Metnet hírek

Otilie és Zorbas: két trópusi ciklon egymás után a Földközi-tengeren

Érdekességek - Publikálva: 2018-10-04 22:52

Az elmúlt évek alapján azon már szinte meg sem lepődünk, ha az őszi hónapokban, amikor már kezdenek beindulni a mediterrán ciklonok, de még kellően meleg (20-27 °C-os) a tenger, egy-egy szubtrópusi vagy trópusi ciklon is megjelenik a Földközi-tenger felett. Az azonban már viszonylag ritka, amikor egy éven belül két jól fejlett trópusi ciklon is kialakul, hát még az, hogy 1 hét különbséggel! 2018-ban viszont így történt. Hogy egészen pontosan hogyan, az a cikkből kiderül!

Otilie

 

Az első ciklon rögtön egy különleges példány volt, ugyanis nem a megszokott mérsékelt övi - szubtrópusi - trópusi átalakulási folyamatot járta végig. Hanem már eleve egy frontmentes, tartós mélykonvekcióval rendelkező ciklonális mezőként jött lére szeptember 19-ére virradóan, akár a hagyományos trópusi ciklonok - melyek a trópusi óceánok meleg vize felett alakulnak ki zivatarrendszerek forgásba jövésével. A ciklongenezis a Tirrén-tengeren történt, ahol a vízhőmérséklet még 26 °C körül alakult, tehát ez is támogatta a klasszikus kialakulási módot. Az újdonsült Otilie ciklon a későbbiekben is tartotta magát a klasszikussághoz, és fokozatosan szerveződve másnapra már határozottabb örvénylésbe jött, a zivatarok pedig elkezdtek spirális karokba rendeződni körülötte. Mindeközben pedig a magasban egyre határozottabb szétáramlás (divergencia) alakult ki felette - melyet a kifelé áramló fátyolfelhőzet "festett meg" -, ami szintén a hagyományos trópusi ciklonok ismertetőjegye szokott lenni. Bár a késő délelőtti műholdas szélmérések alapján a ciklon szélmezeje még kissé elliptikus volt, a műholdképek alapján estére jóval körszimmetrikusabbá vált, így akkortól már valódi trópusi depressziónak lehetett tekinteni a rendszert.

Az Otilie ciklon szeptember 19-én 13:10-kor és 20-án 12:30-kor. 19-én az alacsonyszintű felhősávok már kirajzolták a jelen lévő gyenge ciklonális mezőt (piros nyilak). Másnapra teljesen zárt, ugyanakkor még kissé elliptikus cirkulációt alakított ki a ciklon, körülötte spirálisan felcsavarodó csapadéksávokkal. Emellett a magasban egyre határozottabb divergencia volt jelen felette, amit jók mutatott a fátyolfelhők nyíródásának iránya (fekete nyilak).
Forrás: Kachelmannwetter

 

Otilie 21-én folytatta lassú, de fokozatos szerveződését. A reggeli órákra egy kiterjedt zivatartömb fejlődött ki az északkeleti oldalán, mely napközben több órán keresztül életben volt. Habár a ciklonhoz kapcsolódó alacsonyszintű örvény mindvégig ennek délnyugati szélén maradt, középszinten kialakult egy örvény a zivatartömb közepén is, felette pedig az előző napinál is határozottabbá vált a magassági divergencia. Délután végül legyengült és szétesett a zivatartömb, de naplemente előtt határozott mélykonvekció kezdődött immár az alacsonyszintű központhoz közelebb. Estére egy, a korábbinál szervezettebb és koncentráltabb zivatartömb jött létre, ami szintén tartósan életben maradt, és eközben -60, -65 °C-os felhőtetőket, vagyis meglehetősen erős konvekciót produkált. Ennek köszönhetően a ciklon éjfélre trópusi viharrá erősödött.

