2019. február 22., péntek
Felszíni halók észlelése befagyott tócsákon

Érdekességek - Publikálva: 2019-02-08 19:44

A fátyolfelhőkön a napkorong körül megjelenő halójelenségek (pl 22°-os haló, melléknapok, zenit körüli ív) sokak számára ismerősek lehetnek, hiszen ezek viszonylag gyakran megfigyelhetőek. Kialakulásukért a fátyolfelhőket alkotó jégkristályok felelősek, melyek prizmaként megtörik és felbontják a napfényt. Annak, hogy mégsem minden fátyolfelhő okoz halójelenséget, az az oka, hogy a jégkristályok alakja és felhőn belüli elrendeződése is számít, azaz nem mindegy, hogy a beeső napsugarakhoz képest milyen szögben állnak. Különböző dőlésszög és különböző kristályalak más-más halót eredményez, így szerencsés esetben, amikor sokfelé jégkristály van jelen, egyszerre több halójelenség is megfigyelhető. Kevésbé ismert, de halójelenségek úgynevezett "gyémántpor" hullás idején is megfigyelhetőek. Ekkor a megfelelően hideg levegőben apró jégkristályokként kifagy a nedvesség, és ezek idézik elő a színes tüneményeket. Még kevésbé ismertes, hogy halók nem csak a látóhatár felett, hanem az alatt is előfordulnak. Ezek megpillantásához azonban már különleges megfigyelési mód szükséges, például egy, a fátyolfelhők felett közlekedő repülőgép, vagy gyémántpor-hullás esetén egy hegycsúcs, ahonnan lelátni a völgybe. Vagy egy mély guggolás...

Felszíni halók befagyott tócsákon:

Ritkán ugyanis horizont alatti halók megfigyelhetők befagyott víztócsákon is, ehhez azonban önmagában meglehetősen speciális körülmények szükségesek. Az eddigi megfigyelések egyöntetűen alátámasztják, hogy csak abban az esetben jöhet létre a megfelelő felület, ha a vékony jégréteg alatt már nincs víz (ez által az fehéres színű), és rá a megfelelő elrendeződésben és sűrűségben dérkristályok fagynak ki. Ez által meteorológiailag egy magas relatív nedvességű (de nem a telítettség közeli, hiszen az ködöt okozva meggátolhatja a napsütést) levegő és egész éjszakás, jelentősebb fagy az ideális, hogy a délelőtti napsütés ne olvassza fel idejekorán a deret és a jeget.

 

Az első esetek 2016-ban és 2018-ban:

Ilyen módon kialakult felszíni halót először 2016. december 30-án sikerült megörökítenem Egyházasrádócon, igaz akkor még nem volt tudott, hogy a fotón ez a jelenség látszik. Ez 2018-ban nyert megerősítést, amikor január 25-én szintén véletlenszerűen fotóztam alnapot és kétoldali almelléknapot Budapesten, és ekkor is feltűntek az előző télen látott ívek, melyek az alnapból ágaznak ki. Azt nem sikerült tisztázni, hogy ezek az alacsony napállásnál még az alnap közelében lévő alsó érintőhöz tartoztak-e, vagy alsó állású Parry-ívek voltak (esetleg valami egészen más).

 
A "különleges ívek" 2016. december 30-án és 2018. január 25-én, utóbbi esetben alnappal és almelléknapokkal

 

Ezt még két, immár tudatos észlelés követte februárban, az első 15-én Egyházasrádócon, a második 19-én Budapesten. Előbbi érdekességét az adta, hogy ekkor a korábbiaknál későbbi volt az időpont, amikor a nap már magasabban járt az égen, ezért az alnap is alacsonyabb szögben látszódott, jobban eltávolodva az alsó érintő ívétől, így abból nem csak "lefelé", hanem "felfelé" is a korábbiakhoz hasonló ívek ágaztak ki. Továbbá megfigyelhető volt egy egyenes, függőleges állású ív is, ami feltételezhetően alsó naposzlop volt. A második esetben a már korábban megfigyelt jelenségek mellett látható volt az alnapon és almelléknapokon keresztülmenő almelléknap-ív is. Az alnapból lefelé induló íven pedig meredekebb (már-már merőleges) látószög esetén feltűnt egy kisebb, élénk színű halódarabka is, melynek kilétét szintén homály fedi.

