiféleképpen indexálják "várható beválás", azaz "használhatóság" szempontjából? Bocs, ha értetlenkedek, de ezt a térképet még nem ismertem eddig.

Néha nekem is az az érzésem, hogy elég jól beválik a CFS (bár voltak emlékezetes bukták is a közelmúltban)
De itt nem hallgathatunk valami homályos összbenyomásra, mert könnyen érzékcsalódás áldozataivá válhatunk.
Az átlagemberek többsége a Dávid-naptárról is azt mondja, hogy kitûnõen megmondja, milyen lesz az idõ.
Itt igazi verifikálásra, komoly statisztikai összevetésekre volna szükség.
Illetve, nincs szükség ilyesmire, hiszen a CFS anomália-térképei, ahogy Nyuli már többször leírta, nem szó szoros értelmében vett prognózisok.

Elnézve a modell kimeneteket "nem jól áll a szénánk" tél szempontjából ez kétségtelen. Gyökeres átalakulás nem látszik legalább 20-ig a jelenlegi felállásban. Azt hiszem kijelenthetõ, hogy a következõ 7-10 nap nem a klasszikus télrõl fog szólni. A GFS ellát bõven 20-ika utáni idõben is, hatalmas bizonytalanság mellet ugyan de úgy tûnik egyenlõre a verkli folytatódik.
Ez a tél a tegnapi mai maximumokkal rá vert a tavalyira is azt hiszem.

"inkább meridionális maghelyzetet láttuk: atlanti teknõ, kelet-európai gerinc, fölöttünk "végtelenített" déli áramlás"

Ez miért meridionális maghelyzet? Az é-atlanti térségben vonulnak a ciklonok ny-k irányban, felsiklanak a tõlunk keletre levõ AC-re, ez szerintem zónális helyzet, függetlenül attól, hogy nálunk éppen déliesebb áramlásokat okoz, mert a ny-k futószalag tõlünk é-ra van.

"De a blocking-hajlam sem hiányzik, ahogy azt az elmúlt néhány hét megmutatta"
Szerintem a hajlam azt mutatta meg, hogy nagyon gyenge. 26-án tudott kialakulni a brit AC, 30-án már le is nyomta délre egy "közepesen erõs" ciklon, és már száguldott is tovább a zónalitás, tehát 4 teljes napig állt fenn a blokk. (Az más kérdés, hogy nálunk még az AC alatt pár napig kitartott a fagyos idõ) Pedig ugye pont abban reménykedtünk sokan, hogy az év vége meghozza a tartósabb átalakulást, hiszen "így szokott lenni", dehát ez idén úgy látszik, nem mûködik.
"A kelet-kanadai hideg óceánra folyása, ennek következtében a csigagyár élénk mûködése közhely"
Persze hogy az, tudom én is, hogy egy tényezõ a sok közül. Két dolog erõsíti most, az egyik, ami te is írtál, a grönlandi 1060-as Ac-k hiánya, amik kicsit szûrnék a ciklonokat, és hajlamosak lennének segíteni az azori Ac munkáját az észak felé terjedésben. A másikat is írtam már, É-Amerika felett is erõsebbek a ny-i áramlások, és ezek tartósan odapréselik a hidegmagot az Ék-i csücsökbe, ami miatt kevesebbszer szakad nyugatabbra is, hanem az egész Labradornál borul az óceánba. Eredménye a szokásosnál is erõsebb, és tartósabb csiga-gyártósor.
Másik reménysugarunk a k-eu-szibériai AC lehetne, de egyelõre az sem mutatja magát, fel sem tûnik a modelleken, ameddig azok ellátnak (lassan január vége). Így marad nekünk Hari Sh. legendás mondása, :-) egyelõre nem tudok másból "optimizmust meríteni"... :-)

Nem, amit én likneltem, az az elõrejelzett és tényleges adatok összevetésébõl és használhatósági indexébõl elõállított új anomáliatérkép.

"az elõrejelzett és tényleges adatokat folyamatosan összevetik és ebbõl alakul ki szépen lassan a tényleges anomália-térkép"
Tehát amit te linkeltél, az tulajdonképpen az elmúlt idõszak elõrejelzéseinek beválását mutatja adott területre?
Szerintem az utóbbi idõben jól teljesít a nyers térkép is. A két "fõ" évszakot, a telet, és a nyarat szoktam figyelni, az idei nyárat folyamatosan átlagosnál csapadékosabbnak, és átlagos hõmérsékletûnek adta, és az õsz-tél eddig eltelt része is úgy telt, ahogy jelezte. Sajnos a januárt is lassan behúzza, zónalitást mutatott hónapok óta, és egyre inkább úgy néz ki, úgy is lesz.

