2019. szeptember 23., hétfő
Egy kitűnő könyv aprópójából. Második rész: a szinoptikus meteorológia megszületése. A műszerek

Érdekességek - Publikálva: 2019-04-13 13:31

Pár nappal ezelőtt ismét a kezembe került Koppány Györgynek Az időjárás hosszútávú előrejelzése című könyve. Ezt az 1984-es kiadású, rövid könyvecskét régebben egyszer már végigolvastam, és most újra. Mondhatom, ezúttal is "tágult a fejem" Lényegre törő, érdekes, elejétől a végéig érthető írás. Meteorológiai amatőr számára alapmű. Csak javasolhatom mindenki számára az elolvasását, aki hozzá tud jutni. A probléma egyébként éppen ebben van: a könyvet azóta sem adták ki újra, ezért most már legfeljebb antikváriumban, könyvtárban lelhető fel. Többek között emiatt határoztam el, hogy szemelvényeket közlök a műből, erre alapozva egy cikksorozatot tervezek. Ahol szükségesnek és lehetségesnek látszik, kommentárokat, megjegyzéseket fűzök a szöveghez. Olvasóimnak jó szórakozást, hasznos időtöltést kívánok!              

                                                                       

                                        Koppány György meteorológus, nyugalmazott egyetemi tanár (1932-2016)

 

 

A meteorológia "történelem előtti" korszakának bemutatása utána a szerző így folytatja:  "Modern értelemben vett természettudomány nem létezhet mérőműszerek és az ezekkel végzett pontos mérések nélkül. A legalapvetőbb meteorológiai mérőműszerek fölfedezése csak a XVII-XVIII. sz.-ban kezdődött. Toricelli híres kísérletének felhasználásával Viviani 1643-ban készíti el az első barométert. Ezt követően két évszázadon át sorra születnek új mérőműszerek és fontos fizikai felismerések. Huygens (1665) bevezeti a hőmérsékletskála alappontjai gyanánt a víz fagyás- és forráspontját, majd egymás után jelenik meg a Fahrenheit-skála (1710), a Celsius-skála (1736), és a Reaumur-skála (1773). Saussure hajszálas higrométert, azaz nedvességmérőt szerkeszt (1783), Woltmann pedig anemométert, szélsebességmérőt (1790). 1805-ben megjelenik a Beaufort-féle tapasztalati szélerőskála. 1825-ben elkészül August száraz-nedves hőmérőpárból álló pszichométere, 1837-ben Pouillet sugárzást mérő pyrheliométere. A légkör magasabb rétegeinek  megismerésére 1847-től kezdve műszerekkel ellátott sárkányokat és ballonokat bocsátanak fel."

 

Megjegyzéseim: korunkban készen kapjuk az alapvető meteorológiai mérőműszereket és ismereteket, ezért általában nem gondolunk arra, hogy ezek legegyszerűbbjei mögött is egykori szellemi kiválóságok erőfeszítése, találékonysága, hogy ne mondjam, zsenialitása húzódik meg. Például Toricelli örökbecsű kísérletéhez, mikor a higanyos edénnyel és az egyik végén leforrasztott üvegcsővel felment a hegyre, az üvegművesség és a metallurgia megfelelő fejlettségére volt szükség. Ugyanígy az első hőmérők készítéséhez is. Nem kis teljesítmény egy olyan korban, mikor végeredményben az összes tárgy egyedileg, fáradságos kézi munkával készült. Huygenst külön ki kell emelni, ő olyan sokrétű elme, igazi polihisztor volt, ami manapság alig elképzelhető. Munkássága híven tükrözi a felvilágosodás időszakának szellemi pezsgését. Felsorolni is nehéz, mi mindennel foglalkozott ez a hollandus. Nevéhez köthető a fény hullámtermészetének, illetőleg kettős (hullám-részecske) természetének a felismerése. Csillagászati megfigyeléseket tett, teleszkópot szerkesztett. Felfedezte a Szaturnusz Titán nevű holdját, majd az Orion-köd egyes csillagait, azonkívül számos csillagködöt és csillagot. Foglalkozott valószínűség-számítással, differenciál és integrálszámítással. "Mellékesen" feltalálta az ingaórát, később a rugós zsebórát is. Még egy újszerű billentyűs hangszert is konstruált az általa alkotott zenei skálának megfelelően. Hihetetlenül tág érdeklődési és tevékenységi kör! A víz fagyás és forráspontját megtenni a hőmérsékleti skála két végpontjának kézenfekvő, emellett roppant szellemes megoldás. A sokféle skála mára jórészt csak érdekesség a múltból, bár a Celsius-féle mellett a Fahrenheit fokok jelenleg is széles körben használatosak. A hajszálas higrométerhez valószínűleg a textíliák, azok szálainak nedves időben való megnyúlása adta az alapötletet. Többféle állat szőrszálait is kipróbálták, mígnem az emberi hajat találták a legmegfelelőbbnek a célra. Hasonló módon,  kis elmozdulást mechanikus áttétellel felnagyítva működik az aneroid barométer. Esetében az elmozdulást a légritkított belsejű fémdoboz légnyomás hatására történő alakváltozása adja. Megkonstruálását feltehetőleg a tengerhajózás igényei kényszerítették ki: a higanyos barométerhez hasonló műszerek nemigen "szeretik" a hajó állandó himbálózását. A száraz-nedves hőmérőpár az emberi elme egyik kis ékköve. Az ötlet egészen zseniális. Aki felfogta ennek működését, az tisztában van a levegő nedvességtartalmának, a párolgásnak, a párolgási hőelvonásnak a fizikájával. Szélerősségmérőt többféle fizikai elv (mechanikus-centrifugális, valamint elektromos) alapján is lehet készíteni. A Beaufort-féle szélskálát mindenki ismeri, részletezni nem szükséges. Végül meg kell említeni: érdekes, hogy a ballonos felszállások jelentőségét a meteorológiai megfigyelések terén milyen korán felismerték. A módszer ezek szerint több, mint másfél évszázados múltra tekint vissza. (Maguk a léghajók, hőlégballonok se sokkal régebbiek)

Röviden ennyi tehát a mérőműszerekről. Hamarosan folytatom a nagy szélrendszerek korabeli tanulmányozásával, annak úttörőivel.

 

 

 

 

Vissza a hírek főoldalra