2024. március 29., péntek

Februári zivatarok, és ami mögöttük van

Érdekességek - Publikálva: 2020-02-14 20:01 | Becsült olvasási idő: kb 8 perc.

Az anticiklonális, hidegpárnás január után az elmúlt napokban, hetekben meglehetősen mozgalmassá vált időjárásunk. Több hidegfront is átrobogott az országon, és ezek nem egy alkalommal zivatarokat is okoztak. Az alábbiakban röviden összefoglaljuk a történteket, és azok okait...

Ha kedd, akkor zivataros hidegfront

A hidegpárnás, ködös, zúzmarás napokat megtörő változás szele a január 28-án, kedden délután érkező hidegfronttal tört be hazánkba. Ennek köszönhetően a délnyugati megyékben délután már elérte a csúcshőmérséklet a 10-13 fokot, ám az ország nagyobb részén még 5 fok körül, északon, északkeleten az alatt tetőzött a hőmérséklet, és az utóbbi tájakon csak a frontot követően szakadt fel végleg a rétegfelhőzet. A front több helyen okozott zivatarokat, először északnyugaton, aztán a Dunántúli-középhegység és a Balaton térségében, végül pedig a Dunántúl déli részén, de a Mátrában is megdörrent az ég. A zivatarokat több helyen kísérte jégeső, jégdara, illetve helyenként havas eső, hó is. A Mecsekben előforduló hózivatarok után reggelre varászlatos téli ruhába öltözött a hegy néhány órára.

Villámok Magyarországon és térségében január 28-án 14 és 24 UTC (helyi idő szerint 15 és 01 óra) között - jól látható, hogy a front először ÉNy-on (bordó), majd a Bakonyban és a Mátrában (piros, narancssárga), végül a Mecsek térségében (citromsárga, fehér) produkált villámlást (forrás: Blitzortung)

 

Jégeső Váton késő délután (Sulyok Tamás, MetNet)

 

Zivatar szakadó hóeséssel a Mecsekben január 28-án (Tarpál László Tamás, MetNet) és a gyönyörű havas táj másnap reggel (Györkő Zsombor, IdőFórum)

 

A következő markáns hidegfront egy hét múlva, február 4-én érkezett, a délelőtti órákban. Részben az időzítésnek köszönhetően ezt az országban csak a Bakonytól a Kiskunság délnyugati csücskéig húzódó sávban kísérték zivatarok, noha a front az egész országon egy jól fejlett, vonalas konvektív rendszerként vonult át. Délnyugati szomszédainknál, Szlovéniában, Horvátországban és Boszniában ugyanakkor sokfelé volt zivatar.

Villámok Magyarországon és térségében február 4-én 08 és 15 UTC (helyi idő szerint 09 és 16 óra) között - hazánkban ekkor csak egy keskeny sávban fordultak elő zivatarok a délelőtti órákban (forrás: Blitzortung)

 

A hidegfront záporzónájának peremfelhője Nagykanizsán (Harcz Endre, MetNet) és egy zivatar érkezése Tevelre (Jáhn Bálint, MetNet)

 

A harmadik hidegfront kilógott a sorból, ugyanis ennek első hulláma már február 10-én, hétfőn átvonult felettünk, viszont a front második hulláma másnap az időszak legkiterjedtebb zivatartevékenységét produkálta. 10-én a front előtt viharos délnyugati széllel meleg és szárazabb levegő áramlott fölénk, aminek köszönhetően a csúcshőmérséklet délután több helyen elérte vagy meghaladta a 15 fokot, azonban a légkör nem labilizálódott jelentősebben. Így maga a front az ország nagy részén villámtevékenység nélkül, ugyanakkor több helyen vonalas jelleget öltő záporzónával vonult át. A front előtt az Északi-középhegység nyugati részén és annak déli előterében, majd a front mögött a Balaton keleti medencéjében azonban kialakult egy-egy zivatar is.

Villámok Magyarországon és térségében február 10-én 10 és 20 UTC (helyi idő szerint 11 és 21 óra) között - a déli órákban északon (bordó), majd este a Balatonnál (citromsárga) dörrent meg az ég (forrás: Blitzortung)

 

Gustnado (a kifutószél által felkapott, örvénylő porforgatag) Perkáta határában (Pappné Szebellédi Tünde és Papp Péter, IdőFórum)

A záporlánc peremfelhőjének érkezése Tevelre (Jáhn Bálint, MetNet)

 

