Ahogy említettem, a 2013 október eleji fagyos epizód nem hagyott bennem különösebb emléket, viszont a lehűlésnek ezt megelőző, nedvesebb része igen.  Egy frontrendszer, -ami már a száraz sarkvidéki hidegbeáramlás előhírnöke volt- alaposan megváltoztatta időjárásunkat szeptember 26-ra.
Link
A frontrendszer ahhoz a sekély ciklonhoz tartozott, mely  az előtörő hideg, és a kontinens déli, valamint középső részeit kitöltő meleg levegő határán képződött, középpontjával térségünk közelében.
25-én a maximum-hőmérsékletek még országszerte elérték a 20-25 fokot. Sőt 26-án is  -a délután második felében kezdődött esőzés előtt- a Dunántúl északnyugati megyéi kivételével 20 fok körül, néhány fokkal a fölött alakultak.
Szóval, szeptember 26-án, csütörtökön már déltől borultságig növekedett a felhőzet, és délután elkezdett cseperegni, majd rendesen esni a csendes eső. Ekkor egy hetes szabadságon a csopaki nyaralónkban tartózkodtunk a feleségemmel és a lánykánkkal. Az eső ellenére délután átmentünk Tihanyba kirándulni. A gödrösi parton sétáltunk, már esernyővel a fejünk felett, mikor egy furcsa figura bukkant fel az út szélén. Az elmúlt nyár itt maradt utolsó fecskéjeként egy kocogó -egy jó alakú, fiatal nőci- jött szembe velünk olyan szerelésben, ami valószínűleg még a kánikulai időkből maradt rajta. Csodálkoztunk, hogy nem fázik a nyirkos, hűvöskés időben, csurom vizes hajjal.
Másnap is borult maradt az ég, bár eső már nem esett. A csúcshőmérséklet kevéssel 20 fok alatt maradt, gyengén be kellett fűteni.
Link
Az itthoni kertemben kivágott jó száraz ecetfát hoztam el a csopaki kis cserépkályhába. A fa vastag törzsben volt, ezt benn a házban, székekből hevenyészett "fűrészbakon" hegedültem el kézi fűrésszel   -jó kis munka volt.

Érdekesen alakult október hónap további részének időjárása. 10-e környékén rövid északi zonális intermezzót követően ismét "lőtt egyet" a blokkhelyzet (azaz "ráduplázott", ami nem ritka). A blokkoló AC ezúttal a Brit-szk. fölött épült ki. A blokk előtti ciklon persze most nem az alaposan lehűlt Közép-Európa, hanem a melegebben maradt Nyugat-Európa felé tendált. Ennek megfelelően mi C előoldalon maradtunk.
Link     Link     Link
A drasztikus felmelegedés, brutális ciklon-előoldali helyzet azonban nem ekkor, hanem csak a hónap 3. dekádjában jött el. Életemben nem láttam ilyen tartósan délies áramlású szituációt. Október 19-től  október 26-ig fújt, néha tombolt a déli szél, a fordulás legkisebb reménye nélkül. Ezzel az áramlással meleg, száraz levegő érkezett, a hónap vége a megszokottól eltérően nem lehűlést, hanem jelentős melegedést hozott az elejéhez képest.
Az október 19/20-i hétvége ismét Tihanyban talált. Szombaton délután a Kiserdő-tetőn jártam. A csenevész tölgyerdő talaja csontszáraz volt, a lehullott levelek szálltak, zörögtek a meleg szélben.
Link
Szemléltetés végett mutatom az október 26-i képet is.
Link
Kelet-európai gerincnek feszülő atlanti ciklonok a végtelenségig. Már akkor úgy éreztem, valami kifejezetten rendellenes van a cirkulációban, a folyamatok nem a megszokott irányba mennek. Rövid téli közjáték után karácsonyra vissza is tért a végtelenített déli, délnyugati áramlás, a tél első fele komiszul enyhe volt (és a második fele is enyhe lett). Holott a korán jött hideg, és az októberben végig jellemző meridionális áramlási képek miatt sok metnetes kolléga (velem együtt) hidegebb fajta telet várt (lásd Met. esélylatolgatások 2013 okt. 8.). Még a DAI is elég vastag negatív hőanomáliát adott decemberre, aztán az lett, ami lett...Valami hirtelen, alapvető, szokatlan átalakulás jöhetett létre a féltekei cirkulációban azon az őszön.
Mindenesetre az eset is azt példázza, hogy az utolsó szó joga mindig az időjárásé.