2019. november 22., péntek

Előzetes áttekintés az elkövetkező tél szezonális előrejelzéseiről a Föld északi féltekén

Érdekességek - Publikálva: 2019-10-18 13:53

Itt van az ősz, ami azt jelenti, hogy a téli előrejelzési szezon megkezdődött. A szeptemberi szezonális előrejelzéseket gyakran nevezzük „korai megjelenésnek”, mivel az előrejelzések 3-5 hónapos átfutási időre vonatkoznak. Ez általában alacsonyabb bekövetkezési valószínűséget jelent, de néha ezek a korai előrejelzések alapvető trendeket és támpontokat adhatnak az időjárás lehetséges menetéhez.   

Van egy nagyon fontos dolog, amelyet szem előtt kell tartani, mielőtt messzire előretekintenénk: A szezonális előrejelzéseket csak nagyobb időintervallumra használják, hosszabb időre átlagolva, a célból, hogy előrejelezzék a normától való eltéréseket (pl. melegebb-hidegebb idő, alacsonyabb-magasabb légnyomás). Ezeket az előrejelzéseket kontinentális vagy globális szintre készítik 30, 90 vagy annál több napra. A szezonális előrejelzésekben soha nem próbálják előrejelezni például a budapesti maximum-hőmérsékletet 2020. január 28-ára, mivel ez a légköri folyamatokat leíró bonyolult fizikai összefüggések alapján eleve nem lehetséges.

 

A szezonális előrejelzések lényege például annak kiszámítása, hogy a teljes januárban (vagy bármilyen más hónapban) egy tetszőleges térségben a várható havi átlagos légnyomás magasabb vagy alacsonyabb lesz-e mint a korábbi 30 éves átlag, vagy ha Szibéria felett az anticiklon-képződés esélye februárban 60%, hogyan változik ez a % az idő múlásával (egyre kevésbé valószínű vagy még valószínűbb). A hosszútávú előrejelzések tehát teljesen különböznek a "hétköznapi" időjárás-előrejelzésektől, amelyekkel például minden nap találkozhatunk itt a MetNet-en is. Az egyik előrejelzi Magyarországra vagy bármely más régiókra a következő néhány órában/napon várható felhőzetet, hőmérsékletet, szelet, csapadékot, míg a másik például azt mutatja meg, hogy az Észak-atlanti térségben az átlagos légnyomás januárban és februárban magasabb vagy alacsonyabb lesz-e a 30 éves átlaghoz képest. Olyan ez, mint a narancs és a banán összehasonlítása. Mindkettő gyümölcs, de teljesen különböző fákon nőnek fel és ízlésük is eltérő.  

 

Példa egy észak-atlanti és európai nyomási elrendeződésre (kék: alacsony nyomású területek /ciklonok/, piros: magas nyomású területek /anticiklonok/) és a hozzájuk kapcsolódó hőmérsékleti advekcióra

 

 

A leggyakrabban használt paraméter valószínűleg az 500 hPa (vagy a CFS modellnél 700 hPa) geopotenciális magasságának eltérése. Ez a paraméter megmutatja nekünk, hogy milyen magasságban van egy adott nyomási szint, például 500 hPa vagy 700 hPa szintje. Az 500 hPa-os nyomási szint általában 5-6 km-es magasság környékén helyezkedik el, míg a 700 hPa-os 2,5-3 km között. A hosszú távú előrejelzés során általában a geopotenciális magassági eltéréseket vesszük figyelembe. Ha ezeket az értékeket vizsgáljuk, nyitottabb képet kaphatunk arról, hogy milyen időjárási folyamatok zajlanak globális szinten, ami valójában a szezonális előrejelzés lényege. A geopotenciális magassági anomáliák alapján előre tudjuk jelezni, hogy anticiklonok vagy ciklonok megjelenése a valószínűbb. Negatív értékek esetében ciklonok, pozitív értékek esetében pedig anticiklon a valószínűbb, mivel előbbi esetben az adott nyomási szint az átlagosnál alacsonyabbra kerül - a talajon is alacsonyabb a légnyomás, utóbbi esetben pedig magasabbra - a talajon magasabb a légnyomás. Ebből láthatjuk, hogy például alacsony nyomású terület keleti oldalán vagy egy magasabb nyomású terület nyugati oldalán érkezik-e dél felől meleg levegő. Ellentétes helyzet van a hideg levegőnél, amelyet általában egy alacsony nyomású rendszer (ciklon) nyugati oldalán áramlik északról dél felé.