Annyiban finomítanám az általad leírtakat, hogy az idei téli félévben történt egy makrováltás: október második felében, majd végig novemberben a tavalyi télre jellemzõ, inkább meridionális maghelyzetet láttuk: atlanti teknõ, kelet-európai gerinc, fölöttünk "végtelenített" déli áramlás. Aztán december elején ez összeomlott, és helyt adott a zonális-félblocking helyzeteknek. December legvégén a zonalitás átmenetileg teljes blockingba fordult, és hideghullám alakult ki térségünkben. Most pedig visszatért a zonalitás (ill. félblokk) Erõs a zonális hajlam, ebben igazat adok. De a blocking-hajlam sem hiányzik, ahogy azt az elmúlt néhány hét megmutatta.
Azzal a megfigyeléssel is egyetértek, hogy magasabb szélességeken nem tud tartósan megmaradni a magas nyomás. Még a grönlandi AC is gyengélkedik, igaz, nem olyan mértékben, mint tavaly télen. Idén már volt néhány 1030, 1035 hepás értéke, sõt, a december végi hideghullámot megelõzõen láttam 1050 hepás értéket is a GFS térképein. A makrocirkuláció ennek ellenére "pozitív indexes" jellegû: északon gyenge a magasnyomás, délen meg "hiánycikk" a fejlett teknõ, mélyebb cikloncentrum. Ezen a télen még nem láttam 1000 hPa körüli, az alatti értéket az aneroid barométeremen (a legalacsonyabb érték talán 1003 hPa eddig) A légnyomás "jobb térfeles", azaz, általában 1013 és 1030 hPa között ingadozik már hosszú-hosszú ideje. Holott a tél a mélybe zuhanó légnyomások idõszaka is. Láttam már néhány telet, mikor az ideihez hasonlóan nem jelentkeztek igazi alacsony légnyomás-értékek, de ez a messze ritkább eset.
Feltehetõ, hogy éppen a gyakran pozitív indexértékekkel, szinoptikailag a térítõi AC öv túlfejlettségével, következésképp a mélyre nyúló teknõk hiányával, a gyors nyugat-keleti áthelyezõdésekkel hozható összefüggésbe a telünk eddigi gyenge produktuma. Hogy ennek a hemiszférikus berendezkedésnek mik az okai, annak taglalása messzire vezetne. Azért megemlítem, hogy még mindig napfoltmaximum-közeli idõszakban vagyunk, és az élénk naptevékenység bizonyítottan erõsíti a térítõi AC övet. A zord telek statisztikailag kimutathatóan a naptevékenységi minimumok környékén halmozódnak. Megjósolhatatlan, hogy ebben a magas indexértékû, "jobb térfeles" helyzetben lesz-e változás még a télen.
A kelet-kanadai hideg óceánra folyása, ennek következtében a csigagyár élénk mûködése közhely. Sokszor valóban így van (vagy inkább ez a látszat), de a dolog nem ennyire egyszerû. Ugyanis, ha sokat forgatod pl. a GFS térkép-archívumát, azt fogod látni, hogy a kanadai hidegmag szinte minden télen adott, és a térségünkben kifejezetten hideg teleken is gyakran fejlettebb, mint éppen most. Az élénk észak-atlanti ciklontevékenység is a telek többségében megfigyelhetõ. Ezen tényezõk térségünkre gyakorolt hatása nagyon különbözõ. Nemegyszer mély észak-atlanti ciklonok mellett is hideg az idõ nálunk, és ennek fordítottja sem kizárt. Az Észak-Atlantikum történései ugyan kiemelt jelentõséggel bírnak, de a teljes hemiszféra cirkulációs állapota (cirkulációs cellák fejlettsége, a jet sebessége, meanderezése, valamint a szibériai hidegtömeg fejlettsége) szintén befolyásolja térségünk telének jellegét.

