35 évvel ezelõtt történt: 1972. júl. 15., Tornádó Nagyatád térségében.

A Légkör 1972. évi 3. számában megjelent beszámolók és korabeli újsághírek alapján próbálom meg felidézni e nem szokványos nap eseményeit (terjedelme miatt két részletben):
A Róma-Brindisi fölötti középponttal örvénylõ mediterrán ciklon áramlási rendszerében ÉK, K felõl meleg, nedves levegõ érkezett a Kárpát-medence fölé, fokozatosan kiszorítva a Ny felõl áramló és az elõzõ napokban hûvös idõt okozó levegõt. Jelentõs hõmérséklet-különbség alakult ki, kora délután Debrecenben pl. 33, míg a nyugati határszélen és Nagykanizsán 20°-ot, Ausztria területén pedig 20° alatti értékeket mértek. Kb. a Gyõr-Zalaegerszeg sávban húzódott a légtömegek határvonala. A Dunántúlon szórványosan egész nap zivatartevékenység zajlott.
„12 órakor füllesztõ meleg volt. Valami érzõdött a levegõben. Idegesítõleg hatott az érzékenyebb emberekre. 15 órára már elsötétült minden, villámcsapás-villámcsapást ért. Óriási csattanások hallatszottak, beleremegtek az épületek, az ablakok rezonáltak.”- írta az OMSZ somogyszobi észlelõje, aki nemsokára a tornádótölcsért is megpillanthatta…