 

Modellek: 

 

Számos nagyfelbontású modell és előrejelző rendszer létezik a világon. Ezek működése eltér a "rendes" időjárási modellektől, ugyanis, bár ugyanúgy a légköri folyamatokat leíró hidro-termodinamikai egyenletrendszeren alapulnak, emellett figyelembe vesznek egyéb globális hatásokat is, mint például az óceánok, a jégfelszínek, a talaj vagy a növényborítottság kölcsönhatása a légkörrel. Általában 20-50 vagy annál több egyedi számításból és forgatókönyvből állnak elő egy hónapban, mindegyik kissé módosított kezdő feltételekkel (együttesekkel). Ezeket többnyire egyetlen végső előrejelzésben összesítve láthatjuk térképen megjelenítve. A legszélesebb körben használt előrejelzői modell az ECMWF és az UKMO szezonális előrejelzése Európában, valamint a CFSv2 modell az USÁ-ból. Átlagosan a "legjobb beválású modell" az ECMWF előrejelző rendszer, de az eredmények szezononként nagyban változhatnak.

 

Az alábbiakban láthatjuk az ECMWF előrejelzését a közelgő télre (3 hónapos átlag). Ez alacsonyabb nyomást mutat az Atlanti-óceán északnyugati részén, amihez ott erősebb ciklonaktivitás társulna, Európa felett viszont az anticiklonális hatások lennének a gyakoribbak. Ez melegebb időjárási viszonyokat jelentene Európa legnagyobb része számára, mivel a légáramlása Európában többnyire déli, délnyugati irányú lenne, enyhe és nedves levegőt hozva az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger térségéből. Hasonló helyzetet láthatunk Észak-Amerika felett, nyugaton alacsony, keleten magas nyomással. A hőmérsékleti eltérések előrejelzése alapján is láthatjuk a melegebb levegőt a magasabb nyomású területek alatt, de ez talán egy kissé hibás a modellekben. Ugyanis ha magasnyomású területünk van Európa felett, de tőle keletre egy újabb ciklonális terület, akkor ezek közös áramlási rendszerében hidegebb levegő áramlik a sarkvidék felől. Így ebben az esetben Kelet-Európában hidegebb idő lenne várható, de a modell épp ide mutatja a legnagyobb pozitív eltérést Európán belül. Emellett a kontinens középső területei feletti tartós anticiklon különösen a Kárpát-medencében, a Cseh-medencében, valamint az Alpok és Kárpátok körüli síkvidékeken kedvez a tartós köddel vagy rétegfelhőzettel járó hideg légpárnás helyzet kialakulásának, melyben az alacsonyabban fekvő területeken szintén többször az átlagosnál hűvösebb az idő.

 

 

 

Európánál maradva következzen az UKMO modell szezonális előrejelzése. Ez alapvetően hasonló kimenetelt mutat, mint az ECMWF mind a nyomási viszonyok, mind a hőmérséklet tekintetében. A különbség az Észak-Atlanti térség feletti alacsony nyomású terület erőssége/mérete, ami kissé erősebb óceáni ciklontevékenységet sejtet.

 

 

UKMO szezonális előrejelzés (MetOffice)

 

Összefoglalva:

 

Fentebb bemutattuk két modell szezonális előrejelzését a télre nézve. A legtöbb előrejelzés a normálnál alacsonyabb nyomást prognosztizál az Atlanti-óceán északnyugati részén és magasabb nyomást Európa felett, ami általában enyhébb telet jelent Európában. Fontos megjegyezni, hogy ezek az előrejelzések egy átlagos képet mutatnak 3 hónap alatt (december-január-február) és az általános időjárási viszonyokat mutatják. Még ha a modellek teljesen pontosak is lennének, ez sem jelenti azt, hogy az enyhébb időjárás 3 hónapig tartana, hiszen egy alapvetően enyhe télen is előfordulhatnak az átlagosnál akár jelentősebben hidegebb napok, időszakok.

 

Zárásként megemlítendő, hogy komplexitásuk ellenére ezek a hosszútávú modellek sem képesek minden légköri folyamattal, kölcsönhatással számolni. Így például általában nem jelzik előre a sztratoszféra dinamikáját, aminek főként akkor lehet jelentősége, ha hirtelen sztratoszférikus felmelegedés (SSW) következik be, és ehhez kapcsolódva a sztratoszférikus poláris örvény legyengül, vagy akár ketté is szakad. Ekkor ugyanis képes drasztikusan megváltozni az addig jellemző nyomási elrendeződés, teljesen átírva a hőmérsékleti elrendeződést is.

 

Térképek forrása: Copernicus, MetOffice

Vissza a hírek főoldalra