Igen, ezert is volt nekem erthetetlen ez a nagy nepszerüseg, hiszen önmagaban a dolog semmit sem mond

Értem, akkor a szürke az ismeretlen terület. Végül is akkor nem sokat tudtunk meg ebbõl a térképbõl

Ez a térkép a nyers adatok kiértékelése után készül, amikoris egy algoritmussal megállapítják, hogy a nyers adat mennyire használható; ebbõl egy indexet készítenek. Ha a használhatósági index 0,3 alatt van, akkor nem készül anomalia-elõrejelzés, és az ilyen területek szürkék. Az egész dolog lényege igazából a reanalízis, az elõrejelzett és tényleges adatokat folyamatosan összevetik és ebbõl alakul ki szépen lassan a tényleges anomália-térkép. Elõre ebbõl nem készíthetõ, ezek az adatok csupán paraméterek sok-sok modellinputban. Nagyjából ennyi

Tudnád értelmezni ezt a térképet? Nálunk akkor milyen idõ várható?

Ez a nyers adatok terkepe, ami hasznalhatatlan, többször el lett mondva, le lett irva.

Link
Ezen mást mutat a CFS...

CFS február - hol enyhe?

"Ilyet jan. 10-én állítani, pláne a dec. végi -15 (-) fokok után, nagy merészség."
Nem vagyok én merész, sose' voltam, nem is állítom :-) Csak azt, hogy - nem vitatva, sõt maximálisan elismerve az általad leírtakat - ebben a téli félévben, (beleértve az õsz második felét is) alapvetõen zónális a cirkuláció "alaphajlama". Az északabbi szélességeken nem tud tartósabban megmaradni az AC, csak az orosz síkságon, de annak is inkább a déli felén. Nem mellesleg, ez igaz É-Amerikára is, mármint az erõs nyugati áramlás, Alaszkában jóval enyhébb az idõ a szokásosnál az óceáni fuvallatok miatt, és a nyugati-középsõ területeken kevesebb, és rövidebb hideg idõszakok vannak, mint pl. tavaly. Viszont USA É-keleti része, Kanada keleti része, és attól északra jóval hidegebb, folyamatosan -25, -30-as T850, és az ottani hideg dõl bele Labradornál az óceánba, találkozik a Mexikói öböl észak felé haladó enyheségével, és három mûszakban üzemel a pékség, készülnek a szorosan föltekert, méretes csigák. Szóval a "ciklikusság", és "így szokott lenni" meg "a múlt hónapban is így volt" ugyanolyan feltételezés, ugyanakkora beválási eséllyel, mintha azt mondom, hogy "láthatóen erõs, kitartó a jelenlegi trend, nincsenek elõjelei a megszûnésének, még folytatódhat jó ideig". Rögtön hozzá is teszem: igen - 2012 február, és igen - egyszer minden trendnek véget kell érnie, de még semmi támpontunk nincs arra, hogy ez mikor következhet be.
Ja igen, és a végsõ érv: a CFS is enyhe jan-febr.-t mutat! :-)

Azt, hogy 10 napon túl milyen felállás lesz, modellek alapján senki sem tudja megmondani. Így nem is citálok ide semmi modelleredményt január 3. dekádját illetõen.
Két támpontunk ellenben mégis van: az egyik, hogy a ciklikusság folytán a zonális idõszakot meridionális, azaz blocking idõszak szokta követni. Így volt ez decemberben, és feltehetõ, hogy januárban is így lesz. Annál is inkább, mivel sok tél távlatában kijelenthetõ: január második, ill. február elsõ felében sokkal nagyobb a blocking-hajlam, mint pl. decemberben. Ez klimatikus sajátosság. Ez utóbbi a második támpontunk.
Ettõl természetesen még megtörténhet, hogy speciel ezen a télen már nem áll fel tartós blocking, nem kapunk többször kemény hideget északról, északkeletrõl. Nem lehet kizárni, hogy zonális-félblocking szinoptikai képekkel, atlanti viharokkal, idõnként nagy enyheséggel, hidegebb idõszakokban gyenge éjszakai fagyokkal, napközbeni pluszfokokkal, záporokkal-hózáporokkal, néha talán látványhavazással telik ki ez a tél. De talán valamivel nagyobb a valószínûsége még egy kiadósabb blocking-idõszaknak január végén, illetve februárban.
Azt én is látom, hogy a jövõ hétvége elég vérszegény blocking-próbálkozása után valami "szupercsiga" alakul az észak-atlanti térségben. De ennek kimélyülése, méginkább térségünkre gyakorolt hatása véleményem szerint még nem lefutott dolog. Pl. 240 óránál mind a GFS, mind a PARA, mind a GEM mutat északkelet-európai blokk-AC-t, északkeletrõl térségünk fölé nyúló hidegnyelvet. Várjunk csak azzal a kijelentéssel, hogy ebben a szezonban már nemigen lesz sem észak-atlanti blokk, sem számottevõ északkeleti hidegáramlás. Ilyet jan. 10-én állítani, pláne a dec. végi -15 (-) fokok után, nagy merészség.

