2024. március 19., kedd

Egy kitűnő könyv apropójából. Harmadik rész: a szinoptikus meteorológia megszületése. A hajózás

Érdekességek - Publikálva: 2019-05-12 15:00 | Becsült olvasási idő: kb 3 perc.

Nemrégiben ismét kezembe került Koppány Györgynek Az időjárás hosszútávú előrejelzése című könyve. Ez az 1984-es kiadású írás meteorológiai amatőr számára alapmű; elejétől a végéig érdekes, érthető, lényegre törő. Olvasása igazi élvezet minden érdeklődő számára. Sajnos, a könyvet később már nem adták ki, ezért példányai ma már csak könyvtárban, antikváriumban lelhetők talán fel. Éppen emiatt határoztam el, hogy szemelvényeket közlök a műből, erre alapozva egy cikksorozatot terveztem. Az alábbiakban olvasható ennek harmadik darabja. Olvasóimnak jó szórakozást, hasznos időtöltést kívánok!                                                                   

                                                                            

                                      Koppány György meteorológus, nyugalmazott egyetemi tanár (1932-2016)

 

Úgy tűnik, hogy a tudás útja, a tudomány fejlődése nem mindig elvi kérdés. Ebben gyakorlati, sokszor financiális szempontok is szerephez jutnak. A meteorológia esetében a fejlődést előrelendítő  praktikus tényezők egyik legfontosabbika a tengerhajózás volt   -érthető módon. Erről így ír Koppány György:

"A XVII-XVIII. sz.-ban a légkörkutatás súlyponti problémája a szélrendszerek tanulmányozása volt. Ehhez hozzá kell tennünk, hogy a kutatás úttörőit elsősorban azokban az országokban találjuk, amelyek tengeri nagyhatalomnak számítottak: Anglia, Hollandia, Franciaország, Norvégia, Németország stb. Ez nem véletlen, hiszen a tengereken vitorlás hajókkal közlekedtek, és a vitorlás hajók számára nagyon is fontos volt, hogy a kedvező szelekkel mielőbb célba érjenek."

"A Föld szélrendszereinek és a szél keltette tengeráramlásoknak térképes ábrázolása a XVIII.  sz.-ban olyan szolgálatot tett a hajózásnak, hogy pl. az Anglia és Ausztrália közötti tengeri út oda-vissza 250 napról 150 napra csökkent."

Bizonyára a hajósok voltak a világon az egyik legkorábbi és legjobb gyakorlati "meteorológusok." A szerző megemlíti, hogy Kolumbusz mind a négy amerikai útja  során odafelé a keleti passzátszéllel vitorlázott, visszafelé viszont északabbra, a nyugati szelek övében haladt.  Valamiféle "apáról fiúra szálló", ősi időjárási tapasztalat egészen biztosan élt a rutinszerűen hajózók körében. Az első nagyobb lökést a meteorológia egzakt tudománnyá válásához szintén a hajózás adta, egy igazi katasztrófa képében.

"1845-ben háború dúlt a cári Oroszország és Törökország között. Ebbe a háborúba Anglia és Franciaország is bekapcsolódott (krími háború). 1845. november 14-én az egyesült angol-francia flottát Balaklava közelében egy pusztító tengeri vihar érte utol, és tetemes károkat okozott."

A hadiflotta hajótörése nagy hatást tett a tudomány képviselőire. Elkezdték vizsgálni az okokat.

"Le Verrier francia csillagász a korabeli időjárási adatok birtokában megrajzolta a térképen e viharnak az útvonalát. Kiderült, hogy a vihar napokon át nyomon követhető volt, és csak egy jól szervezett nemzetközi jelzőszolgálat kellett volna, hogy előre jelezzék a vihart, és a flotta parancsnokát figyelmeztessék rá."

Itt álljunk meg egy pillanatra. "Megrajzolta a térképen e viharnak az útvonalát." Azaz szinoptikai térképet rajzolt, még ha igen kezdetleges fokon is.  Itt azonban az elsőbbség nem az övé.

"Az egyidejűleg mért meteorológiai adatok felhasználásával Brandes 1820-ban készítette el az első időjárási térképet."

Ez az aktus jelenti a szinoptikus meteorológia voltaképpeni születését. Le Verrier azonban többet is tett ennél: egyben kijelölte a jövőbe vivő utat.

"Le Verrier, sőt III. Napóleon is arra gondolt, hogy az időjárási eseményeket éppúgy pontosan ki lehet számítani, mint az égitestek mozgását."

Hogy a tudós így vélekedett, az megelőző tapasztalatai alapján nem csoda. Ő volt az ugyanis, aki bravúros matematikai számítással "megjósolta" a Neptunusz bolygó létezését az Uránusz pálya-rendellenességeiből. E kedvesen naiv megnyilvánulása mindenesetre mutatja, mennyire gyerekcipőben járt akkoriban a légkörkutatás. Az időjárás "kiszámításának" elvi és technikai nehézségét Le Verrier még csak nem is sejtette. Azt viszont igen, hogy szervezett figyelőszolgálat nélkül az ilyen térképek felvázolása nem lehetséges.

"Le Verrier 1855-ben javaslatot terjesztett elő a francia Tudományos Akadémiának egy nemzetközi időjárás-megfigyelő és jelentő hálózat megszervezésére és egy ennek alapján működő előrejelző szolgálat létrehozására. Még ebben az évben Párizsban megalakult a világ első időjárás-jelentő központja, melynek munkáját 1857-ben már 14 francia és 15 külföldi állomásból álló hálózat segítette."

Ezek a számok a mai ember számára már megmosolyogtatóak, de, mint látjuk, elviekben jól fogták meg a dolgot a korabeli tudósok. A példa hamarosan követésre talált más országokban is. Hollandiában 1860-tól, Angliában 1862-től működött tengeri viharjelző szolgálat. Németországban 1873-75-ben hozták létre a hamburgi Seewartét. Ausztriában 1865-től napi rendszerességgel végezte munkáját a táviratozó időjárási szolgálat. Az önálló magyar Meteorológiai Intézet 1870-ben alakult meg Budapesten. Ennek első térképes napijelentése 1891. június 15-én jelent meg. A közzététel módjáról így ír Koppány György:

"Az előrejelzést körözvény-sürgöny formájában 1891. augusztus 1-től már 130, az ország különböző részein működő távírda vette át. Ez az előrejelzés rövid, 1-2 szavas sürgönyprognózis volt, mely kötött szavakból állt. A fémtáblákra írt szavakat feltűnő helyeken függesztették ki."

Gondoljuk meg: akkor nem volt még rádió sem. Érdekes világ lehetett...

A szinoptikus meteorológia létrejöttének tárgyalását hamarosan folytatom.

                                           

Vissza a hírek főoldalra