A "kirándulós" matekóra végül mégis elmaradt. Az atya aznap délelőtt közölte velünk, hogy nagyon lezuhant a légnyomás, bizonytalan az idő, ezért nem megyünk ki a Duna-partra. (Úgy látszik, a vén pap tartott barométert a szobájában, és azt figyelgette is.) A méréseket a bencés rendház kvadratúrájában (négyszögű, parkosított belső udvar) végeztük el.
A jelentő meteorológus azt mondta a déli hírekben, hogy a kelet-európai anticiklont kitöltő fagyos(!) levegő megérkezett a Kárpátokhoz. A hegyláncon ez a légtömeg nem tud majd átkelni, viszont délről megkerülve azt, az Al-Duna felől -azaz délkeletről- áramlik be a medencébe.
Link
Ez másnap (vasárnap) meg is történt. A hidegáramlásnak nyilván az aktív mediterrán ciklon adott dinamizmust. Hiába jelentkezik az október 17-i, 0 órára vonatkozó térképen jellegzetes kelet-balkáni leorrosodás, délre mutató magasnyomású nyúlvány. Ez a következő nap kissé visszahúzódott, nem lett akadálya annak, hogy a hidegáramlás felénk forduljon.
Link
Ezen a szép vasárnapi napon (okt. 17-e) egész nap sötét, borongós idő volt, és folyamatosan zuhogott az eső. Egy locsogó, csurom víz volt a város. Ehhez erős délkeleti szél, és csupán 8 fok társult. Emlékszem, az időjárás-jelentésben az szerepelt, hogy a délkeleti megyékben havaseső is lehet. Nem tudom, ez végül beigazolódott-e. Annyi bizonyos, hogy az eső megszűnte, a felhőzet felszakadozása után is maradt a hűvös, már-már hideg idő, ami éles ellentétben állt a hónap első felének "indián" nyarával. A változóan felhős, hűvös nappalokat többfelé már gyengén fagyos éjszakák követték. Külön érdekesség, hogy ez az éles "évszakváltás" délkeleti, keleti áramlással jött úgy, hogy végeredményben egy fikarcnyi északnyugati, északi légmozgás sem fordult elő akkor.