"egyáltalán nem mindegy a késõbbi történések szempontjából, hogy 960 hepás lesz-e a cikloncentrum Grönlandnál, vagy, pl., csak 980"

.... vagy eseleg 940, mint ahogy most mutogatják :-) Hát, elnézve az idei téli szezont, szerintem ponthogy édesmindegy. Utána úgyis jön a következõ, és a legcsekélyebb esélye sincs semmiféle blockingnak Izlandnál megkapaszkodni, a Labradornál folyamatosan képzõdõ ciklonok már nyomják is vissza délre a felterjeszkedni próbáló azori AC-t. Még Grönland felett sem tud megmaradni tartósan az 1030 feletti nyomás, nemhogy Izlandnál... Jobb teleken ehhez hasonló szituknál a labaradori ciklonokat a grönlandi jégmezõk 1050-1060-as AC-je legyengítette-szétcincálta- eltérítette, most pont fordítva van. Nem merek nagyon jósolgatni, de szerintem tartós atlanti blokk nem nagyon esélyes már ebben a szezonban, téli esélyeink csak egy skandi, vagy orosz Ac esetén lehetnének. De hát ott is "ezeréve" tart a Dny-i áramlás, nem tud lenyugodni, hogy a hómezõk kitermelhessék, ami a dolguk lenne. Persze még van közel két hónap, bármi lehet, reménykedjünk, mi mást tehetnénk...

Van valami abban, amit mondasz, de egy 200 órán túli felállás akkor sem készpénz, ha mostanában több futásban is egyetértés mutatkozik azt illetõen a modellek között. Fõleg az ilyen nagyon erõsen kimélyült cikloncentrumok kezelendõk gyanakvással. Sok szinoptikai térképet átnézve az a benyomásom támadt, hogy kezdetben gyakran nagyon karakteres alacsony ill. magasnyomású központokat vesz elõ a modell (különösen GEM hajlamos erre), a késõbbi futásokban aztán szelídít rajtuk.
És egyáltalán nem mindegy a késõbbi történések szempontjából, hogy 960 hepás lesz-e a cikloncentrum Grönlandnál, vagy, pl., csak 980.

Igen, ezt mondanám én is, ha nem több napja, több modell, több futása adná a 190 óránál kimélyülõ izlandi ciklont. De nem látok sehol ellenpéldát rá, így kénytelen vagyok azt gondolni, hogy egy könnyen elõrejelezhetõ helyzet felé sodródunk és nagyon valószínû az izlandi ciklon.
Az is lehet persze, hogy ez a látszólagos egyetértés valami közös módusú hiba miatt van, ami átveri a modelleket és a jelen helyzetet "könnyen elõrejelezhetõnek" veszik, miközben a valóságban a bizonytalanság éppoly nagy, mint bármikor máskor. Viszont ez csak halovány, hamis remény, mert nincs rá bizonyíték, de érv se nagyon.
Szóval egyelõre én hiszek a modelleknek és izlandi ciklonnal számolok január 20-ára... Nem veszem biztosra nyilván, de egyelõre keresem a jeleket az ellenkezõjére (indexek itt nem jöhetnek számításba, mert azok ezen elõrejelzések származtatott értékei).

A meridionálisba váltás (gyenge AC híd) igen-igen valószínû, mert azt mindegyik modell már 168 óránál adja. Hogy aztán 192 óra tájékán tényleg olyan rettentõen kimélyül az a ciklon Grönland térségében (hogy aztán Izland fölé helyezõdjön), arra nagy tétben nem fogadnék. 10 napos idõtávban egyelõre teljesen bizonytalan a jövõkép, de hát ez így is van rendjén. Valami makrováltás-féle, meridionálisra váltó makroszinoptikai kép viszont mindenképpen körvonalazódik jövõ hétvégére. Ennek tartóssága, ill. a váltást követõ nagytérségi folyamatok nézetem szerint most még teljesen nyitottak.

