Szia!

Óóó..., köszönöm!nevet

Nos, az arktikus frontot (annak erõsségét) maga az AO nem veszi figyelembe, habár a sarki hidegleszakadások mértékének/erõsségének szempontjából valószínûleg nem elhanyagolható tényezõ ez sem. A valós végkimenetel szempontjából (pl. a hideg levegõ pontosan mely területekre szakad le, illetve, hogy milyen gyorsan képes majd regenerálódni ismét a hidegbázis) már igenis lehet komoly szerepe, ahogyan ezt te is említetted.

Az AO mechanizmusa (a tanulmányok szerint) az ennél magasabb szinteken történõ eseményeken alapszik, mégpedig a sztratoszféra szintjén. Magát a kialakuló helyzetet/lehetõséget onnan indítja (nagyon-nagyon leegyszerûsítve a kérdést), melegebb, avagy hidegebb a sztratoszféra az átlagosnál.

beillesztett kép


De nem csak errõl van szó, mérik és ábrázolják azt is, hogy pontosan mely területeket érinti a hõmérsékleti, valamint a geopot magassági anomália, így pedig akár az esetleges "egérutak" (a várható hidegleszakadási helyek) is szépen fellelhetõek.
Link

Visszatérve a naptevékenységre, annak lehetséges hatásaira. Érdekes, hogy éppen az ózonréteget említed.
Link

A kapcsolatot valóban ezen a ponton tapogatózva próbálják megtalálni, illetve megfejteni a pontos mûködést. A vizsgálatba az alábbi (mûholdas segítséggel mért) mérõszámokat vonják be :
- a sztratoszféra hõmérséklete több szinten
- különbözõ nyomási szintek geopot magassága
- total ózonszint különbözõ nyomási magasságokon

Igen, laikus szemlélõ számára pofonegyszerûnek, avagy teljesen kézenfekvõnek tûnhet, hogy az aktív naptevékenység hatással van/lehet a sztratoszféra hõmérsékletére is, de éppen ez az a pont, amit eddig még nem sikerült mérni, bebizonyítani, illetve a pontos hatásmechanizmust leírni. Bár ez irányú sejtések, alapfelvetések vannak.