A hidegfront egy viharciklonhoz kapcsolódott, mely ekkorra már Skandinávia fölé helyeződött és lelassult, de a hozzá kapcsolódó rendkívül erős magassági szél és az Alpok orografikus hatása miatt a szinte az egész kontinenst átszelő frontálzónáján egy peremhullám képződött. Ennek melegfronti szakasza éjjel nyugat felől elérte hazánkat is, és mögötte délnyugatról - a légkör alsóbb szintjein - átmenetileg enyhébb és nedvesebb légtömeg áramlott fölénk. A magasban azonban hideg maradt a levegő, így a megnövekvő hőmérséklet-különbség és a nagyobb nedvesség hatására jelentősen labilizálódott a légkör. A melegfronthoz kapcsolódó konvergencia-zóna mentén már éjjel és hajnalban is kialakultak zivatarok, előbb Pécs térségében, majd Budapesttől kissé délre. Utóbbiak tartósan életben maradtak, időnként egy-egy szupercellás jellegű góccal, és reggelre elérték a Viharsarok területét. Eközben a peremhullám hidegfrontja is belépett az országba, mely Budapest térségében egy vonalas zivatarlánc fejlődött ki, és ez később jócskán kiterebélyesedve vonult végig az ország középső részén délkeleti irányba. Útját több helyen jégeső, jégdara és viharos szél kísérte.

Villámok Magyarországon és térségében február 11-én 00 és 20 UTC (helyi idő szerint 01 és 21 óra) között - a front előtt éjjel Baranyában és Budapesttől délre (bordó) voltak zivatarok, majd a front kiterjedt zivatarlánccal (piros - sötét narancssárga) vonult át. A front mögött délután északkeleten villámlott (világos narancssárga - citromsárga), este pedig Mosonmagyaróvár térségét (fehér) is megközelítette egy zivatar (forrás: Blitzortung)

 

Villámok a zivatarok első hullámából Tápiószecsőn (Fülöp Tamás, IdőFórum) és Budapesten (Hérincs Dávid, MetNet)

 

A frontális zivatarlánc peremfelhője Budapesten (Hérincs Dávid, MetNet), majd Kecskeméten (Földvári-Nagy Tünde, IdőFórum)

 

Jégeső Medgyesegyházán (Matics Tamás, IdőFórum)

 

A front mögött a feltámadó északnyugati széllel óceáni eredetű hideg légtömeg árasztotta el hazánkat, mely kisebb mértékben ugyan, de továbbra is labilis maradt. Ennek köszönhetően 12-én estig több hullámban alakultak ki záporok, hózáporok az országban. 11-én délután északkeleten, míg 12-én délután Esztergomtól északra, majd este a déli határnál és a Balaton térségében és Somogy északi felén zivatarok is voltak.

Villámok Magyarországon és térségében február 12-én 12 és 22 UTC (helyi idő szerint 13 és 23 óra) között - délután az északi (bordó), kora este a dél (narancssárga) határnál volt kisebb zivatar, majd este a Balaton környékén (citromsárga, fehér) már több helyen is dörgött-villámlott (forrás: Blitzortung)

 

Záporok, hózáporok szerte az országban 12-én napközben: Gyöngyöshalász (gyh, MetNet), Piliscsév (Stéhli Balázs, MetNet), Budapest (Varga Ádám, MetNet), Pomáz (Kiss Kevin, IdőFórum)

 

Naplementekor Somogyban, így például Mernyén tornyos záporfelhők alakultak ki, melyek jelezték a labilitást, és előrevetítették az esti zivatarokat (Varga Emőke, IdőFórum)

 

Zivatarok februárban, köszi klímaváltozás?

Bár a zivatarok nem szokatlanok a téli időszakban, a mostanihoz hasonló gyakori előfordulásuk azért ritkának számít. Ahogy az ilyen esetekben lenni szokott, néhányakban felmerülhetett a kérdés, vajon mi okozhatta nagy számú megjelenésüket, ráadásul viszonylag szokatlan időpontban (például hajnalban vagy késő este). Klímaváltozás? Időjárás-módosítás? Nos, egyik sem.

 

A téli időszakban (november-március) kialakuló zivatarok leginkább abban különböznek a nyáriaktól, hogy míg az utóbbiakat elsősorban a nappali erőteljes felmelegedés hatására labilizálódó légkör élteti, és az egyéb tényezők (frontális vagy orografikus emelés, örvényességi advekció, stb.) inkább csak plusz rásegítést adnak számukra, addig a téli időszakban sokkal nagyobb szerep hárul ezekre. Ezért ebben az esetben fordul a kocka, a nappali besugárzás legfeljebb rásegíthet a zivatarok kialakulására, de azok elsősorban a magassági feltételektől (magassági lehűlés, örvényességi advekció, magassági divergencia érkezése, frontátvonulás) függnek. A zivatarok télen tehát akkor alakulnak ki, amikor a szükséges légköri feltételek fennállnak, így viszont a nap bármely időszakában előfordulhatnak, nem számítanak meglepőnek az éjszakai órákban sem.

