Csillagászat és űrkutatás

Mega tűzgömb Namíbiában
2025. május 30.

Ide is bemásolom, így ha valakinek lesz ideje elolvasni, akár át is élheti gondolatban.

Namíbiában májusban későőszi idő van, azaz száraz évszak. Napközben erősen tűz a nap és pillanatok alatt le lehet égni, ám ennek ellenére hideg keleti szél süvít át a szavannán. A napsugárzás erős és rendkívül kontrasztos a mélykék égbolt alatt.

Ahogy a Nap szokatlan módon északról megy nyugat felé, úgy csillapodik lassan a szél és kezd mélyzuhanásba a hőmérséklet.

Besötétedik pillanatok alatt és a derült égbolton annyi a csillag, hogy meg se lehet számolni őket. A déli féltekés Tejút ordít, a Magellán felhők hömpölyögnek a kis holdsarló ellenére.

Az asztrofotósok aktiválják a távcsöves rendszerüket, míg a többiek készülődnek helyet keresni az asztrotájképekhez. Az észlelőteraszon kis fotós rendszerekkel lázasan próbálkoznak különböző kompozíciókat, hogy mire lenyugszik a Hold, addigra majd lehet indítani ezeket a teleobjektíves asztrofotós szetteket.

Meglehetősen sötét van és hiába a holdsarló, ami árnyékot vet. Ilyenkor halvány, vörös fejlámpa fényében dolgozik az ember... épphogy látván valamit.

A vaksötét táj felett kattognak a timelapse rendszerek és egyszercsak nappali világosság ragyogja be a tájat. Hirtelen az ember szeme nem is tud reagálni a fényviszonyokhoz.

A tájat egy óriási, teliholdfényességű tűzgömb, úgynezett bolida ragyogta be, melyet még volt idő megfigyelni, annyi ideig látszódott.

A tűzgömb eltűnése után jött az igazi izgalom... a robbanás hangja, mely miatt a nagy kiabálást hirtelen a néma csend és a hallgatózás vette át.

Kb. egy perc után jött a tűzgömb mély morajló, ropogó hangja ami egyértelműen jelezte, hogy ez bizony földetért!!! Valahol Namíbiában, ott talán a Gamsberg környékén... leeshetett egy meteorit!!!

A felvétel egy timelapse sorozat része, ahol a normál fotókon sötét a táj és szép csillagos az égbolt. Az ilyen timelapse sorozatok készülhetnek úgy is, mint ahogy a kép,, tehát sorozatfelvétel, reteszelt távkioldóval. Ebben az esetben a 11mm-es nagylátószög mellé 30sec, ISO6400, f2.8 párosult.

Meg kell hagyni, ez volt életem második nagy tűzgömbje. A zselici 2018-asnál pont odanéztem, de az allsky kamerán lett csak meg. Ez meg belehullott a timelapsébe, és erre meg volt idő felkapni a fejem.

Tegnap este  megkukkantottam a C/2025 A6 (Lemmon) és a C/2025 R2 (SWAN) üstököst is a Seestar-ral. A Lemmon-nal eléggé szenvedett, talán a fényszennyezés miatt, de valószínűleg maradt valami szmötyi is a horizont közelében, majdnem 1 óra alatt csak 14 percnyi anyagot sikerült neki rögzítenie, aztán annak a felét még kiszűrtem utólag. Mondjuk kicsit későn is értem ki, már 8 óra körül, jobb lett volna fél órával hamarabb kezdeni, amikor még magasabban volt kicsit. Szerencse, hogy ilyen szép fényes, így azért sikerült így is értékelhető képet összefűzni, szépen látszik a vastag por- és a vékonyabb gázcsóva is. Terveztem kimenni hajnalban is, de akkorra sajnos befelhősödött már. A SWAN már jobban ment, ott 39 perc alatt 22 percnyi anyagot mentett, bár abból is szűrtem ki egy keveset, így végül kb. 15 percnyi lett összefűzve.

Én is megpróbálkoztam a Lemmon üstökössel. 10x50-es binoklival észrevehető volt. Óbudáról, a Flórián térről fotóztam, erősen fényszennyezett környékről, bár szerencsére nyugat felé kifelé nézünk a városból, így az nem a legrosszabb irány. Állókamerával próbálkoztam, 200 mm-es teleobjektívvel, ISO 1600 mellett 2,5 s-os expozíciókkal. 50 képből 12-t volt hajlandó a Siril stack-elni, nem tudom, a többit miért nem - ez akkor összesen teljes 30 másodperces expozíciós idő, hűha :-) Ezt tudtam kihozni belőle. Sajnos volt az érzékelőn por is és flat nem készült, úgyhogy látszik a nyoma. Mindenesetre láttam, sikerült lefényképezni is és ha jól számolom, ez életem eddigi 21. üstököse.

A C/2025 A6 (Lemmon) üstökös ma hajnalban, már sima fotón is egész jól kezd látszani, pici csóvával.