Az Otilie ciklon szeptember 21-én 13:15-kor és 23:50-kor. A nap első felében egy tartósnak bizonyuló zivatartömb alakult ki az alacsonyszintű központtól (piros görbék) északkeletre, amit jól fejlett magassági szétáramlás (fekete nyilak) jellemzett, és a déli órákban a központjában középmagas szinten is meg lehetett figyelni egy örvényt a műholdkép-animációkon (zöld kör). Este egy koncentrált, szimmetrikus zivatartömböt alakított ki a trópusi viharrá erősödő ciklon, a keleti oldalán spirális csapadékkarokkal (szaggatott vonalak), mely ugyan még mindig az alacsonyszintű központtól északkeletre, de már ahhoz jóval közelebb helyezkedett el.
Forrás: Kachelmannwetter

 

Az éjszaka második felében Otilie kölcsönhatásba került az időközben Közép-Európát elérő - és a nyári időnek hazánkban is végérvényesen véget vető - hidegfront áramlási rendszerével. Ennek köszönhetően egyrészt az előző két napi egy helyben ácsorgás után megindult dél felé, másrészt pedig a front előterében szárazabb levegő és egyre erősebb magassági szél érte el a ciklont. Ezért az éjszaka második felében megállt az erősödése, majd reggeltől már lassacskán gyengülni kezdett. A konvekció egyúttal a ciklon nyugati, délnyugati oldalára helyeződött át, de - egy hajnali átmeneti gyengüléstől eltekintve - 22-én estig még erős maradt, a déli, délutáni órákban -70 °C körüli hőmérsékletű felhőtetők is előfordultak. És bár maga a ciklon nem ért partot, mivel a központja mindvégig a víz felett maradt, ezek az intenzív csapadékmezők érintették Tunézia északkeleti csücskét. Az esti órákban végül az akkor már túl erőssé váló magassági szél hatására a zivatarok eltávolodtak a ciklon központjától és legyengültek, így Otilie másnap reggelre elvesztette trópusi tulajdonságait.

Az Otilie ciklon szeptember 22-én 12:50-kor és 15:10-kor. A ciklon napközben még tartós és intenzív konvekciót produkált Tunézia északkeleti partvidékén, helyenként kiadós esőzésekkel. A fokozatosan erősödő, de kezdetben még divergens magassági szél eleinte csak ezek ülőjét, majd este már magukat a zivatarokat is elsodorta délnyugat felé.
Forrás: Kachelmannwetter

 

Tekintve, hogy a ciklon végig a víz felett maradt, az erőssége viszonylag nehezen volt becsülhető. Az ASCAT-A és -B műholdas szenzorok által mért széladatok ugyan elérhetőek voltak, de ezek 12-24 óránként érintették csak a ciklont, és éppen a legerősebb időszakban nem volt mérés. De a kevés adat nem volt azért haszontalan, hiszen ez volt az egyetlen forrás, ami konkrétan alátámasztotta, hogy Otilie valóban elérte a trópusi vihar erősséget - vagyis a szélsebesség meghaladta benne a 65 km/h-t. 22-én délelőtt ugyanis a tunéziai partok közelében a mérés mutatott egy 75 km/h-s (40 csomó) szélzászlót. Mivel előző este, a ciklon erősödésének idején a két szenzor egymás utáni mérései alapján a ciklonban 1 óra alatt 45 km/h-ról (25 csomó) 55 km/h-ra (30 csomó) növekedett a szélsebesség, így valószínűsíthető, hogy a ciklon már éjfél körül elérte a 75 km/h körüli erősséget, és ezután ezt délelőttig megtartotta. Mindemellett az egymást követő mérések által jól végigkövethető volt a ciklon cirkulációjának fokozatos fejlődése, erősödése is.
A szárazföldön Szardínia keleti felén 20-án és 21-én is 40-45 km/h körül alakult a legnagyobb szélerősség, ami egybecsengett az akkori műholdas mérésekkel. Tunéziában azonban a mérési hálózatnál már csak a működő állomások adattovábbítása volt ritkásabb, így igencsak hiányos adatsorok álltak rendelkezésre. És bár a legerősebb átlagszél ezeken a helyeken is csak 30-40 km/h közötti volt, Nabeul település jelentett trópusi vihar erősségű, 67 km/h-s széllökést 22-én este. Ez a város pedig azzal is kitűnt, hogy itt 205 mm csapadék hullott aznap, villámárvizet is okozva. Ráadásul a ciklon külső csapadéksávjaiból itt már 19-én és 20-án leesett 70 mm csapadék, így a ciklon 275 mm-rel zárt. A környéken még előfordultak 100 mm körüli csapadékösszegek, a távolabb eső részeken azonban már lényegesen kevesebb eső esett.
Otilie legnehezebben becsülhető paramétere a központi légnyomás volt, mivel partot érés híján erre vonatkozólag semmiféle konkrét adat nem állt rendelkezésre. Az egyetlen érdemi mérés azon a hajón történt, ami még ifjú trópusi depresszió korában, 21-én reggel haladt el közvetlenül ciklon mellett, és 1007,6 hPa-os órás minimumot jelentett. Emellett 22-én délelőtt volt még néhány hajóról származó adat, de azok a központtól távolabb, illetve délután Pantelleria szigete mellett haladt el a már gyengülő ciklon. A két nap mérései között viszonylag nagy különbség adódott, melyet a szélsebesség adatok nem tettek indokolttá. Minderre a magyarázatot az adhatja, hogy a hidegfront előterében a térségben erősödő anticiklonális hatás jelentkezett, így a ciklon központjában feltételezhetően már alig csökkent a légnyomás a 21-ei mérés után, a környezetében viszont megemelkedett, és ez növelte meg a nyomási gradienst (ebből következőleg pedig hozzájárult a szélerősödéshez is).

