Egy kitűnő könyv apropójából. Ötödik rész: a globális időjárás-megfigyelés

                                                  Koppány György meteorológus, nyugalmazott egyetemi tanár (1932-2016)

" Már a múlt század (azaz a XIX. század, a cikkíró megjegyzése) közepén, mikor Le Verrier javaslatára létrehozták Párizsban a világ első előrejelző szolgálatát, nyilvánvalónak látszott, hogy az időjárás előrejelzése nem oldható meg másként, mint nemzetközileg szervezett megfigyelőhálózat és gyors információcsere útján. A meteorológiai szolgálatok igazgatói 1872 augusztusában Lipcsében gyűltek össze, hogy megvitassák: melyek a legfontosabb tennivalók az egységes meteorológiai megfigyelések megszervezése érdekében. Ezen előkészület után 1873 szeptemberében 20 ország 32 képviselője utazott Bécsbe, hogy találkozzon az Első Nemzetközi Meteorológiai Kongresszuson. Itt 29 témát vitattak meg, mint pl. a meteorológiai mérőműszerek kalibrálásának, a megfigyelések időpontjainak, az információ táviratozással történő cseréjének kérdéseit. A megjelentek között ott volt hazánk képviselője is, Schenzl Guido, az 1870-ben alakult magyar meteorológiai intézet első igazgatója. (Schenzl a későbbi budapesti Toldy Ferenc főreáliskola igazgatója volt, ahol éveken keresztül végzett rendszeres meteorológiai megfigyeléseket, mivel itt működött az "Akadémiai Észlelde". Schenzl egyébként paptanár volt.) A kongresszus határozatot hozott, hogy a nemzetközi együttműködés folyamatosságának biztosítására egy Állandó Bizottság alakuljon. A határozatok között szerepelt a meteorológiai adatok egységes kódokban történő táviratozása. A nyelvi nehézségek miatt a mai napig számkulcsokban történik a meteorológiai adatok cseréje. Mindezek alapján ezt a kongresszust tekintjük a Nemzetközi Meteorológiai Szervezet (IMO -International Meteorological Organization) létrehozójának. A kongresszus és az IMO első elnöke a holland C.H.D. Buys Ballot volt. A nemzetközi együttműködésnek már ebben a kezdeti korszakában Buys Ballot meghökkentő előrelátásról tett tanúságot. Kezdeményezője és támogatója volt olyan javaslatoknak, mint a Nemzetközi Fejlesztési Alap, a Világméretű Időjárás Megfigyelés, beleértve az Önkéntes Segítő Programot és a Világméretű Légkörkutatási Programot. Sajnos, javaslatait jórészt elvetették a későbbi kongresszusokon.Az IMO működésének egyik eredménye volt az Első Nemzetközi Poláris Év (1882-83), amely a jól megszervezett nemzetközi tudományos szinkronmegfigyelés kezdetét jelentette. Ezt követte később a Második Nemzetközi Poláris Év 1932-33-ban, majd 1957-58-ban a Nemzetközi Geofizikai Év. A megfigyelőhálózat folyamatos bővülése, az egyre tökéletesedő adatcsere és nem utolsósorban az elméleti, dinamikus meteorológiai kutatások jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy minél pontosabban megismerjük a légkörben lejátszódó fizikai folyamatokat. A nemzetközi együttműködés igazi föllendülése azonban a II. világháború után kezdődött.

1947 szeptemberében Washingtonban ült össze az Igazgatók Konferenciája, amelyen hazánkat Aujeszky László képviselte. Ez a konferencia rendkívül gyümölcsöző volt. Megalkották a szervezet új alkotmányát, amely az  addigi Nemzetközi Meteorológiai Szervezetet kormányközi szervezetté alakította. Az új alkotmány jegyében jött létre 1951-ben az IMO utódaként a Meteorológiai Világszervezet (WMO -World Meteorological Organization), amely az ENSZ keretébe tartozik. A WMO négy fő programba foglalta tevékenységét:

1. Időjárási Világszolgálat (WWW -World Weather Watch);  2. Kutatási, Oktatási és Továbbképzési Program;  3. Az ember és környezete kölcsönhatásának kutatása;  4. Technikai együttműködés programja.