Télen a zivatarok szinte kizárólag hidegfrontokhoz kapcsolódnak: vagy a front mentén alakulnak ki az erőteljes frontális emelés és a fronttal érkező örvényesség hatására - melyre gyakran rásegítenek a fronthoz kapcsolódó futóáramlásban (jet stream) keletkező divergens zónák -, vagy pedig a front mögött a magasban beáramló hideg levegő hatására. Ez utóbbi több formában is megvalósulhat: leggyakrabban magassági hidegcseppként vagy magassági peremhullámként (ez okozta például tavaly március 5-én az éjszakai zivatarokat: link), de többször a front mögötti óceáni eredetű, így az alsóbb szinteken kissé enyhébb légtömeg önmagában is elég zivatarok létrejöttéhez. Ez utóbbira főként a német-lengyel síkság területén lehet többször példát látni, ahol a front mögött egymást követően vonulnak izoláltabb zápor- és zivatarcellák (lásd a február 10-ei és 11-ei villámtérképet). Mivel óceáni eredetű hideg akkor éri el gyakrabban a kontinens belsőbb területeit, amikor az áramlás zonális, vagyis gyorsan követik egymást a nyugatról keletre vonuló ciklonok, frontok, ezért a zivatarok is ilyen légköri helyzetben gyakoribbak. Január vége óta pedig ez az áramlási helyzet dominál Európában, így nem meglepő, hogy az utóbbi napok meglehetősen zivatarosak voltak, nem csak nálunk, hanem Közép- és Nyugat-Európa szerte. Emellett főként az északról érkező erőteljes, sarkvidéki eredetű hidegbetörések alkalmával szokott még előfordulni zivatar. A téli zivatarok gyakoriságát tehát az határozza meg, hogy a kiváltó időjárási helyzetkép hányszor fordul elő egy télen, illetve az milyen hosszú ideig áll fenn.

 

A zonális helyzet mintapéldája volt az említett viharciklon, melynek központja ugyan Skandinávia északi részénél helyezkedett el, de kiterjedt áramlási rendszerében erős nyugati, északnyugati áramlással szállította az óceáni eredetű levegőt a kontinens belső részei fölé. Bekarikázva az említett peremhullám látható, ami a zivatarokat kiváltotta.

 

Érdemes említést tenni a téli zivatarokból hulló csapadékra is. Mivel ezek esetében jóval alacsonyabban helyezkedik el a 0 °C-os szint, mint a nyári zivataroknál, így a zivatarfelhő nagy arányban tartalmaz szilárd csapadékelemeket (hópehely, hódara, jégdara, jégeső), melyek a talajt érés előtt nem mindig tudnak elolvadni. Ennek köszönhetően a téli zivatarokból viszonylag gyakran esik hódara vagy jégdara, illetve kellően labilis légkör esetén kis méretű, ugyanakkor akár nagy mennyiségben hulló jégeső is, mely esetenként néhány cm-nyi rétegben is felhalmozódhat a talajon.

 

 

Összegzésként tehát elmondható, hogy a téli időszakban előforduló zivatarok nagy változékonyságot mutatnak, és egy-egy aktívabb periódus semmiképp sem írható közvetlenül a klímaváltozás rovására. Az éghajlatváltozás inkább a nyári zivatarokra lehet hatással, melyeket a korábban említettek alapján a nappali besugárzás éltet, és minél gyakrabban fordulnak elő hőségnapok (30 °C feletti maximum) vagy forró napok (35 °C feletti maximum), annál gyakrabban lehetnek heves zivatarok is. Télen ugyanakkor a zonális (nyugat-keleti áramlású) és meridionális (észak-déli áramlású) időszakok egy adott évszakon belül, illetve több éves viszonylatban is váltakoznak, és ennek köszönhetően fordulhat elő az, hogy néhány évig gyakoribbak lehetnek a zivatarok, majd azt követően újból ritkábbak. A február 11-én tapasztalt, hasonlóan kiterjedt zivatarok sem számítanak példa nélkülinek, hiszen egy-egy hidegfront mentén 2004. február 8-án este és 2009. december 25-én délután-este még ennél is nagyobb területen volt dörgés-villámlás.

 


Borítókép: Földvári-Nagy Tünde

Vissza a hírek főoldalra