Érdekes, hogy egy gyenge AC-híd kialakulása után (190-228h) nagyon erõs izlandi ciklont jeleznek elõre a modellek, többé-kevésbé egyhangúlag. Fáklya: Link kisebb a szórás, mint "kellene". Belefutottunk egy könnyen elõrejelezhetõ szituációba?
Elõtte az AC-híd is szinte minden modellen megjelenik, ebbõl pedig mi egy kisebb északnyugati- északi hidegelárasztással számolhatunk, ez a 180-240h intervallumra lehet jellemzõ. Hogy utána az izlandi ciklon hogy befolyásol minket, azt nem tudom, de tuti nem tesz jót a január végi tél-esélyeknek.

Mindez úgy alakul ki, hogy a makrojelek kedvezõnek tûnnek nekünk: Észak-Amerikában gyengülnek a hidegelárasztások, csökken a NAO, csökken az AO, erõs sztratoszférikus melegedés van, jó a sarkvidéki jégkiterjedtség, stb.
Remélem még csavarnak a modellek néhányat a jövõképen

Valóban, egyelõre feltûnõen erõsek a nyugatias légmozgások, az észak-atlanti ciklontevékenység. Ez arra utal(hat), hogy még mindig igen jelentõs a hemiszférikus kõkontraszt. Nézzük csak az északi hemiszférát:

Link

Link

Látható, hogy jókora (de a tavaly télre általában jellemzõnél azért kisebb) hidegdepó van Észak-Amerika szubarktikus régiójában, és van ilyen Észak-Eurázsiában, illetve a csatolt jeges-tengeri területeken is. Az is világos, hogy ez utóbbi hidegraktárnak van expanziv hajlama délnyugat felé, éppen errõl árulkodik a szép "kék banán", melynek vége elérte a Kárpát-medence térségét.
Fentiek arra engednek következtetni, hogy a félteke téli hõkontrasztja még nincs kimerülve. (Végsõ soron ez nem csoda, hiszen még csak január eleje van. Tél végén -február közepétõl- a hemiszférikus hõkontraszt sokszor nagyon lecsökken, hisz az északi tájak már nem hûlnek tovább, a délebbiek pedig már lehûltek. Ilyenkor gyakori az északkeleti block-anticiklon, mely csendes, mérsékelten hideg, száraz idõjárást okoz nálunk -azonban északon már semmi sem bír "mozgolódni", "kifogyott a tél szuflája")
Jelen pillanatban azt az állapotot látjuk, amikor az eurázsiai hidegraktár átmenetileg kiürült -tekintve a nálunk is tapasztalható meridionalitást, ami az észak-déli hõcserét lehetõvé tette. A hõkontraszt a környezetünkben lecsökkent, nálunk zonális szak következik. Észak-Amerikában ellenben egy ideje nem volt hidegleszakadás, nem csoda, hogy összegyûlt ott a hideg a szubarktikus régióban.
Ahogy már megírtam, az eurázsiai és észak-amerikai hidegdepók és leszakadások reciprok (libikóka) viszonyban állnak egymással, és bármelyikben akkor szeret leszakadni a hideg, amikor a másik meridionális szak végére jutott.
De, úgy látszik, most az eurázsiai hidegraktár is akcióképes. A küszöbön álló zonalitás ezt fogja megerõsíteni. A hemiszférikus nyugatias áramlások pedig január második felére törvényszerûen gyengülnek. Nagyon kíváncsi vagyok ezek után a következõ hidegleszakadásunk idejére, és mértékére.

Február 15.-ig minden bizonnyal lesz még erõs hidebetörés, statisztikailag is január 20.-a környéke az év leghidegebb napjai. Tavaly is ekkor volt egy kemény pár napos hideg, egyelõre azonban hideg és melegfrontok váltakozása a legjellemzõbb, idõszakos átvonuló csapadékkal vegyes csapadékkal. A mediterrán térség üres lesz vagy nem túl fejlett medi kialakulhat, de az áramlási viszonyok miatt semmiképp sem felkanyarodó hanem délkeletre sodródó rendszerekrõl lehet szó 17-20,a környéke az a legkorábbi idõszak amikor meridionálissá válhat a térségünkben a légáramlás, azaz vagy déli vagy északi függõen attól, hogy a teknõ melyik oldalára kerülünk. 1% alatti megoldások variációkkal továbbra is fölösleges foglalkozni.....