Az 1960-as évek végére kialakult a WWW-terv, amely három rendszer: a Globális Megfigyelő Rendszer (GOS), a Globális Adatfeldolgozó Rendszer (GPDS), valamint a Globális Telekommunikációs Rendszer (GTS) működésén alapszik. A GOS keretében már 1972-ben 8500 megfigyelőállomás, 5500 kereskedelmi hajó, az óceánokon rögzített helyen lehorgonyzott hajók, repülőgépek és műholdak működnek teljesen összehangolt globális rendszerben. Ezeken kívül erőfeszítések történtek  újabb megfigyelési eszközök, pl. úszó bólyák, automatikus mérőállomások és az előzőeknél is tökéletesebb műholdak bevonására. A földfelszínen elhelyezett, ún. földbázisú megfigyelőrendszer naponta mintegy 5 millió megfigyelési adatot, míg a meteorológiai műholdak alkotta ún. űrbázisú rendszer kb. ezerszer többet, azaz 5-10 milliárd adatot szolgáltat. A rengeteg megfigyelési anyag összegyűjtése és továbbítása a Globális Adatfeldolgozó Rendszerre (GPDS), valamint a Globális Telekommunikációs Rendszerre (GTS) hárul. A meteorológiai adatokat három világközpont: Moszkva, Washington és Melbourne, valamint 28 regionális telekommunikációs központ gyűjti össze. Ezek továbbítják azután az összegyűjtött adatokat, illetve azok egy részét a kívánalmaknak megfelelően a WMO mintegy 150 tagállamának országos központjaiba. Az egyre bővülő adatmennyiség gyűjtésére és gyors továbbítására az eddigi telekommunikációs eszközök nem elégségesek. Ezért az adatok rendezését, tárolását, valamint az időjárási térképek megrajzolását egyre több helyen a számítógépekre bízzák.

A fejezet elején idézett ENSZ határozat megvalósítására a WWW-vel párhuzamosan egy másik, de ezzel szorosan összefüggő terv is kibontakozott, ez pedig a Globális Légkörkutatási Program (GARP -Global Atmospheric Research Programme). Ennek célja, hogy egyrészt elméleti kutatások, másrészt tapasztalatok gyűjtése révén lehetővé váljon a hosszútávú  időjárás-előrejelzés alapvető fizikai és matematikai bázisának kialakítása és kipróbálása. A GARP a WWW kutatási fázisa, viszont a WWW szolgáltatja azokat a lehetőségeket, amelyek egy GARP-méretű kutatáshoz nélkülözhetetlenek. A GARP az eddigi legnagyobb és legösszetettebb nemzetközi tudományos kutatási program, egy kormányközi (WMO) és egy kormányokon kívüli szervezet (Tudományos Uniók Nemzetközi Tanácsa) közös vállalkozása. A programban meghirdetett együttműködés végrehajtása a gigantikus tudományos vállalkozást képessé teszi arra, hogy mindkét félnek a maximálisat nyújtsa: a kormányoknak anyagi, az egyetemeknek, akadémiáknak és hasonló testületeknek pedig intellektuális hasznot. A GARP az 1970-es években több alprogram végrehajtását kezdte meg: A Numerikus Kísérletek, a GARP Atlanti Trópusi Kísérlet (GATE), az Első Globális GARP Kísérlet (FGGE), a Légtömeg-transzformálódási Kísérlet (AMTEX), GARP kísérlet az Alpok térségében (ALPEX)."

A fentiekhez mindenképp hozzá kell fűzni, hogy a leírtak nem a mostani évek állapotát tükrözik. A digitális forradalom és a numerikus előrejelzési módszer egyeduralkodóvá válása azóta nyilván átrajzolta az adatgyűjtés, továbbítás és feldolgozás szervezeti kereteit. (Az viszont fölöttébb valószínű, hogy a numerikus modellek áttörését éppen a GARP alapozta meg.) Ennek ellenére a WMO alrendszerei közül egyik-másik (pl. GTS) még létezik. A meteorológiai világközpontok ma is ugyanazok, mint 1984-ben. A GARP néhány alprogramját a későbbiekben külön írásban fogom ismertetni.