 


Alnap és a hozzá kapcsolódó ívek 2018. február 15-én (bal felső kép), valamint komplex jelenségek 19-én

 

Újabb észlelések 2019 februárjában:

A jelenségek ismételt megfigyelését célul tűztem ki a 2018-2019-es téli szezonban is, de erre hol a megfelelően befagyott tócsák hiánya, hol pedig a hótakaró miatt februárig kellett várni. 6-án és 7-én azonban Egyházasrádócon a korábbi kiadós esőnek, majd azt követően megülepedő hideg légtömegnek köszönhetően ideális feltételek alakultak ki. 6-án még csak a korábban már többször látott almelléknapokat, az alnapot és az abból kiágazó íveket sikerült megörökítenem.

 

Alnap, almelléknapok és az alnapból kiinduló ívek 2019. február 6-án

 

7-én azonban jóval komplexebb megfigyelést tudtam végezni, és a jelenségeket ekkor videón is rögzítettem, mely itt tekinthető meg.

 

 

Az előző nap is látott jelenségek mellett a legérdekesebb "termést" azok a halók jelentették, melyek egy nagyobb kiterjedésű, de eltérően megfagyott jégtáblán voltak megfigyelhetőek. A három jól elkülöníthető jégrészen a halójelenségek némileg különbözőképp jelentek meg, melynek feltehetőleg az volt az egyik oka, hogy kissé eltérő volt a dőlésszögük, így a napsugarak is kissé más szögben érték a rajtuk lévő dérkristályokat. A videókból kivágott képeken (1), (2) és (3) szemlélteti az egyes jégrészeket, vékony, szaggatott vonallal elválasztva. Az (1)-es és (2)-es területeken is jól látható volt az alnap a belőle kiinduló ívekkel együtt, az eltérő dőlésszögek miatt bizonyos szemszögből nézve akár egyidejűleg is. A lefelé irányuló kitérő ív a korábbi esetekhez képest ezúttal erősebben ívelt visszafelé, amit okozhatott a nagyobb napmagasság is (a felvételek helyi idő szerint 8:45-8:50 körül készültek). A visszaíveléseken hozzávetőlegesen az alnappal egy vonalban, de a korábban megfigyelt almelléknapokhoz képest távolabb (fényképezőgépen már nem fértek bele a látómezőbe) élénkebb, fehéres foltok jelentek meg az íveken.

 


Az alnapból kiinduló ívek és a rajtuk látható felfénylések a jégtábla (1)-es és (2)-es részén - az utolsó esetben a két jégrészen nem csak az alnap látszik duplán, hanem az íven lévő felfénylés is

 

A (3)-as jégrészen a különösen a (2)-en markánsan megfigyelhető alsó naposzlop (függőleges irányultságú ív) nem látszott, ott ugyanakkor megjelent egy, az almelléknap-ívhez hasonló másik keresztben.


A (2)-es és (3)-as jégrészen látszódó halók együttesen

 

Ahogy az előző ábrán látható volt, a (2)-es mezőben volt egy kis beszögellés, ami az (1)-essel megegyező állású volt. Ezért ott az (1)-es táblában lévő alnapból induló ív darabkája látszott, miközben mellette a (2)-es alnaphoz tartozó ívek voltak (alatta nyíllal jelölve ugyan az).


Megegyező halóívek a (2)-es és az abba beszögellő kis (1)-es részen

 

Zárásként néhány fényképezőgéppel készült fotó erről a napról. Az észlelések vizsgálat alatt állnak, és hogy mennyire különlegesnek számítanak, arról elég annyit elmondani, hogy egyelőre a kimondottan ritka és speciális halójelenségekkel foglalkozó finn "haló-guruknak" is fejtörést okoznak. :)

 


 

Vissza a hírek főoldalra