Egyetértek azokkal a kollégákkal, akik szép epizódo(ka)t várnak az idei tél második felére.
Ezzel kapcsolatban néhány kötetlen, meglehet, kissé csapongó gondolat:
Igazi, zimankós, tartósan nagyfagyos, nagyhavas tél (mogul tél, ejj, de jól hangzik!) már csak a szinte végig enyhe december miatt sem lehet az idén. A nagy tél rendszerint viszonylag korán (december elején, közepén) már elkezdõdik. Ilyen telet, tekintve a tavalyi rekordenyhe telünket, nemigen feltételezhettünk. Az látszik megvalósulni, amit jó ideje mondogatok: komisz enyhe telek után rendszerint a következõ tél is átlagosnál magasabb középhõmérsékletû, de a pozitív anomália általában jóval kisebb, mint a megelõzõ, rendkívül enyhe télé volt.
A tél viszont lehet enyhén pozitív anomáliás vagy átlagos úgy is, hogy a december vastag enyheséggel járt, január-február azonban igazi hidegeket hozott. Erre több példánk is van a múltból: 1979/80, 1996/97 jut közülük hirtelen az eszembe. A viszonylag késõn kezdõdõ hideg, havas idõ teleinknek egyik típusos forgatókönyve. Ez a forgatókönyv, vagyis az ünnepek tájékán elõálló elsõ komolyabb hideghullám arra figyelmeztet, hogy az idõjárásunkra hatással bíró hidegdepók fejlõdõképesek, regeneráció-képesek, és a hideg légtömegeknek hajlamuk van a felénk való terjeszkedésre. Ha a hidegraktárak felépülése normális, akkor legkésõbb a téli napforduló környékére az esetek túlnyomó többségében már kapunk legalább egy "bepróbálkozó" hideghullámot.
Az igazi komisz, tartós enyheséggel járó telekre éppen az jellemzõ, hogy december végére, január elejére se tud kiépülni a közelünkben olyan hidegdepó, melybõl számottevõ hidegelárasztást kaphatnánk. Ezt a szomorú helyzetet ezen a télen már "megúsztuk" a karácsony utáni mínusz huszasokkal.
A fejlõdõképes hidegdepók január második felére, február elejére még a mostaninál is fejlettebbek lesznek, a hemiszférikus nyugati áramlási szalag pedig törvényszerûen lelassul a tél második felére.
Ezek a változások a hidegleszakadások kifejlõdését megkönnyítik. Sok év távlatában megfigyelhetõ, hogy a tél második felében a szinoptikai ciklusok zonális szakasza rövidül, a meridionális ellenben hosszabbá válik. Még a hidegebb fajta teleken is az volt általában a helyzet, hogy a decemberi, január eleji hideg idõszakok viszonylag rövidek voltak, a zonalitás könnyen visszatért. Január második fele, és február ezzel szemben gyakran tartós blockingot, huzamos havas, fagyos idõt hozott.
Azt is figyelembe vehetjük, hogy idén már õsszel az átlagnál lényegesen nagyobb hófedettség alakult ki Észak-Eurázsiában. Ez nem jár ugyan automatikusan együtt az északkeleti hidegfelhalmozódással, de annak valószínûségét mindenképp növeli.
Tekintetbe a fenti tényeket, január második felére és februárra tartósabb hideget valószínûsítek. Mindenképp sokkalta nagyobbnak látom ennek valószínûségét, mint hogy mindvégig enyhe, nyugati, északnyugati irányítású legyen a telünk második félideje. A jelenleg még tartó hideg idõszak lezárultával legnagyobb valószínûsége egy 10 napos-2 hetes zonális idõszaknak van, majd visszatérõ blockingnak. Ez utóbbiból persze lehet igazán zord idõszak, meg mérsékeltebben hideg, de téli idõszak is. Az összképet tekintve egészen durva hideg se kizárt még januárban -véleményem szerint.
Mindenesetre, ha a küszöbön álló zonális epizód után feláll a blocking, az feltehetõleg hosszasabb lesz annál, mint amit most az ünnepekben tapasztaltunk.

Ugyanezt szerettem volna írni de te jobban megfogalmaztad.
Köszönöm.

Javítás: 2012. február 20. elõtt erõteljes enyhülés és olvadás kezdõdött, a hónap legvégén már 15 fok körül volt napközben. Emlékszem az erõteljes olvadásra pár nappal Valentin-nap után.

A kettõ között van az igazság.
Azaz mogul-tél ebbõl már nem lehet, ám anélkül is lehet egy kõkemény téli idõszak, akár több hétre is.
Legékesebb példa erre a nem is oly régi 2011/12-es tél, a télmentes december illetve a lagymatag január elsõ fele után se látszott, hogy milyen bitang erõs lesz február, január végén kezdõdött és kitartott február végéig a kõkemény tél.
Avagy fordítva a 2001/2002-es tél, extrém erõsen kezdõdött, aztán január közepétõl a visszaesés nélküli kitavaszodás indult el.

