Az a bizonyos 1958. júniusi rekordokat hozó esõzés bizonyos területeket érintett. Ezeken a területeken belül természetesen orografikus hatások is érvényesültek. Az adatok és a csapadéktérkép azt mutatják, hogy a nagy esõzés zöme június 11-12-én volt. Az elsõ napon inkább a keleti országrész hegyvidéki területein (Pilis, Mátra, Bükk), majd másnap szintén ezeken a területeken és a Bakonyban. A Bakonynak is inkább a keleti oldalán, ahol Királyszálláson 193 mm-t mértek, ugyanekkor Borzavár 127 mm-t mért, de nyugatabbra Bakonybélen már "csak" 98,5 mm volt.
Összességében ez a két nap adta a hónap csapadékának 60-70%-át. A két nap alatt a legtöbb 260-280 mm-t Dobogókõ, Kékestetõ, Hollóstetõ jelentett. A Bakonyban, ill. környezetében a királyszállási 240-250 mm volt a csúcs. Borzaváron két nap alatt 190 mm, Bakonybélen 160 mm hullott.

Június 28-án Somhegypuszta és Imremajor térségében ismét 70-80 mm-t mértek és ez az esõzés - hasonló értékekkel - másnap a Bükköt is érintette.

A hónap folyamán még legalább 2-3 olyan nap volt, amikor a hegyvidéki területeken lokálisan akár 50 mm feletti mennyiségek is hullhattak - nem érintve mérõállomást.

Tekintve, hogy a mérõhelyek hálózata nem fedi tökéletesen hazánkat, könnyen elõfordulhattak a mértnél nagyobb napi és havi értékek is. Az adatok alapján ennek legnagyobb valószínûsége a Bakony egyes középsõ vidékein és a Bükk keleti-délkeleti térségeiben van. A bakonyi Borzavár/Bakonybél - Körishegy összevetéshez hasonló lehet a bükki, Hollóstetõ (570 m tszf) - "magasabb 700 m-es területek" összevetése is.

Érdekes módon (és szerencsére) e két nap alatt a Bükk-fennsík viszonylag "kevés", 150-180 mm esõt kapott - bár a délkeleti térségeiben nem volt csapadékmérés. A szerencsés szó azért fontos, mert a Hámori-tó gátja igencsak veszélyben volt.