 

Az ASCAT szenzorok által mért széladatok (csomóban):

Forrás: NOAA

 

Néhány 22-ei tunéziai csapadékösszeg adat:

 

Hely Csapadékösszeg
Nabeul 205,0 mm
Enfidha 123,8 mm
Monastir-Skanes 34,6 mm
Kairouan 26,1 mm
Sidi Bouzid 15,8 mm
Zaghouan 9,0 mm
Tunis 6,0 mm
Sfax El-Maou 4,4 mm
Mahdia 2,8 mm

 

Forrás: Ogimet

 

A BAREU51 azonosítójú hajó óránkénti légnyomás adatai 21-én reggel (a méréseket jelző karikáknál jobbra fent látható a mért légnyomás-értékek utolsó három számjegye egy tizedes jeggyel, tehát pl. 105 = 1010,5 hPa, 095 = 1009,5 hPa, stb.):

Forrás: Meteocentre

 

Az Otilie ciklon erőssége:

Műholdkép-animációk a ciklonról:

 

 

 

Zorbas

 

Az Otilie ciklon maradványa néhány napig még eltengődött a Földközi-tenger déli részén, Líbia északi partjaitól nem messze, olykor-olykor rövid életű zivatarokat produkálva. Mindeközben Közép-Európát egy újabb és az előzőnél erősebb hidegfront érte el 24-én, mely mögött gyorsan egy erős anticiklon húzódott a térség fölé. Ennek keleti peremén a hideg légtömeg lecsorgott a Földközi-tenger keleti-középső része fölé is, és ott a meleg tengervízzel kölcsönhatva - Otilie maradványát is magába olvasztva - 25-én és 26-án kiterjedt zivatarokat okozott a líbiai partok közelében. 26-án pedig egy magassági hidegörvény is leszakadt a tenger középső medencéjében, ami másnap egy mérsékelt övi ciklont generált a Szidra-öbölben Líbia partjainál. A légköri feltételek kezdetben igencsak kedvezőek voltak számára, ráadásul a meleg, 26-27  C-os tenger plusz energiát biztosított, így a ciklon rendkívül gyorsan kimélyült. Eközben megtörtént a ciklon okkludációja is, és a leszakadni készülő okklúziós fej mentén egyre szervezettebb konvekció zajlott.

A Zorbas ciklon szeptember 27-én 15:30-kor és 28-án 00:00-kor. A frissen kialakult ciklon ekkor még mérsékelt övi volt, de éjszakára a központjában már erősebb és szervezett konvekciót alakított ki (illetve hevesebb zivatarok a hidegfrontja mentén is előfordultak).
Forrás: Kachelmannwetter

 