Majdnem minden lehet kétségkívül. De olyan éveket hoztál példának melyek legendás téli félévek voltak. Erre írtam, hogy elkéstünk. Lehet ma 5.-e van de a következõ tíz napban nem látszik országos hóhelyzet és akkor már 15.-e lesz. Ettõl még lehet hatalmas havazás országosan is persze. De ezeket ne kavarjuk a már említett rendkívüli telelinkel. Szokták mondani egy fecske nem csinál nyarat és ez igaz is.

Most hogy érted hogy elkéstünk? Nem arra a tartós hidegre értem én amely azokon a teleken volt jellemzõ.A blocking helyzetek miatt idén benne lehet egy kemény hóhelyzet még a pakliban és azzal Január 5-én abszolút nem vagyunk elkésve.Idén is lehet hatalmas hóhelyzet még persze erre kisebb az esély mert nagyon ritka,de mondom 2003 már nagyon rég volt meg 1999 is na meg 87 aztán még régebben,de ez nem garancia rá hogy idén is lesz rendkívüli hóhelyzet,de egyre csak közelebb és közelebb leszünk hozzá!

2002/2003 tél már nem lesz se 86-os és társai. Ugyanis ahhoz már elkéstünk. Országos havazás pedig ezektõl függetlenül volt már és persze még április 15-ig lehet is. Ha a január átlagos hõmérsékletû lenne már nagy eredmény. A február hozhat kifejezetten téli napokat, emlékezetes is lehet de a telet egybe nézve most a tavalyinál hidegebb de az átlagosnál enyhébbnek áll a zászló. Nem, hogy még egy emlékezetes, legendás havas hideg tél legyen belõle. A napállás a hónap végétõl már érezhetõ, hosszabb nappalok, ergo hidegebb és hidegebb levegõnek kell érkeznie az igazi zord napokhoz ahogy megyünk kifele a télbõl, már pedig jövõ hét végétõl elindulunk kifelé.

Nemrég írtam egy latolgatást,de most újból nekiugrok.Egyre biztosabb az hogy az Atlanti-óceánon valahol,valamilyen formában blocking fog kialakulni amely elõfordulhat hogy egy hídként északkelet felé benyúlik majd Skandinávia fölé is amelybõl akár Voejkov-tengely is kialakulhat,de a Briteknél is magasabbra szór a fáklya és Izlandnál is így azt hogy milyen formában valósul meg ez az egész ezt most lehetetlen megmondani,de azért nézzük sorban a nyomásfáklyákat na és persze NAO és AO indexeket!

NAO:Link
AO:Link
Atlanti-óceán középsõ térsége:Link
Nagy-Britannia és Izland között:Link
Izland középsõ része felett:Link
London:Link
Stockholm:Link
Helsinki:Link
Oslo:Link
Budapest T850Hpa fáklya és 2m hõmérséklet fáklya:Link

Ezeket végignézve nagyjából összelehet rakni a képet.Itt a Voejkov-tengelytõl az óceánt keresztül szelõ Ac-hídig bármit el lehet képzelni,de szinte mindenhová egyre magasabbra és egyre stabilabban törnek a tagok.Nem tudom milyen formában lesz magasnyomás,de hatalmas területeket érinthet majd amely inkább Voejkov-tengelyre hajaz.Az hogy megvalósul-e közel sem biztos,hiszen nagyon messze van még és a zonalitás sem kezdõdött még el.Az esélyek napról napra egyre jobbak és a mai friss hõmérsékleti fáklya Budapestre már teljesen jónak néz ki,az átlag pedig a vége felé már -5 fokon fut,de jó néhány tag -10 fokon is köztük a fõfutással és a controll futással.Az átrendezõdés folyamata a hónap közepén megkezdõdhet és 16-17-tõl már lassú lehûlés kezdõdhet.Azt gondolom hogy az idei télen a gyorsan visszatérõ blocking helyzetek megteremthetnek akár egy olyan helyzetet amelyre sok éve nem volt példa és ha azt vesszük alapon hogy 10 évente 1-2-szer elõfordul komoly,nagy havazás Magyarországon akkor 2003 óta több mint 10 év telt el és bizony egyre csak közelebb fogunk kerülni egy újabb rendkívüli (mediterrán ciklonos)havazáshoz!

Neked is BÚÉK (régi projektünk azóta merre haladt?)!

