Ezt a hónapot, már csak az évforduló miatt is, illő a "nagyvadak" egyik legnagyobbikával,  az 1995 nov. 4-én kezdődött erős lehűléssel kezdeni.
Abban az évben ennek a hidegfrontnak az átvonulásával ténylegesen  elkezdődött a tél, hogy kisebb megszakításokkal március végéig tartson. A leghosszabb tél volt, amit valaha láttam. A rendkívüli időjárású hónapok előrevetették árnyékukat, az időjárási folyamatok már az ősz nagy részében sem a megszokott irányba haladtak. Október végén például  -a hónap közepének viszonylag meleg időszaka után- magasnyomású, derült, különösen reggelenként hideg napok köszöntöttek be. Ezek előzménye egy október 21-én érkezett hidegfront volt. A front mögött  brit AC és egy  északkelet-európai középpontú ciklon közös áramlásában észak felől hideg, száraz levegő érkezett a Kárpát-medencébe. Majd nagyon gyorsan fölénk került az említett anticiklon középpontja:
Link     Link
Ezek a napok éppen hétvégére, szombat-vasárnapra estek. Szombaton délután édesanyámmal Tihanyban kirándultunk. Naplementekor tiszta, hűvös idő volt, a lenyugvó nap fényében csipkebogyót szedtünk a hegyoldalban. Másnap reggelre a csopaki kertünk füvét vastagon belepte a dér.
A következő héten az anticiklon hátoldalán a magasban kisebb melegedés következett be:
Link
A hétvégén viszont már egy észak-európai középpontú ciklon nyugati oldalán elindult a kontinens  felé a sarkvidéki hideg légtömeg:
Link
Az északkelet-európai ciklonrendszer makacsnak bizonyult, és hamarosan támasztó AC is társult hozzá a brit-atlanti térségben:
Link
Ezzel a képpel indult a nagy "színjáték", amit érdemes lesz "kockánként" végignéznünk. Olyan páratlanul tartós C hátoldali helyzet tárul a szemünk elé, ami egészen elképesztő:
Link     Link    
Bár néhány napja már ciklon-hátoldali pozícióban voltunk, a több hullámban érkező hideg légtömeg első igazán alacsony hőmérsékletű hulláma nov. 4-én kora reggel érte el Észak-Dunántúlt:
Link     Link
A több középpontú ciklon egyik centruma ekkor az Északi-Kárpátok fölé került, a hozzá tartozó fejlett hidegfront gyorsan átvonult országunkon. Mögötte csak úgy dőlt be a medencébe a hideg sarki levegő. 4-én estére már a nagyon téli -10 fokos terület volt felettünk 850 hPa-on.
A hidegfrontot meglepően gyorsan 1000 hPa közelébe zuhanó légnyomás vezette be. 3-án este a tv-ben jelentő meteorológus felhívta a figyelmet a várható erős hidegbetörésre. Emlékszem, nem örültem ennek, mert féltem a korai "puskapor-ellövéstől". Hát, azon a télen számtalan tonnányi puskapor volt, akármennyit lehetett lőni vele...
November 4-én, szombaton szombaton fehér tetőkre ébredtünk, és 1-2 cm olvadó hórétegre a kertben. Délelőtt elállt a hóesés, de a vonuló felhőzet mellett borult maradt az ég, és időnként megerősödött, sőt viharossá fokozódott az ény-i szél. Délután már hózáporok futottak át a Győri-medence felett, a hőmérséklet pedig mindössze 1-2 fok volt.
Másnap folytatódott a borult, szeles, hózáporos idő. Vasárnap lévén a feleségem szülei ebédre voltak hivatalosak. Délután apósomat (aki nagy horgász volt) kivittem a tőszomszédságunkban levő Mosoni-Duna partjára. Zúgott-nyögött a kopasz ártéri erdő, a hó és havaseső-zápor pászmái kaszaként vágtak közé. A hőmérséklet aznap sem emelkedett 2-3 foknál magasabbra. A következő napok is teljesen télies időjárást hoztak:
Link     Link     Link     Link    
Észak őrjöngése csak nagyon lassan csitult. Majd nyugodtabb, anticiklonális, de továbbra is kifejezetten hideg napok jöttek. De erről majd legközelebb.