28-án reggelre teljesen megtörtént a leszakadás, és ezzel együtt a korábbi frontok gyors feloszlása is megkezdődött. Mindeközben a ciklon központjában egyre szervezettebb, spirálisan felcsavarodó konvektív tömbök alakultak ki. Ezen folyamatok együttesen azt eredményezték, hogy a néhány média - majd utólag a német meteorológiai intézet - által Zorbas névre keresztelt ciklon szubtrópusivá alakult. Ez viszont a szokásosnak megfelelően együtt járt a ciklon átmeneti gyengülésével, melyet a környező hajós mérések is igazoltak. A déli órákban rövid időre a konvekció is gyengült, a délután második felében viszont újabb zivatarok fejlődtek ki, melyek már közelebb helyezkedtek el a ciklon központjához, és szervezettebbnek bizonyultak. Zorbas késő estétől már szervezett mélykonvekciót produkált, ami immár teljesen körülölelte a központját. Emellett pedig a korábbi mérsékelt övi és szubtrópusi állapotában felette még jelen lévő magassági ciklon kisebb (hideg-)örvényekre esett szét, amik együttesen jelentős magassági divergenciát alakítottak ki a ciklon felett - különösen a tőle nyugatra és északkeletre elhelyezkedő örvény a ciklon északi oldalán. Mindez ahhoz vezetett, hogy Zorbas éjfélre trópusi ciklonná alakult, és mivel a még 25 °C körüli vízhőmérséklet biztosította, hogy  a az erős konvekció tartósan fennmaradhasson, ezért újra erősödni kezdett.

A Zorbas ciklon szeptember 28-án 09:30-kor és 29-én 01:00-kor. A ciklon ekkorra szubtrópusi lett jól fejlett, szimmetrikusan felcsavarodó csapadékkarokkal, de ezek még a ciklon központjától távolabb helyezkedtek el. Késő délutántól viszont egyre szervezettebb és erőseb (mélyebb) konvekció volt jelen immár a központ közelében, majd felette, mellyel Zorbas éjjel trópusi ciklonná alakult. Megfigyelhető volt továbbá, hogy az átalakulással az ilyenkor szokásos módon a ciklon mérete is jóval kisebb lett.
Forrás: Kachelmannwetter

 

Az erősödésnek csak az szabott határt, hogy Zorbas időközben megközelítette, majd kora délután el is érte Görögország délnyugati részét. Ekkorra a ciklon jól fejlett belső magot alakított ki, rövid időre teljesen zárt szemmel, mindemellett pedig szervezett külső csapadékkarokkal és magassági szétáramlással rendelkezett, így a struktúráját bármelyik trópusi ciklon megirigyelhette volna. A partot érés után Zorbas néhány óráig még szervezett zivatarképződést produkált, de mivel mozgása lelassult és így hosszan elidőzött a szárazföld felett, illetve az Égei-tenger már hűvös (21-23 °C-os) volt, 30-ára virradóan megszűnt a mélykonvekció a környezetben. Ennek következtében - frontmentességét megőrizve - reggelre poszttrópusi ciklonná alakult, és így még október 1-jéig megmaradt, amikor is egy hidegfronttal kölcsönhatásba kerülve feloszlott.

A Zorbas ciklon szeptember 29-én 11:15-kor és 13:15-kor (nagyított kivágat). A ciklon a déli órákra igen jól fejlett struktúrát alakított ki, szabályos belső maggal (piros pöttyözött vonal), körülötte spirális csapadéksávokkal (piros szaggatott vonalak), a partot érés előtt pedig rövid időre egy zárt szem is létrejött. A jól szervezett, erős és tartós konvekciót a két közeli magassági örvény (MÖ) hatására erősen divergenssé váló magassági áramlás (piros nyilak) is segítette.
Forrás: Kachelmannwetter

 