A kibocsátott láva mennyisége a vulkáni mûködés egyik fõ paramétere, ez igaz.
Ellenben az idõjárási viszonyok megváltoztatásához a vulkáni aeroszolok sztratoszférába jutása szükséges.
Errõl szólt itt a téma, ahogy a 70319-ben is a kénhidrogén kiokádását emlegetted.

Összegzésül, amíg a hasadékvulkáni mûködés dûlõre nem jut, addig csak lehetõségként kell tekinteni rá.

Kedves régi ismerõsöm!
BÚÉK!
A vulkánkitörés nagyságát a láva mennyiségére értettem, általában - tudomásom szerint - ez jelenti a primer rangsort.
Az SOx emissziót, mint T2 hûtõhatást említettem.
Bocs, ha félreérthetõen fogalmaztam.
Az emisszió most is folyamatos.
Mint tudjuk, a legdirektebb és azonnali hatással a vulkáni hamu kibocsátás jár, ez, addig, amíg a Bardarbunga el nem durran (ha és egyáltalán), nem valószínû.

Kedves régi ismerõsöm,

Az izlandi vulkánaktivitás SO2-emisszója 4-5 millió tonna körül járhat szeptemberi indulása óta.
Az 1783-as Laki-kitörés, ami jelentõs hatást gyakorolt az idõjárására (is), 122 millió tonnányi SO2-emisszót produkált, a kisebb hatást gyakorló 1991-es Pinatubo 20 millió tonna körülit, ráadásul a sztratoszférába jutásban is jócskán elmarad az idei mûködés.
Azaz nagyságrendi különbségek állnak még fenn.

Volt munkatársad.

Ha a modellek beleállnak a keményvonalas NY-K áramlásban száz órákon át képesek azt mutogatni.
Viszont tél szempontjából a jó jelek ellenére (NAO,AO,Golf áramlat,vulkán) a globál modellek makacsul az enyheség felé húznak szombattól legalább 20-23-ig. Abban igazat adok Szibériának és reális várakozásnak tartom, hogy csak 20. körül de inkább utána lehet érdemi változás a tél irányában.(LESZÁMÍTVA AZ ELÕTTÜNK ÁLLÓ PÁRNAPOT)

Szép estét kívánok! Nem tudom, Mika János honnan vette adatainak forrását. Hari sheldon 70036. számú hozzászólása alapján a wundergroud.com-on egészen mást állítanak: a vulkáni aeroszollal borított területeken jelentõs hõmérséklet-csökkenést tapasztaltak a nagyobb vulkanikus tevékenységek idején, nem sokkal azután - itt természetesen azokat a tûzhányókat elemezték, amelyek aeroszofelhõje 20 kilométer fölé jutott, s ilyenképp egyszer vagy többször körbejárták bolygónkat. Közöttük említik az El Chichón-t és a Mount Pinatubót is.
Ugyanakkor az is megjegyzendõ, miszerint az izlandi tûzhányó aeroszolfelhõje - eddigi tevékenységét véve figyelembe - távol áll attól, hogy a sztratoszférába feljusson. (Az ugyancsak izlandi Ejjafjatlajökuty - ezt a nevet fonetikusan írtam, ahogyan a helybéliek kiejtik - is jobbára csak a légiközleedést zavarta, száraz és nedves úton történõ gyors kimosódása miatt nem volt hatással a nagytérségû légköri folyamatokra.)

Így van, már a UK Met Office is rámutatott erre a tényre, mint befolyásoló tényezõ.

Olvass utána az elmúlt 150 év legnagyobb izlandi vulkánkitörésének:
Link
Máshol is vannak érdekes tények, adatok.
Szóval, csak nem alábecsülni!!!
Öt hónapja okádja a kénhidrogént...

Mika János jegyzetében (Éghajlatváltozás, hatások, válaszadás) olvastam, hogy az El Chichon 1982-es és a Mt. Pinatubo 1991-es kitörésétõl vártak nagyobb aeroszol-kibocsátást és egyben T-csökkenést, de végül a vártnál csak jóval kisebb mértékben csökkent a T, 0,2 fok C-szal, átmenetileg.

Nagyon kemény vulkánkitörés kell az idõjárás megváltozásához, legutóbb az 1981.-es mount st helens kitörése volt, átmenti globális hõcsökkenést okozhat, nagyobbat a Krakatau, ahol 1,5 km3 anyag került a légkörbe, ilyen nagy kitörések mostanában nem voltak.