A Zorbas ciklon már sokkal jobban végigkövethető volt mérések által, és nem csak a görögországi ténykedése miatt. A nyílt tengeren eltöltött időszakában ugyanis több hajós mérés is történt körülötte, melyekből becsülni lehetett az erősségét mind a szélre, mind a központi légnyomásra vonatkozóan. Mindezt pedig a már megszokott műholdas (ASCAT) szélmérések is kiegészítették. Ahogy a lentebb lévő szélsebesség-légnyomás ábrán látható, a mérések is mutatták a ciklon gyors kimélyülését és megerősödését a mérsékelt övi időszakában, melynek csúcsán egy hajó 106 km/h-s átlagszelet jelentett, a központi légnyomás pedig a becslések alapján 990 hPa közelébe csökkenhetett. A szubtrópusi időszakban bekövetkezett átmeneti gyengülést, majd a visszaerősödést a trópusiban szintén tükrözték a mérések.
A partot érés idején Pylos 990 hPa-os, míg Kalamata 989 hPa-os nyomásminimumot jelentett a szemfal északi részén, így ezek alapján a ciklonközpontban 987 hPa körül lehetett a legalacsonyabb légnyomás. A légnyomás menete pedig megegyezett a trópusi ciklonokra jellemzőekkel, vagyis a szem érkezése előtt néhány óra alatt gyors nyomásesés, majd mögötte emelkedés volt. Ezek az értékek, illetve önmagában a ciklon struktúrája támogatta volna, hogy Zorbas gyenge 1-es kategóriájú hurrikán lehessen, a mérési adatok azonban nem mutattak ennek megfelelő, 120 km/h-t elérő vagy akár csak megközelítő átlagos szélsebességet. Pylos-on a legerősebb széllökés ugyan elérte a 121 km/h-t, de a legerősebb átlagszél csak 83 km/h volt. Ezen kívül a szárazföldön trópusi vihar erősségű, 65 km/h-s vagy a feletti átlagszelet mutató mérés alig fordult elő, a széllökések viszont több helyen 70-100 km/h között alakultak. A partot érést megelőzően a reggeli, délelőtti órákban viszont egy hajó és az ASCAT szenzor is 93-95 km/h-s (50 csomó) átlagszelet regisztrált a ciklon nyugati oldalán. E mérések összessége, illetve a ciklon struktúrája alapján ha a hurrikán erősséget nem is, a 110 km/h-s intenzitást újból elérhette a ciklon közvetlenül a partot érés előtt. A partot érés után Zorbas eleinte még nem gyengült gyorsan, amit jelzett, hogy egy hajó még este is jelentett 94 km/h-s átlagszelet. Éjjel azonban a ciklon már jelentősebb mértékben vesztett erejéből, amit nem csak a reggelre 65 km/h köré gyengülő szél, hanem az 1005 hPa köré emelkedő  központi légnyomás is jelzett. Az időközben poszttrópusivá alakuló ciklon ezután viszont már nem változtatta számottevően erejét a feloszlásáig.
Zorbas legjelentősebb meteorológia tényezője Otilie-hez hasonlóan a kiadós csapadék volt. A szeptember 27-étől október 1-jéig lehullott 5 napos csapadékösszegek sokfelé meghaladták a 100 mm-t, sőt, Görögország középső részén, ahol 30-án átmenetileg lelassult a ciklon, a 200-300 mm-t is. Az elérhető adatok alapján Theologos-ban hullott a legtöbb, 517,0 mm csapadék, ami azért is számított rendkívülinek, mert a ciklon előtti 345,2 mm-es éves mennyiség 1,5-szerese hullott le 5 nap alatt. A hirtelen lezúduló intenzív esők itt is több helyen okoztak villámárvizeket és helyi elöntéseket.

 

Zárszóként megjegyzendő, hogy a ciklon létrejöttét és jól fejlett szubtrópusi, majd trópusi ciklonná alakulását már 4-5 napos időelőnnyel is meglehetősen pontosan előrejelezte a legtöbb időjárási modell. Eleinte viszont lassabb mozgásúnak és kissé délebbi pályájúnak látszott a ciklon, így néhány modell (ECMWF, ICON, ARPEGE) több futásában is azt számolta, hogy eléri majd a hurrikán erősséget. Látva a ciklon gyors fejlődését és erősödését 29-én éjféltől a kora délutáni partot érésig, ez nagy valószínűséggel be is következett volna, ha akár csak néhány órával tovább maradt volna a víz felett.

 

Az ASCAT szenzorok által mért széladatok (csomóban):

Forrás: NOAA

 

A 20 legnagyobb csapadékösszeg a ciklonhoz kapcsolódóan Görögországban:

Forrás: meteo.gr

 

A Zorbas ciklon erőssége:

Műholdkép-animációk a ciklonról:

 

 

 

Írta: Hérincs Dávid (Zivipötty)

Vissza a hírek főoldalra